Edzésleírás

III. Kikelet Félmaraton, Baja

Az idei nagy terv, az Atom100 első állomása - számomra. Sajnos az élet keresztül húzta a terveimet. Mivel tegnap késve érkezett a gépem Kölnből, a vacsora és a reggeli messze nem volt kielégítő. És akkor még talán szépítettem is egy kicsit a helyzeten. Féltem, hogy gond lesz, de azért elindultam. Helyből nem adom fel ennyi miatt.

A szenvedés 9 kili körül kezdődött. De 12-nél még úgy éreztem, valahogy bevánszorgok a célba. 15-nél már kezdtem olyan rosszul lenni, mint az első UB-mon. Na, gondoltam, most nem kellene megvárni, hogy összeessek vagy hányjak. Sétára váltottam, és reméltem, hogy még így is beérek a célba. 16 kili után két rendező hölgy kiszúrta, hogy nem vagyok jól és azt mondták, inkább ne kockáztassak. Tudtam, hogy igazuk van és jót akarnak. Szóval bármennyire fájt is, lenyomtam az órát és leültem a padra.

Szerencsére tényleg nem volt nagyobb bajom az eléhezésnél. Egy kis csoki és pihenés után már szinte semmi bajom nem volt. A célban aztán még egy kis halászlevet is ettem.

Köszönöm Anyának, Apának, Takynak és Tominak a bíztatást, vigasztalást. És persze mindenki másnak is, mert jólesően sokan jöttek oda érdeklődni, hogy már jól vagyok-e. :)

Paksig már nem lesz meg az Atom100, de nem adom fel az álmom. Jövőre elmegyek Kaposvárra is, és persze Bajára is jövök még egyszer. Így már egyből Atom100+-om lesz. :D De most az a legfontosabb, hogy Szekszárdra felkészüljek és túléljem, külbönben hiába álmodozom erről. :(