Sport

(verseny)

Edzés ideje

04:56:20

Távolság

42.2 km

Tempó

07:01 p/km (8.54 km/h)

Edzésleírás

I. Maratonman.

 

Még tavaly szezon vége felé, amikor kiderült hogy lesz maratonfutás Mukiék szervezésében, gondoltam jó ötlet lenne áprilisban egy maraton. Ehhez ugye tisztességesen illik felkészülni, ami most nálam nem működött. A hosszú tél miatt eléggé megvariáltam a felkészülést, mondhatni alig futottam valamit, a kincstári optimizmus azonban megvolt, gondoltam két ironmanon futottam már 2 maratont, valahogy majd csak megcsinálom. Most aztán leckét kaptam abból, hogy maratont nem lehet "csak úgy" futni.

 

A szervezés elsőrangú volt amúgy, Powerbar frissítés végig, volt izo, víz, zselé, magnézium, szelet paradicsom banán narancs citrom, minden mi szem szájnak ingere. Egyedül a kólát hiányoltam, de majd később látjátok, hogy nekem nem osztott-szorzott volna ha lett volna :) Ma reggel 8 körül indultunk le Füredre, szépen le is értünk, még sorbanállás nélkül sikerült gyorsan felvenni a rajtszámot, meg a chipet is. 11 kor volt a rajt, addig ejtőztünk és napfürdőztünk a mólón, meg ugye hangoltunk a versenyre. 11re szépen odasorakoztunk a rajthoz, majd ellőtték a versenyt. Meglepett hogy milyen irtózatos tempóban kezdett mindenki, mi 6:20 körülre lőttük be a tempót, mondván hosszú lesz még a táv, 4 kört kellett megtenni. Az első kör rendben le is ment, feltérképeztük a kört, meg ilyesmik, hogy mégis mi várható, nagyjából sík volt, egy kisebb hídon kellett átmenni csak, a szintkülönbség minimális volt. Az első kör durván 1:05lett. A 2. kört is szépen hasonló tempóban nyomtuk, itt már be-be mentünk 6 perc környékére. Itt frissítettem először komolyabbat, addig csak paradicsomot és vizet ittam, meg egy pohár izót. 2. kör már kicsit jobb lett, 1:03 körül. A terv az volt, hogy a 3.tól nyomjuk majd meg. A 3. is eseménytelenül eltelt, a 1:02 körüli lehetett, ha jól emlékszem 3:10-11 között haladtam át a kapu alatt. Az utolsó kör általában arról szól, hogy az ember számba veszi, hogy na többet már erre nem jövök. 33 km nél jártam, amikor a bal forgómba iszonyatos fájdalom nyilallt. Fogalmam sem volt mi történt, 5:35-40 körüli tempóban mentem, semmi gond nem volt, a pulzus 165körül volt, és jött a a krach. Meg kellett állnom, de hiáby dögönyöztem, hajlítgattam magam, nem történt semmi. Helyesebben annyi trötént hogy csak vánszorogtam, a tempó 8 percesre szelidült, egyszerűen enm bírtam ráálnni a lábamra. Persze mindenki azonnal tanácsokat adott, hogy legközelebb igyak magnéziumot meg hogy osszam be az erőmet meg ilyesmik, de én belül ordítani tudtam volna, mert a szívem és az itmaim és a bal forgóm kivételével minden vitt volna előre. Pont abban a szakaszában volt a verseny amikor mindenki falnak rohan, sorra gyűjtöttem be a versenyzőket, aztán hirtelen én is a dögsorba kerültem. 8 km volt még ekkor hátra és nagyon nehéz döntést kellett meghoznom. Feladom, vagy valahogy továbbmegyek. A feladást sikerült itt még elhessegetni, mondván előállt egy új helyzet, ezt kell megoldani. Közben folyamatosan csúsztam hátra, de igazából már nem érdekelt a helyezés. Gyors fejszámolást követően arra jutottam, hogy neki kell indulni ha mást nem sétálva, mert nem fogok beérni szintidőn belül. A 4óra körüli eredménynek pedig azonnal búcsút intettem. Innentől kezdve minden km egy gyötrelem volt. A hátralevő 8és fél km-t 1 óra 32perc alatt vánszorogtam le. Közben a fájdalom terjedt. Zsibbadtak a térdeim sőt egészen a kezeim legutolsó ujjpercéig átjárt a fájdalom, gyakorlatilag szédelegtem a pályán hányingerem volt úgy fájt minden lépés. Közben elment mellettem a zsűrikocsi, akkor kicsit összeszedtem magam, nehogy kiintsenek a versenyből. :) Az utolsó 3kmnél le kellett ülnöm egy kis pihenőre, majd az utolsó frissítőállomás lelkes buzdítása átlendített mindenen és a tudat hogy innen már alig másfél km a cél. Rettenetesen megküzdöttem, ezért a pólóért, a célba totál kimerültem érkeztem. Ilyen érzéseket még soha nem volt alkalmam megtapasztalni, egyszerűen fizikai korlátok közé volt szorítva, fejben és izomzatilag tökéletes versenyt futhattam volna, de így minden idők legnagyobb küzdelme lett belőle. Az eddigi 3 maratonom közül így minden idők legrosszabb eredményével sikerült beérnem :) Hátulról a 4. lettem. Miközben küszködtem a cél felé arra gondoltam hogy lehettem ekkora marha és hogy zet aztán soha többet, de aztán rájöttem, hogy ezzel a távval és ezzel a versennyel így lett egy elintézetlen ügyem.

 

Jövőre visszatérek :)

 

 

(aki esetleg járt már így, megoszthatná a tapasztalatait, vagy hogyan védekezik az ilyen jellegű nemistudom mik (sérülések?) ellen)

9 hozzászólás

Szab 4095 napja

2008-as első és egyetlen Spar maratonomon hasonlót éltem át, igaz nem ennyire drasztikusan. Jobb forgó/csípő fájdalom, olyan meghatározhatatlan helyen, érzéssel. A lábam mindenesetre nem akart engedelmeskedni.. Nem akarlak elszomorítani, nálam azóta is gyakran előjön, főleg kicsit gyorsabb futásoknál. Igaz, nálam 99% hogy a jobb lábfejem duzzadása okozza (máshogy terhelődik a két láb)

Mindenképp ortopédia, illetve esetleg egy kiadós masszázs is segíthet sztem.

A teljesítéshez gratulálok!!

 

snatch 4095 napja

Mondjuk annyi gél szerintem elég, Atádon én is két körönként toltam. Azt gondolnám, hogy cipő ilyet nem okozhat, de nem zárható ki. Én bizonyos kilométer után mindig cserélem a cipőimet, mondjuk nincs külön versenyre cipőm.

Mindegy, bármi is volt, kiszenvedted, jobbulást!

Amatőr 4095 napja

Huhh, ez kemény volt, még olvasni is... :)

A kérdésedre tulajdonképp egyszerű a válasz, miszerint hogyan védekezik az ember az ilyen élmény ellen.

Ha az edzésnaplód az összes edzést tartalmazza, akkor: sokkal több előzetes futással. :)

kipage 4095 napja

Nem sajnos, a forgóm még mindíg be van durranva. Ha egy hét után sem múlik, orvoshoz kell fordulnom. Igazából csak kenegetem mindenféle gyulladáscsökkentővel ami itthon fellelhető.

necromedve 4095 napja

A vége elég rosszul hangzik. Elmúlt már a mindenféle fájdalom? Mivel sikerült kikúrálni, ha igen? A kitartásodhoz elismerésem. Ez a rossz a versenyekben, nem szabad őket feladni, inkább haljon meg az ember. :P

kipage 4095 napja

Igazából óránként ettem durván 2 zselét, nem tudom az elfogyás lehet-e ilyen is, Atádon két körönként ettem egy zselét, de ilyen mértékű és ilyen villámgyrosan fellépő fájdalommal még nem találkoztam. Szerintem az is lehet az ok, hogy amikor rákapcsoltam, hirtelen nagyon elkezdhettem "trappolni" . Meg a versenycipőm már csak 4. évét tapossa, lehet ez volt az első jel, hogy maratont már nem futhatok benne többet.

snatch 4095 napja

én első maratonomon jártam így 2009-ben, féltávig 5 perces km-t futottam, tök jól éreztem magam, alig frissítettem (pár pohár víz és max 1 iso, de semmi más), aztán 22-nél elkezdtem meghalni. Az utolsó 7 km több mint 1 óra vánszorgás lett, annyira fájt a derekam, hogy állni nem bírtam, gyalogolni sem, folyton le kellett hajolni meg ülni a padkára. Eléheztem...ennyi...majdnem sírtam a fájdalomtól, de nem adtam fel. Megtanultam viszont a leckét.

Mivel nem volt semmi betegséged előtte, ezért szerintem nálad is ez lett. Eléheztél. Kevés volt a frissítés. Azért Ironman-en előtte a bringán is frissítesz, szóval van tartalék, itt valószínűleg elfogyhattál, a szervezeted teljesen kiürült és fizikai fájdalom volt előteremtenie a mozgáshoz szükséges energiákat. Mert kevesebb edzéssel sem szabadott volna ilyen szenvedésnek lennie.

Viszont kitartásból jeles!

kipage 4096 napja

Köszi. Igazából nincs mihez, max a kitartáshoz :))

Fari 4096 napja

gratulálok!!