Sport

(verseny)

Edzés ideje

24:00:00

Távolság

157.3 km

Tempó

09:09 p/km (6.55 km/h)

Edzésleírás

Nem vártam ezt az eredményt….”Avagy 6 kmedzésbe is bele lehet sétálni kétszer”…J

Előkészületek: Az első fele jól alakult. Mivel építőiparban télen tehetetlenek vagyunk, volt 3 hónap pihenőm is. Ez jól jött. Télen jól mentek az edzések, persze párat leszámítva voltak lusta disznó napok is. J 1360 km futottam Sárvárig. Azonban az utolsó 2 hétben valami fáradtság jött rám. Erőtlen voltam, és kedvetlen. Nem igen akart menni a futás. Helyette próbáltam bringázni a hegyen, hogy a vérkeringést a szinten tudjam tartani, valamennyire.
Kezdtem félni, mert verseny előtt volt egy edzésem, ami 6 km volt. 3km bírtam futni, de ebbe már belesétáltam. És ugyanez volt hazafele is. Alig vártam hogy hazaérjek. Mondtam magamban. Szép. Ez nagyon biztató jel Sárvár előtt pár nappal. Hmm…Nem tudtam az okát. Időközben beszéltem Végh Attilával. Elpanaszkodtam neki a problémáimat. Bíztam benne, húszon pár év futómúlttal tud valami okosat is mondani J . Szerinte túledzettség áll az egész mögött. Próbáljak meg minél többet pihenni, aludni. Menjek el uszodába, lazítani. Már semmit nem tudok hozzá tenni fizikálisan. Próbáljak meg mentálisan összeszedni magam. Szerdán még kimentem egyet futni. Ami 04:19 km jöttek ki. Hazaérve nagyon meglepődtem. Nem akartam elhinni, pár nap pihenő ide vezet J Pénteken lementünk Sárvárra. Tészta parti. Ismerősök üdvözlése. Szokásos teendők.
Verseny: Rajt J Az elején próbáltam a megbeszélt dolgokat tenni. Senkivel nem foglalkozni, csak magammal. Pulzust nagyon figyeltem 140-150 körül mozgott. 150 volt a maximum. Ha felment séta. Az első 30 km- ig  tartottam a 6 perces ezreket. Sokat ittam, talán minden körben.. Pisilni is sokat kellet óránként 3-4 alkalommal. Gondoltam nagy baj nem lehet. A terv az volt hogy negyedkor, és ¾ kor mindig egy só tabletta, mellé egy Mg+B6. Közben meg enni. Banán, paradicsom, főtt burgonya. Aminosav. Tea. Próbáltam minél gazdaságosabban menni. Nem sietni. Minden lépést megtervezni. Nem csapni a lábam, Izületeket védeni. Szűkség lesz még rá, mert a verseny csak  később kezdődik. Talán éjjel. Talán hajnalban. Talán az utolsó 6 órában. Az időjárás számomra kedvező volt. Igaz, a széllel vigyázni kellet, mert nem éreztük, hogy izzadunk, és automatikusan ilyenkor az ember megfeledkezik a folyadékról. De ezekről gondoskodott az én segítőm. Akinél jobb segítő nem is lehetne. Utólag is nagyon Hálás vagyok neki!!!!! JKismanó J Elmondása szerint az elején nem unatkozott..Nem tudta mit vállalt el.
A másik terv az volt, hogy nem akartam tudni hol járok, mennyit futok. Soha nem figyeltem a kivetítőre. Egyszerűen nem érdekelt. (ez jó bevált)
Estig semmi különös nem történt. Éreztem az erőt. Jó állapotban voltam. Frissités rendben volt. Lábak mentek, de vissza kellet fogni őket. Utólag visszanézve 64 km ben álltam meg picit lazítani. De akkor is csak ettem. Este 8 óra körül volt az első hosszabb pihenőm. Gondoltam ennyi nekem is jár. Sehova nem sietünk J Na igen, már éreztem,hogy nem olyan vagyok mint amikor elindultunk. De ez a normális. Még szép hogy fáradok. Mondtam még két óra és megvan a fele. Vártam azt az időt. Gratulálni a többieknek. Gyorsan mentek azok a körök, amikor megvolt a fele. 13 óra 37 perckor volt meg a 100 km. Tudom nem jó idő ez. De ez egy 24 órás, nem vehetem alapul. Még éjfél előtt felhívtam Végh Attilát. Gondolta, hogy valami bajom lehet, azért hívom. (Mert ez volt megbeszélve, ha van valami baj, hívjam) De nem jött be ez neki. „Szinte” semmi bajom nem volt. Ö mondta is a hangom is hallani, minden oké. Így is volt. Közben támadt egy olyan érzésem, „Huhhh…kell ez nekem, még csak a fele van meg, de már nem vagyok friss. Bírni fogom én ezt?!) Hát persze, hogy igen, hisz ezért Jöttünk! Attila elmondta a jó híreket. Az utolsó 6 óra nehéz lesz. És még a hajnal amikor a nap kel fel. Ez így is lett. Máró Csabi is csak nyugtatott. Lesz olyan időszak amikor „saját kezűleg elvágnád ez ereidet, mert kivan a tököd az egésszel) Ez igazán meghozta a kedvemet. J Tudom csak viccelt. Éjjel pár kört futottam Vakhal Norbival is. Jó volt „futni” akkor. Sokan nem voltak a pályán, akik voltak sétáltak. Norbi szavai sokat jelentettek nekem, amikor megelőzött, elment melletem, mindig odabökött valamit. Hajrá….Hajrá….Hajrá…
Hajnalodik…kiugrom az ágyból, barátnőm már vár reám…J 04:59 perc volt. (Visszanézve) Jött az a bizonyos feketerigós, madárcsicsergős hajnal. A kör felénél tarthattam, és mint akit fejbe vágtak. Bóják helyett, az úton kólás üvegeket láttam. A beton hullámos volt.. És konténereket láttam. És jobbra-balra ment az út. Nyitva volt a szemem, de nem láttam semmit. Gondoltam ez az idő, amit túl kell élni. Nem mondom, hogy egyenesen mentem, felkarolva mentem el a kocsihoz. Ott leültem, és lehajtottam a fejem, már aludtam is. Na ezt kell megtanulni, lábon kihordani a holtpontokat. Igaz nem könnyű ez, de ezen múlik. Ez elvett egy 42 percet. De nem érdekelt. Jobban akartam lenni. Gondoltam közel 19 óra talpon lét után ez megengedett. Segítőkész angyalkáim mindig mellettem voltak, és helyre jöttem az alvástól. Ezután gondoltam, hogy van különösebb okom, hogy nem futok?! Nincs. Akkor irány a pálya. Tiszteljük már meg annyira a versenyt, hogy 24 órás futásra jöttünk. Nincs Alibi. Irány a pálya. Fél 7 körül elkezdtem futni. Valahogyan ment. Igaz, amikor nem ment a  futás elég jól ment a gyaloglás is. Nem esett nehezemre. 1  órán keresztül 7 perces köröket tudtam menni. Örültem neki. Fájt. De tudtam futni. Nincs olyan ember a pályán akinek jólesik. Futás közben elérzékenyültem. A „sok-sok” edzés. A sok lemondás, kockáztatás. Sok feszültség most jött ki rajtam. Nem akartam, hogy valaki is lássa rajtam. Gyorsan lerendeztem. Közben kaptam a jó szavakat továbbra is, Egyed Janitól. Szépen mozogsz, jól mész. Ezeket hallani 20 órában, nem kis elismerés volt. Gondoltam ha ezt látja csak így van. Igaz én is ezt éreztem akkor. Jó volt látni az üveges tekinteteket. Mindenkinek megváltozott a mozgása, az arca., a levegő vétele. Ilyenkor nem kell beszéd. Ilyenkor elég egy pillantás, és az ember tudja mi is folyik itt. Futásnak neveztem akkor azt hogy 20-30 cm lépéseket tettünk meg. Ennek egy filingje van. Eközben megtudtam, hogy hol is tartok. Más elmondta a célban, nem igen vettem jó híren a dolgot.  Megviselt nagyon a dolog. Az utolsó 2 óra már gyaloglás-futás kombináció váltotta fel egymást. Nekem régebben ez volt a kérdés: „Honnan van ennyi motiváció, aki 24 órázik” Választ megkapva. Motiváció van. Kezdett melegedni, de én nem akartam levenni a hosszú nadrágot, nem akartam ismét öltözni. Mondtam, hát jó 150 km meg kell lennie. És ahogy közeledtünk a vége fele bebizonyosodott hogy még több is meglesz. Gyaloglás már nem esett jól. Vízhólyag és vérhólyagjaim miatt. Közben találkoztam Norbival, akinek elpanaszkodtam, hogy fáj az inhüvelyek a lábamban. Mondta nyugi neki is. Teljesen megnyugodtam. J Nem erőltettem a futást tovább. Utolsó körökben találkoztam Karcsival, és mondtam gyere futni kell, nincs mese. Elkezdtünk futni, a célban sorfalat állva tapsoltak nekünk. Ilyenkor már nem számit mi történik, csak örülni kell. Boldogan. Felszabadultan. (Hozzáteszem, Karcsinak a térde fájdult meg, és az utolsó (nem tudom) hány órában csak gyaloglást nyomta. Azt is sántítva. Mondtam is neki kemény vagy. Erre Ő azt mondta: Hogyne menne tovább, nem tudna az edző szemébe nézni, mit mondana nem ment?!....(persze bizonyos határokon belül, figyelt az épségére, sérülésre) Örültem, hogy vége lett a 24 órának. Maga a versenynek is. Kibírtam 1440 percet. Megvan ez is. De nem egyedül értem el ezt a sikert. Ehhez kellet egy olyan társ, mint amit nekem az Élehet  hozott. „Egy áldott” emberkét. Mindaddig amig nem jött el az a pillanat, én nem hittem az egészben. Ha ilyet megtesz értem, egy egész nap fent van, és azt nézi mi a bajom, mi kell. Mitől lehetnék jobban. Nem mutatja ki érzéseit. Fájdalmait, fáradságát. Csak teszi a dolgát, amire vállalkozott. Ez azt jelenti számomra, hogy tényleg képes a kezét tűzbe tenni értem. Ez az Igazi társ. Nem mindennapi feladatot hajtott végre.
Versenynek vége. Leültünk a járdára. Megvártuk hogy lemérjék a maradék pár métert.
Gondolatok azok voltak: Hát megvan. Vége. Eljött ez az idő is. Kinyújtottam a lábaimat, és az volt az első ..igen 157 km megtettem. Nem sok, ez való igaz. Magamhoz képest jó. Én ennek örültem. Tudtam, hogy megfogom csinálni. Tudtam, hogy képes vagyok rá. Kitartottam magam mellet. Hittem magamban, mert mást nem tehet az ember. Talán az egész napnak az volt a kulcsa. Nem agyaltam sokat. Tettem a dolgom. Nem számoltam hol tartok, mennyi kell még. Milyen köröket megyek. Mennyit pihenek. Azt tettem „ami” jól esett. Akkor és ott. Abba a pillanatban. Nagyon nehéz volt, pihenés, alvás után felkelni, és ismét mozogni, futni..Menni kellet tovább. Tiszteljük már meg a versenyt. Ennyivel. Talán van keresni valóm az ultra távoknál. Mindenem jól viselkedett. Utolsó negyed órában a célban, sorfalat álltak nekünk, és úgy futottuk a maradék köröket. Ezek  azok a dolgok, amiért érdemes élni.
Összefoglalva: Megcsináltam amiért mentem. Sikerült, mert akartam. Érdemes volt télen a hidegben, hóban edzeni. Mert tudtam, hogy egyszer sikerülni fog. Az egész élet egy nagy küzdelem. Lehet úgy is hozzá állni, hogy lehet nem fog menni. Akkor nem is fog.  Akkor majd sajnáltathatod magad, de senkit nem fog érdekelni. Ha minden agysejteddel azon vagy, hogy igenis meg tudom csinálni sikerülni fog. Sajnos kockáztatni kell. Légy bátor mindig. Merj kockáztatni. És ne feledd, saját életedet, csak „Te” magad irányítod. Saját döntéseidért  Te felelsz. Próbálj meg így élni. Hogy ne bánd meg, ha oda kerülsz….



KisTigris

4 hozzászólás

Petya_hun 4160 napja

Hát .....Köszönöm. Én megtettem amit lehetett.
Amúgy nagyon egyszerű: Csak futni kell. Egyik lábadat rakni a másik után. Ennyi :)

Most nyáron 24 órás MTB versenyre gyurok. Terepen...Helyzsín: Zánka 

korpaZASZ 4163 napja

Nagyon jo iras! Csak most olvastam, gondoltam, erről sem írsz majd, mint Kávásról :)

A túledzettséget én inkább kimerültségnek mondanám, mert előbbit nem lehet néhány nap alatt kipihenni, de néhány hét alatt sem! A sok meló, utazás tette be a kaput, de úgy tűnik, csak átmenetileg, különben nem tudtál volna Sárváron így teljesíteni. Nagyon nehezen tudom az ultrásokat megérteni, de most kicsit közelebb kerültem hozzá:)

 

 

Petya_hun 4172 napja

Köszönöm! :) Hajrá Kőszeg

toncso 4172 napja

 

   Gratulálok   az  első  24 - órás  Sárvári  Futáshoz !!!     Oda  lett  ez  téve .