Természetesen nem az egészségünkért futunk, hanem a szerotonin felszabadulásért. Persze most már függővé is váltunk. Én kifejezetten depresszióssá válok, ha nem futhatok. A lelkemnek mindenképpen szüksége van futásra, még akkor is, ha a szabadgyökök esetleg a szervezetet károsítják.

Kérdés, hogy az egészségünkért futunk-e?? És hogy érdemes-e óvni magunkat, hogy aztán valami más meg megtaláljon. Szerintem annyit kell futni amennyi jól esik, amikor meg a lelkednek kell a sok kilóméter, küzdelemmel, akkor aszerint kell futni. Úgyhogy ha eljön megint az ideje egy félmaratonnak, maratonnak, akkor bizony ... félmaraton, MARATON!!!! :-))