Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:18:59

Távolság

47.5 km Szint: 1986 m

Tempó

07:59 p/km (7.52 km/h)

Edzésleírás

Cortina Trail - Avagy, hogy nem lettem 4.

Egyszer már eltöltöttem a fiúkkal (férjem és a fiam) egy hetet Cortina d'Ampezzoban és nagyon vissza akartam jönni. Tavaly nem sikerült eljutnom, de idén, ahogy megnyílt a nevezés, az elsők között csaptam le rá.

Az utazás előtti hét egy őrült rohanás, mindig, amikor eszembe jutott valami, raktam ki a szoba közepére, hogy itthon ne maradjon. Pénteken fél 5-kor ébresztő és indulás. Fél 3-kor érkeztünk Cortinába, kötelező felszerelés ellenőrzés, rajtcsomag felvétel, ráköszönök Németh Csabára (nem utoljára :-) ), egy kis bóklászás és indulunk a 40 km-re lévő szállásunkra. Rövid tévelygés után meg is találtuk, egy csendes, a Marmolada oldalában fekvő kis panzióban. Kipakolás, vacsora, beájulás. Reggel 6-kor már noszogatom a fiúkat, hogy induljunk, mert egy óra az út és időben szeretnék a rajtban lenni. Negyed 8 körül meg is érkezünk, hamar felfedezem Ildit, kicsit beszélgetünk. Konstatálom, hogy a Lavaredosok is most indulnak, és rövidítettek az útvonalukon, de felváltva vannak Cortinás és Lavaredos rajtszámok is a rajtban toporgókon, nem fogok gyanút. Aztán 8-ra már teljesen felfokozott hangulat, rajt! Elég csípős még az idő, fenn a hágón még fagyott, úgyhogy kesztyűben, hosszúujjúban vágok neki. A nap azért hamar elkezd melegíteni, a kesztyű lekerül. Nagyon jól haladok felfelé, visz a tömeg, a lelkesedés, aztán a Posporcora-hágó után egy keskeny, gyökeres-köves meredek lejtő, de itt is nagyon elememben vagyok. Ezután egy jól futható szakasz az etető pontig. Itt valahogy kezd gyanús lenni, hogy csak Lavaredos rajtszámokat látok, de a ponton megkérdeztem, hogy a Cortinásoknak is erre kell-e jönni. Mondták, hogy persze, menjek csak. Elágazás: Cortina Trail balra, Lavaredo jobbra. Letérek balra, és teljesen légüres térben találom magam. Se előttem, se mögöttem egy lélek sem. Na, itt már teljes bizonyossággal tudtam, hogy valamit elszúrtam, de annyira jól éreztem magam fizikailag is, meg lélekben is, hogy úgy döntöttem, tökmindegy, végig megyek, ha a versenyért már nem is, de a saját gyönyörűségemre. Az út egyébként szuperül jelölve, eltéveszteni sem lehet. Keresztezem a főutat és elkezdődik a kaptató a verseny legmagasabb pontjára, a Forcella Lerosa-ra (2070 m). Már egy jó ideje mászok, amikor egyszer csak feltűnik a férfimezőny elitje a hátam mögött. Hát, majdnem hangosan felvihogtam, mikor Németh Csabát, majd Papp Gergőt bíztathattam míg elszáguldottak mellettem (túl jól sikerült a taktikám? ui. előtte azzal biztattak a fiúk, h csak tapadjak a Csabára, úgy biztos jó időt megyek). Azóta is, ahányszor eszembe jut ez a momentum, mindig elvigyorodok rajta. A hágó túloldalán erdőn, majd egy gyönyörű réten keresztül gurultam le a következő etetőpontig, előtte még kényelmesen leültem kiborítani a kavicsokat a cipőmből. Az egyetlen kínos jelenet az volt, hogy a ponton úgy üdvözöltek, mint az első női versenyzőt. Nem győztem szabadkozni, hogy itt valami tévedés van, én valamit nagyon elrontottam. Aztán innen jött a pálya legmeredekebb szakasza, fenn lelkes önkéntesek, akik vízzel fogadtak, és itt ért utol a valódi első nő. Vissza Cortina felé egy olasz sráccal gurultam majdnem végig, szegény panaszkodott, hogy nagyon elfáradt, mert ő egyébként montizik és ez az első hosszabb terep versenye. Itt a hosszú lejtőn ért utol még két lány, aztán amellett a parkoló mellett ért be az ösvény, ahol egyébként a kocsink állt (illetve még nem állt, mert a fiúk még nem értek vissza a kirándulásból, nem gondolták, hogy ilyen hamar beérek). A célba 4.-ként értem be, aztán rögtöm mentem is Christina-hoz, a főszervezőhöz, hogy én nem lehetek ilyen pozícióban, valamit elrontottam. Nagyon hálálkodott, hogy szóltam, majd megbeszélik. OK. (chipszőnyeg csak a cél előtt pár kilométerrel volt, úgyhogy azt sem tudták, h milyen pontot érintett az ember). Leültem beszélgetni, aztán egyszer csak BINGGGGGG!!!! Elhangzott a kulcsmondat: a Cortinások rajtját áttették 9-re :-)))))! Na, vissza Christinához, megoldódott a rejtély, egy órával előbb indultam :-). Ekkor néztek utána, hogy valóban, jónéhány Cortinás elment az eredeti, 8 órás időpontban. Így végülis 6:18:59 lett az időm és ha 4. nem is, 21. lettem a 125 fős női mezőnyben. De nekem itt és most nem ez a lényeg. Az út minden lépését élveztem. Gyönyörködtem a környezetben, örültem, hogy itt lehettem. És igazából testi és lelki görcs nélkül mentem végig. Vitt az extázi(s) :-). Frissítésként ettem egy banánt, két kocka csokit és másfél müzliszeletet (30 g). Ha így folytatom, lassan fényevő leszek.

Tudom, hogy tapasztalt, öreg rókák már az elején felszisszentek, hogy ha az ember nincs ott a tájékoztatón, akkor legalább kommunkáljon, vagy neten nézzen utána a dolgoknak. Hát, ez van. Már én is tudom.

Egyébként a verseny és a családdal együtt töltöttt kirándulás maga volt A CSODA!

Soli Deo Gloria

7 hozzászólás

Sárcipő 4009 napja

Azért el tudod képzelni a szituációt :-)!!!! Nem tudom, a jövőre még messze van :-)

Ainariel 4009 napja

Kár, hogy nincs kép arról, amikor Csaba megjelent mögötted. Szívesen megnéztem volna az arcodat (szélárnyék, mi?). :D Ügyes voltál!!! Jövőre Lavaredo?

stirma 4013 napja

Ja, most nézem, hogy a lista tavalyi...

stirma 4013 napja

Mi történt, Cili, nem látom a neved az eredménylistában??? Pedig baromi jó voltál, az időd alapján!

De mindegy is, mi volt, nagy-nagy gratula jár neked!!!

stirma 4017 napja

Hajrá, Cili! Úgy irigyellek ezért a versenyért! :))

Sárcipő 4027 napja

Köszönöm szépen, nagyon várom már! :-)

gergő 4027 napja

ááá de jó helyre mész!! :) nagy hajrá, a lavaredo legszebb részein megy a pálya.. gratula a maihoz is!!