Edzésleírás

Kimentem a Margitszigetre, de nemhogy ufót nem láttam, még egy államtitkárt sem. Pedig mendegyiktől tudtam volna mit kérdezni. :)

Ha már így jártam, leültem és néztem egy darabig a zenélő szökőkutat. Bocellitől a Con te partirò (a.k.a. Time to Say Goodbye) szólt; hatásos volt a zene, a fények és a víz összjátéka, nagyon megérintett... ja, igen, még mindig edzésnapló.

Szóval. Ha már kinn voltam, akkor meghúztam a táskám szíját és futottam egy szigetkört. Egy lazább, egyenletes tempót akartam tartani, ami szerintem sikerült, de rettentő lassúnak, sőt, a végén már helyben futásnak tűnt az egész. Ez nagyképűnek hangzik, pedig tényleg igaz. Az is igaz, hogy nem esett jól. A pulzus nem volt túl magas, de bedurrant torokkal kialvatlanul, ólomnehéz lábakkal caplatva úgy megizzadtam a végére, mint a ló.

Lehet, nem kellett volna visszaélni a délutáni Algoflex Fortéval, de fájni egy kicsit sem fájt. Azért a hétvégéig már tényleg elülök a fenekemen, utána pedig 4 hét rehab.

Mai esemény: a rajtkapunál végignéztem, ahogy egy színizom fickó éppen azt magyarázza a robogósnak, hogy miért nem kellett volna áthajtania a lábán. Szerencsére csak a cipő orrát kapta el, de még a robogósnak állt feljebb, hogy ez közüzemi út, meg ilyenek... nem tudom, milyen torzelméjű fajta volt, de még 10 év Budapest után is meglep, hogy ilyen létezik.

Az időt az utcai karórámmal mértem.

2 hozzászólás

Tullius 3966 napja

Csak úgy tűnt, lehet azért, mert tényleg nem esett jól és vártam a végét.

Arra is gondoltam, hogy elnéztem a mutatót és 26 perc volt az, de mertem pozitív lenni és úgy döntöttem, hogy nem néztem el. :)

Fater 3966 napja

25-ön belüli körre azt mondani, hogy helyben futás?! ááálat!