Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:40:44

Távolság

204 km

Tempó

01:58 p/km (30.54 km/h)

Edzésleírás

Tour de Pelso helyett Balaton Maraton... :)

Egy kis üzemidő gyűjtés a bringa nyergében üldögélve, meg egy kis önbizalom építgetés az IM-re (a bringás táv relációjában).

Végig kísértem Kicsi Feleségemet. Nálam volt minden pótbelső, pumpa, stb. Egy csinos darabon tóltuk a nagy bóly legvégén, de egy vasúti átjárónál leesett Szilvus chipje, amiért vissza ment, (én is). Ezután jött egy bika nagy hajrá a vezetésemmel és befogtuk újra a bolyt, ami nem túl sokára szét is esett. Ettől függetlenül azért megérte.

Ettől kezdve hol Szilvi diktálta a tempót, hol én, mögöttünk meg jöttek akik bírták. A vezetést nem igazán akarta magára vállalni senki se, bár azért egyszer-kétszer azért volt egy rövid próbálkozása egy srácnak. 

98K-nál, már az északi parton, utolért bennünket egy kisebb boly, amire rácsatlakoztunk. Szilvus előttem, jobbra-balra egy-egy ember. A Szilvi melletti balról, egyszercsak elkezdte letolni Szilvit, de nagyon durván. Megmukkani se mertem, nehogy megrémítsem kicsi Feleségemet, csak abban reménykedtem, hogy nem fognak esni, de azzal én már kezdtem is a kerülő manőveremet, meg fékeztem is. Ez lehetett a hiba, ui. a hátsóm oldalra kitörve kicsúszott és már feküdtem is... Annyit érzékeltem csak, hogy Szilvi rákiabált a potenciális merénylőjére, aki épp hogy csak észbe kapott, de legalább nem estek el. Én csúsztam egy kicsit az oldalamon, de gyorsan felültem és összehúztam magam amennyire csak tudtam, reménykedve, hogy nem száll belém senki. Majd ahogy elhúztak a bringások, "felpattantam" és húztam lefelé az útról (71-es főközlekedési út, nem kis forgalommal). Kis Szerelmem sírva szaladt hozzám, de sikerült megnyugtatnom, főleg, hogy semmim nem tört el és bringám is üzemképes maradt (bár először úgy tűnt, itt be is fejeztem a tókerülést). A baloldali fékváltókarom hajolt be egy kicsit meg el is mozdult a másikhoz képest, elöl egy nagyon minimális 8-as lett, meg a bal pedálom oldalt durván lehorzsolódott, de amúgy működőképes maradt a paripa. Nekem a kesztyűm kiszakadt a tenyerén, a gatyeszom tropa lett bal oldalon a combomon, könyökön, térden és oldalt a csípőmon egy-egy csinos seb (bőr sehol, de legalább nem nagyon vérzett), ill. a bal csipőn egy csinos zúzódás. Égett, fájt, mint az álat, de akkor ott nem nagyon éreztem, csak kicsit később, amikor már újra tóltuk neki ezerrel. Utólag csak köszönni tudom az őrangyalomnak a történteket, mert sokkal, de sokkal rosszabbul is megjárhattam volna!  :)

A balesetig már kezdett jelezni a fenék, hogy itt-ott kicsit nyomja a nyereg, meg ilyenek, de utána egy csapásra megszűntek ezek a problémáim. (Csak az oldalam égett, fájt, de persze nem mutattam kifelé, nem akartam fokozni az izgalmakat.)

Utánna kétszer jól megáztunk, meg majdnem megszáradtunk, de legalább nem villámlott (Szilvus igencsak fél tőle...)

Azért volt "mókás" mozzanat is: Két srác, mint a kullancs rajtunk kapaszkodott befelé a balatonakaratyai izmos kis emelkedőtől kezdve. Kíváncsian vártam, hol fognak megpróbálni ellépni. Szinte sejtettem, hogy ahogy befordulunk Siófoknak, azonnal nyitni fognak (pedig ott még van 15K bőven). Így is lett! Azért az egyik rendes volt, megköszönte a húzást, és felajánlotta, hogy most menjünk mi utánna. Na ja, élre is állt, majd szinte meg is állt! Mondani akartam neki, hogy még talán kicsit korai lesz az a nyitás, de inkább ráhagytam,  hagy tudja. De hogy ennyire rövid lesz a sprint, azt azért nem gondoltam.... Szilvus meg megunta a banánt és megindult újra az élre. Nem volt mese, mentem neki szelet fogni, mert azért a cél előtt 15K-val elkészülni csúnya dolog. Na de ez a veszély nem igazán fenyegette, szinte megrészegedett és tólta neki!

Hogy egy kis verseny is legyen benne, a célegyenesnél hátulról elhúzott egy fazon... nálam meg kicsit elszakadt a cérna (nem tudom miért nem szeretem, amikor valaki a végén akar vagánykodni és az addig jól elfogadott sorrenden még kavarni akar), és szinte csak reflexből robbantottam én is és utána eredtem. Nem kellett hozzá sok, le is "vadásztam", de ekkor már párom jelezte, hogy menjek, innen már begurul ő is. Így hát a végére még kipróbáltam magam egy izmos kis sprinttel a végére (behoztam az induláskor elég távoli két bringást, de nem előztem be őket), pusztán a lábaimban tomboló erő érzése kiváltotta eufóriát élveztem. 

Végig a versenyben jó erőben voltam egy pillanatra sem éreztem hogy elfáradtam vagy eléheztem volna. Biztos az időjárás is kedvezett a hűs hőmérsékletével. Összeségében nagyon jó volt, de ide többet nem kívánkozom. 

A paripát 06.05-én (kedd) leadtam szervízbe egy full generálra. Kíváncsi leszek azért milyen egyéb, rejtett sérülések jönnek elő. Nagyon szépen helytállt, hállás vagyok neki érte, hogy nem hagyott ott a slamasztikában. 

5 hozzászólás

AAni 4019 napja

Húha! Ez tényleg kalandos volt.

Angyalkáid dolgoztak rendesen...

Gratulálok Nektek!!!

ildikó.cs 4044 napja

Hááát az ember nem is gondolja milyen veszélyes sport a bringa, nagy sebességnél esni-tömegben! Örülök, hogy minden oké! Nagyon nagyok vagytok! Gratulálok!!!!

farkass74 4045 napja

Köszönöm!

 

feketearpi 4046 napja

Kalandos volt a verseny,jo hogy nem lett komoly bajod,gratulálok

ildikó.cs 4050 napja

Hajrá!