Edzésleírás

Dombay-tó Maratonnak indult, 38 lett belőle.

Egy darabig tépelődtem, hogy ezt terepfutásnak vagy túrának írjam-e be, a futás mellett csak az szólt, hogy legalább a vízszinteseken meg lefeléken megpróbáltam futómozgást imitálni, a sebesség semmiképpen. Egész egyszerűen felfelé nem állt össze a rendszer. Nem hogy futni, de még tempósan gyalogolni sem tudtam. Somos-hegyen el is küldtem a fiúkat, ne várjanak rám, majd megyek a saját tempómban. Ha már szenvedek, akkor legalább egyedül, nem kell másnak is szívnia velem. Ez a nyögvenyelős haladás meg is maradt nagyjából a célig, úgyhogy út közben távot módosítottam (szerencsére ezen a túrán az ember menet közben is meggondolhatja magát), így Püspökszentlászlóról lecsorogtam Hosszúheténybe, kihagyva a Hármas-hegyet, hogy a fiúknak ne kelljen túl sokat várnia rám. Nagyjából jó is volt a számításom, mert kb. 5 perccel utánam értek be. Surát imádom, főleg, mert többnyire igaza van. Azt mondta, hogy az ilyen utak alázatra tanítják az embert. Nekem is ez járt a fejemben menet közben, hogy ez kellett az év végére, hogy helyükre kerüljenek a dolgok, meg én is. És még így is jól jártam, mert mi az az 5 óra alázat a 11 óra szárnyaláshoz képest :-).