Köszi szépen! Jah, és Bodza fiú avagy leányzó? :)

Még vmi: sztem a legtöbb kutya, amelyik úgy néz ki, mint egy igazi kutya.., futókutya. :)))

Tehát közepes, v. közepesen nagy méret (nem legyen pici, ne legyen túl nagy), lehetőleg hosszú orr, közepes, vagy rövid szőrzet (vizslaféle mind futós..), arányos normál kutya testalkat, tehát nem földszintes tacskó, stb. :)

Én, mikor a budaörsi menhelyre mentem, kb minden 2. kutyát vittem volna.. Nehéz volt. Így is hibáztam egy nagyot, mert egy másik kutyát is elvittem, akivel - sok suli ellenére - nem boldogultam. De végülis annyiban happy end lett, hogy másik gazdához juttattam, ahol azóta is szeretik egymást, tehát nem került vissza a menhelyre, de az én idegeimet sem őrli tovább. :D

Nagyon szívesen segítek, írj nyugodtan! Annó igen beleástam magam a témába. Egy alapolvasmány addig is:

Jan Fennell: Kutyapszichológia

(nem tudom, hogy ez a teljes könyv-e, ha nem, akkor érdemes még a neten kutakodni, én annó neten olvastam először, aztán végülis meg is vettem :))

Hú, köszi Vera, ez nagyon hasznos volt! Menhelyről tervezem hozni a kutyót, már voltam is, de egyelőre nem találtam olyan kis futóalkatút, ami elképzelésem szerint futna velem. Valamilyen okos, figyelő, közepes magasságú szőrös keverék kutyus lenne a vágyam, de persze semmi konkrét még nincs. Boxerünk volt, vele nem futottam, eszementen húzott, ha futni kezdtem, mondjuk nem is jártam vele kutyasuliba, lehet kellett volna. De szerintem Borisz úgy sem lett volna futós kutya, vagyis inkább sprinter :)

Tavasszal lesz kutyám mindenképpen, akkor majd lehet, h megkereslek pár kérdéssel, he nem bánod. :)

Utolsó kérdésedre nem válaszoltam. Asszem 28kili volt a max, amit vele futottam, még régebben. Most is eljön velem a közel 2h-s futásokra így hidegben. A táv neki egyáltalán nem gond, simán bírja. Bírná tovább is, talán vizet kéne akkor biztosítanom neki. Amúgy ha idegen terepen megyünk, akkor sose lép le, jön szépen velem. A lelépések, visszafordulások csak ismerős terepeken fordulnak elő. Régebben, mikor 1-2 túrafutásra is elvittem, szépen jött velem végig póráz nélkül az erdőben. Jó volt. :)

1.5 éves volt Bodza, mikor a budaörsi menhelyről örökbe fogadtuk. Amit én fontosnak tartok, ha jó futótárs kutyát akarsz:

- mindenképp vidd el néhány sétára, még örökbefogadás előtt (ha menhelyről választasz - kiskutyás tapasztalatom nincs..)

- az a jó, ha tanítás nélkül, már az első alkalommal melletted, vagy mögötted halad, mikor elkezdesz kocogni vele. Én Bodzával ezt tapasztaltam, és ez annak a jele, hogy a kutyus alaphabitusa elsősorban követő. Ez mindenképp nagy könnyebbség a jövőben, hacsak nem canicross-ozni szeretnél vele, mert ez esetben inkább olyan kutyust válassz, amelyik alapvető habitusa vezető, és már az első közös séták alkalmával húzza a pórázt. :))

- utána én a kutyaiskolát is nagyon fontosnak gondolom. Én 1 év munkát fektettem abba, hogy jó futótársat fabrikáljak Bodzából. Bár lehet, hogy nem kellett  volna ennyi, de a kutyasulit, a klikkeres, jutalmazáson alapuló tanítást nagyon fontosnak tartom. A tükör módszer nekem bejött. 

Így is vannak azért gondok. Alapvetően imádok vele futni, de csakis póráz nélkül. Ahol lehet, egyből elengedem, és nyilván akkor vagyok nyugodt, ha velem együtt halad. De ez bőven nincs mindig így. Néha lelép üldözni (őzet, nyulat, macskát, stb). Aztán vagy visszatalál hozzám, vagy már otthon találkozunk.. Néha túl melege van (ahogy idősödik, ez egyre hosszabb időszak, úgy vélem, most már csak télen tudok vele együtt futni..), és 1-2km után visszafordul, és hazamegy.. (Nem azzal van a gond, hogy nem bírja a futást, nagyon is jól bírja, de a kutyák ugye nem tudnak izzadni, a meleget mi emberek sokkal jobban bírjuk, ők könnyebben túlhevülnek sajna.) Aztán ugye nem csak én vagyok kutyával. Más sétáló ember, biciklis nem érdekli, jön velem tovább. De más kutyus, az igen. Nem szoktam vele törődni, ha a másik kutya is póráz nélkül van, futok tovább, lerendezik. Bodza nagyon békés, szaglászik, békésen keménykedik kicsit, de sose agresszív, ezért nyugodt vagyok felőle. A gond inkább az szokott lenni, ha a másik kutya megzavarja, vagy keménykedik vele, akkor néha emiatt is inkább hazafordul, és nem jön tovább velem (mivel én továbbfutok, már néhány száz méterre eltávolodok, mire megszagolgatták egymást..). Szóval azért nem mondom, hogy gondtalan egy kutyával együtt futni, de mindenképp nagy élmény, és amit a leginkább imádok benne (ha végig velem tart..), hogy nem félek semmitől, senkitől, bármerre elmerek futni vele, biztonságban érzem magam, tudom, hogy ha kell, megvéd. :)

Már régebben is figyeltem a kutyás futásaidat. Ez annyira jó! Mennyi idős volt, hogy kezdtél vele futni? nem emlékszem. Mi a leghosszabb, amit bír?

Kíváncsiskodom, mert én is szeretnék egy "futós" kutyát :)

pfff., kosármeccs :)