Edzésleírás

Esztergomi félmaraton ... helyett. Kedves, mint egyesületi tag, s én, mint exegyesületi tag, "haza" vágytunk erre a versenyre. Régebben, mikor volt autónk rendszeresen látogattuk a lelkes csapat rendezvényeit, emberségük kötött oda akkor, s húzott vissza most, mikor ismét van autónk. Családosként persze összehasonlíthatatlanul más egy ilyen "leruccanás". Először is, nem találtunk pesztrát, így hiábba is feszültünk, hogy szeretnénk. Végül is Kedves beáldozta magát: fuss te, én Kingázom, az újra ottlét élménye mindannyiunké.

Technikai és figyelmetlenségi okok miatt lekéstük az előnevezést, s az utsó fél óra a technika világára mire sem volt elég!

Protekciótlanságunkba törödve integettük el az elrajtoló mezőnyt. A rendezés kívülről elég profinak tűnt, gratulálunk a lelkiismeretes elkötelezett szervező munkához. A létszám igazolja gyümölcsét.

Rövid játszótéren való kesergés után úgy döntöttünk, nem dobjuk kukába a napot, s az emlékeket. Először én indultam napi edzésemre, majd Fidó. A régi versenysorozat helyszínét választottam, hogy ne illetéktelenkedjek a mezőny új útvonalán. Jó volt, nosztalgiás, az idő ragyogó. Reméltem, hosszan tekereg a bringa út, de kb. 6 km után egyre szűkülő, majd sárosodó porútra váltott, így az országúton folytattam. Jól éreztem magam. utolért a reatív megelégedés és a hála érzése. Jól esett kicsit nyújtani a lépést - bár a torkom még mindig ég egy kis megfázás félétől. Érkezésemkor én egy csuromkakás gyereket pucolászott a Kedves. Dolga végeztével Mikkát aludni tért a kocsiba, Kedves kimenőt kapott, én pedig gondolkozóba estem egy szép Esztergomban töltött nap nap kellemes délutáni programját illetően...