Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:58:47

Távolság

42.19 km

Tempó

09:56 p/km (6.04 km/h)

Edzésleírás

24. Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokság - Nagyatád -, ExtremeMan (IronMan) verseny:

Titkon nagy reményekkel érkeztem, mivel úgy éreztem, hogy a felkészülésem jól sikerült: Túl voltam jó néhány igazán hosszú bringa edzésen (4-5 órán felüli menetidő) és számos hosszú futáson (30 kili felett). Sérülés volt ugyan egy-két alkalommal, de azoknak egyenlőre nyomát sem éreztem, súlyom optimálisnak volt mondható (nagyon minimális felesleg volt már csak rajtam - amit ugye "cipelni" kell). Ezzel egyidőben magam mögött tudhattam több, szívemnek kedves ember közvetlen és közvetett támogatását is! Minden együtt állt hát, hogy egy igazán nagyot menjek! A kihívást csak fokozta, hogy az év egyik legmelegebb napjára lehetett számítani, de én szeretem és bírom a meleget. (Gondoltam én.)

Az előző napi átmozgatásnál valahogy nem éreztem a kraftot (az erőt, a szuflát, az enerdzsit :)  ), de ez nem zavart túlzottan, hisz volt még egy fél napom feltöltődni....

 

Reggel: 04:20-kor ébredés. Frissen, tettrekészen, lendületesen. Gyors reggeli, szedelőszködés, majd 05:03-kor indulás az úszás helyszínére. Az utazás Gyékényesre (kb. 40 km autóval) eseménymentesen megtörtént. Depózás, meg minden ami ilyenkor lenni szokott... (naptejes bekenekedés, stb.), majd bejelentkezés a lubickoláshoz. Kisvártatva megszólalt az ismerős zene és jött az Atya, aki derékig a vízben állva megálodotta a mezőnyt (azaz minket). Menetrendszerűen rám törtek az érzések: Jöttek a képek hivatlanul, a mögöttem álló felkészülés számtalan, valamiért rögzült pillanatképei és a tudat, hogy ezért küzdöttem annyit. A szembesülés, hogy most van itt a pillanat, most kell megmutatni! A boldogság, hogy itt áll kicsit távolabb tőlem a Kicsi Feleségem, aki szintén tólja! A nézők között és otthon is többen akik fontosak nekem, és most (talán) drukkolnak kicsit értem/értünk. Eldördült az ágyúszó és rohanás az úszóktól pezsgő vízbe. Bele a sűrűjébe és ezzel kezdetét is vette a nagy erőpróba!

 

Úszás: 2 körben összesen 3800m. (A két kör között kb. 15m futás) Gyorsúszással indítottam, ami ment is szépen, egész addig, amig a bal szememre nem kaptam egy akkora ütést, hogy a szemem kijött mint a csigáé, szinte felnyomódott az úszószeművegem lencséjére. Mint egy feltételes reflex, azonnal átálltam mellúszásra, próbálva védeni magam. Az első 10-15 perc ezzel a védekezéssel tellhetett, közben vagy háromszor akkorát nyeltem a vízből, hogy a fuldoklás határára kerültem. Amikor "letisztult" kicsit a pálya, fogtam egy "vonatot" (két, számomra jó tempóban úszó versenyzőt), akiknek felfeküdtem a lábvízére és tempóztam szép nyugodtan. Sajnos ez az idilli állapot nem sokáig tartott, mert az első fordítónál a tülekedésben lemaradtam és csak nehezen tudtam újra felzárkózni. (Harciasabbnak kellett volna lenni, de nem akartam "verekedni".) A második fordító után pedig már esélyem sem volt elkapni a "szerelvényemet". Innen már egyéni vállalkozás volt a táv. (Volt még ugyan egy rövid hattyúdalom egy csajszival, de az sem tartott soká.) Az úszás első köre viszonylag hamar lement, jöhetett a második kör. Ez különösebb esemény nélkül, a verseny további taktikájának átgodnolásával tellt. Közeledve az úszás végéhez, újra átgondoltam a bringás depóban az öltözködés sorrendjét, hogy minnél hamarabb tudjak kimenni. A pancsolás vége 1 óra 21 perc 07 másodperc lett, ami szinte a két évvel ezelőtti időmmel megegyezett. Ez kezdésnek nem volt rossz, igaz jó sem. 

 

Depó I: (Úszóból átvedlés bringásba) Sikerült gyorsan összekapnom magam és gyakorlatilag 2 perc 49 másodpercet eltöltve már kezdtem is a bringát.

 

Bringa: 180 km: Irány Nagyatád (75 km), majd a fennmaradó távot további 3 körben teljesítve.

Az órám helyenként olyan tempókat mutatott, hogy öröm volt nézni. Azt hittem tök jól haladok, de valhol éreztem, hogy ez nem teljesen van így. Igyekeztem taktikásan tólni, hogy maradjon szufla a futásra is, de egyszercsak elszállt belőllem az erő.

Nagyatádig 32,12 km/órával ment le a 75 kili (Már ez is elmaradt az eddigi legjobbamtól, a tervezett tempómról meg nem is beszélve). Utánna az 1. kör 30,52 km/óra lett, a 2. kör 26,40 km/óra, a 3. kör pedig már csak 23,63 km/óra. A bringa végén az utolsó kör már takarék üzemmódban indult részemről, mert éreztem, hogy "nagy a baj". A vége előtt 5 kilivel behaltam, a megállást fontolgattam, de úgy éreztem, ha leszállok a gépről, nem biztos, hogy vissza tudok szállni, így mindent egy lapra téve fel, elkezdtem magam "bedolgozni" a bringás célba. Nagyatád táblánál már foltokat és karikákat láttam, szédelegtem, a lábaim görcsöltek. Begurulva két dolognak szurkoltam: 1. letudjak szállni esés nélkül, 2. ne legyen ott orvos, mert tuti "kivesz a sorból". Az orvos helyett Ádám várt, ami nagyon jól esett! Leadva a bringát, eltámolyogtam a futó depóba: Foltok, karikák és vakító fény. Izomgörcs, és egy magzatpozicióba kényszerítő érzés a gyomromban. Egy női hang, aki mondja, hogy merre menjek a depóba, meg hogy hol találom a zuhanyzót, ha kell. A depóban nem volt erőm a cuccomat kikeresni, helyette leültem az egyik padra, majd kisvártatva elfeküdtem rajta. Meglepően józan fejjel tudtam mérleget vonni. Megállapítottam, hogy amatőr módon csak az energia pótlására figyeltem, de a só kiürülését nem akadályoztam meg, ill. nem mérsékeltem. Tudtam, hogy ezt valahogy kezelni kell és össze kell szedjem magam. Elhatároztam, hogy alszok egy negyóra-húszpercet, utánna meg majd lesz valahogy. Most pihennem kell! Ezt végig gondolva, jött az egyik depófelügyelő csajszi és kedvesen bár, de némi aggondalommal a hangjában, érdeklődött a hogy létem felöl. Mondtam neki, hogy minden rendben csak most alszok egy kicsit, mire javasolta a zuhanyt és a gyúrókat. Ezt egész jó alternatívának tartottam, így feltápászkodtam és eltámolyogtam a zuhanyzóba. Némi sor volt, de látva állapotomat előre engedtek. A jeges víz valami isteni volt. Alig kaptam levegőt, de a fejem kitisztult és újra láttam rendesen. Tus után gyúró. Hárman is "rám vetették" magukat! (KÖSZÖNET NEKIK, SZUPER KEZEIK VOLTAK!)

Visszatérve a futó depóba, ittam jéghideg bubis áványvizet, ami ugyancsak jól esett. Kikerestem a cuccomat és megkezdtem a cipőhúzó torturámat. "Profi" módjára ui. a cipőfűzőket gumira cseréltem és így kicsit nehéz volt belebújni a cipőkbe. Már a zokni csere sem volt egyszerű mutatvány, ui. az alsó lábszáram, a vádlim, a combom a legkisebb erőlködésre görcsbe ugrott újra. Az első meghiusult kisérlet után, amikor sikerült újra ellazítani a görcsbe merevedett izmaimat, most vagy soha felkiáltással neki veselkedtem, és nem kis fájdalmak árán végül valahogy bele tuszakoltam a lábaimat a cipőkbe. Ismét intenzív önmaszírozás, tipegés-topogás vette kezdetét, de végül 36 perc 52 másodperc után csak felléptem a futópályára.

 

"Futás": 42.195 méter (9 körbe elosztva).

Ha az ember egyszer elfogadja a számára addig elfogadhatatlant, akkor tud újra tervezni, tud újra stratégiát kialakítani és képes ismét küzdeni.

Szembesülve a ténnyel, hogy még hátra van egy maraton, amit fogalmam sincs hogyan, de le kell küzdjek, elég elkeserítő volt a helyzet. Némi energia és sópótlás után megkezdtem A TÁVOT. Némi lábrázogatós séta után megpóráblkoztam egy igen szerény tempójú lassú-lassú kocogással, aminek az lett az eredménye, hogy ismét görcsbe álltak a lábaim. Ezért úgy döntöttem, hogy egy órát gyalogolok amilyen gyorsan csak tudok, addig eszek-iszok és a regenerálódásra koncentrálok. Ennyi idő alatt csak kipiheni magát a szervezetem és képes lesz valami értelmesnek tűnőt futó mozgást produkálni. Eltelt az egy óra, de a helyzet változatlan volt. Így be kellett látnom, hogy itt ma nem lesz futás, de még kocogás sem. Jöhetett a matek: Bele férek-e, ill. hogy férek bele a szintidőbe. (Ez a lehetőség még a legrosszabb álmaimban sem szerepelt, így lelkileg nem voltam rá felkészülve. Nagyon kemény volt tudomásul venni, elfogadni és feldolgozni, hogy azért kell szinte élet-halál harcot vívnom magammal, hogy egyáltalán teljesíteni tudjam a távokat szintidőn belül és ezzel közel egy év munkája, a rengeteg áldozat és lemondás ne vesszen kárba és reggel nyugodtan tudjak a tükörbe nézni!) Szóval a matek: Egyszer nem jött ki, majd még is kijött. Megcsillant a halvány reménysugára, hogy még is csak bele férhetek, csak menni és menni kell előre! Minden apró lépés közelebb visz a célhoz.

Kör (4.680 méter) eredmények:

1. 42 perc 36 másodperc,

2. 41:26,

3. 41:31.

4. 51:21 Itt megint erőt venni látszott rajtam a magzat pozícióba húzó gyomorgörcs és a fránya karikák a foltokkal kezdtek megjelenni. Beérve a körröl gyúrást kértem, ill. egy hamburgert. Csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy valami szénhidrátban és zsírban gazdag sós cuccot egyek, valami bubissal leöblítve. Hála kitartó segítőimnek mindkét vágyam teljesülhetett, így némi erőre kapva folytathattam kanosszámat.

5. 56:20 Érezni kezdtem, hogy vízhólyagok gyűltek a sarkaimon, ill. a jobb talppárnámon.

6. 44:22

7. 45:04

8. 46:03 A már említett hólyagok szépen egymás után durrantak kifelé, "kellmes" lángoló, égető érzést hagyva maguk után. Bizonyos idő elteltével már tulajdonképpen semmit nem éreztem, csak hogy tompán fájnak, égnek a lábaim (talp és sarok).   

9. 50:04

Össz "futó időm": 6 óra 58 perc 47 másodperc. Összességében az elsőtől az utolsó lépésig olyan volt, mintha minden egyes lépésnél oda szaladt volna hozzám valaki és adott volna egy nagy combost. De letelt! Beértem, 15 óra 08 perc 52 mádosperccel és bár úgy tűnt, hogy ez bizony nem lesz meg, az akarat és a szurkolói támogatás együttes eredményeként még is csak meg lett az a bizonyos 3xIM cím. (16 és félóra volt a szintidő.) NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDEN SEGÍTŐM TÁMOGATÁSÁT, NÉLKÜLETEK EZ NEM LETT VOLNA MEG! 

 

2 hozzászólás

piri74 3982 napja

Szia Sanyi! Még mindig nagy élvezettel olvasom a beszámolóidat. Ha egyszer felhagysz az erőpróbákkal gyűjtsd össze ezeket a gyöngyszemeket!

Gratulálok a 3XIM-nek!! Büszke lehetsz magadra!

eszko 3990 napja

Sanyi jó beszámolót hoztál össze, de az akarat erőd és kitartásod előtt minden tiszteletem. Ha egyszer elszánom magam a táv teljesítésére, mindenképp számítok a segítségedre. Szilvinek is nagy-nagy grat! Jó pihenést nektek!