Sport

(verseny)

Edzés ideje

08:17:03

Távolság

65.34 km Szint: 1980 m

Tempó

07:36 p/km (7.89 km/h)

Edzésleírás

Átestem a tűzkeresztségen: feladtam egy terepfutóversenyt. Eddig összesen kétszer szálltam ki túrából is az elmúlt 3,5 évben, még ízlelgetem a „zamatát”.

Viszonylag jó alvás, jó hangulat, barátok a rajtban, Speró beért, gyorsan rajtolunk. Viszonylag a mezőny elején rajtoltam tök véletlennek köszönhetően, néztem is egy idő után, hogy bemelegítés alatt 5 perceseket nyomtunk, szép. Mellőlem Dóri szép lassan elhúzott, jó ideig néztem még a hátát. Jól ment a bemelegedés és számomra meglepő módon is szépen gurult a szekér. Kevély-nyeregnél egy srác után kiabáltam másodmagammal, aki nyílegyenesen kereste az utat. Lassan éreztem, hogy a bal vádlim fáj egy ponton, kissé korán kezdte, így Csobánkára leérve megelőztem a későbbi nehézséget beragasztottam tape-el, ez a T100-on is használt. Kb 2 perc szerencsétlenkedést jelentett, viszont fokozatosan javult a kérdéses terület, végül már nem is éreztem, szuper! Élveztem a futást, néha néztem az erdőt is, amennyire tudtam. Rendszeresen frissítettem, de folyadékból nem küldtem le eleget, megfogadtam a szokásos kúra végrehajtását: minden ponton 2 pohár kötelező. Csak ritkán volt víz ahhoz képest, amire szükség lett volna. Dömösön Zsófi kb 2 perccel volt csak előttem, felfelé Makival mentem, aki a tetőn ellépett, majd Edina ért be nehezen. Ő rövidet ment, jól estek a dícsérő szavai. Dobogókőn Kerekes Csabi frissített nekem, gyorsan mentem tovább. Lefelé haladva éreztem, hogy a jobb térdem külső része erősen fáj – ez volt a CCC-n és a tavalyi Piros végén is, de nem 38-nál! A francba, tudtam, hogy ezt nem tudom lekezelni, kíméltem, ahogy csak tudtam és imádkoztam. Leérve és egyenes úton haladva eltűnt a fájdalom, megkönnyebbültem, de nem nyugodtam meg. A meredekebb lejtőn pillanatok alatt előjött a fájdalom és az idő előre haladtával síkon és emelkedőn is tompán támadott. Ez is oka volt a jól érezhető lassulásnak és rájöttem, még mindig kevés volt a víz, jöttek a szokásos tünetek. Most keményen ittam mindenhol, de mindig nagyon vártam a következő és a következő frissítőpontot. Volt nálam is folyadék, azt is rendesen lecsapoltam. Vártam Kopárt, küldtem előre csodateát, de a térdem nagyon nyugtalanított. Próbáltam nem figyelni rá, ez is segít. Aztán jött egy elágazás, papír kint: Magyar vándorok, 50, 65 és nemtudommilyen táv, na akkor ez a piros. Ugyanaz a szalag, ugyanaz a színű és jellegű jelölés az úton, bár kissé ismeretlen a táj. Egyszer ugyanis bejártam nagyjából a pályát, mivel számomra sok ritkán futott szakasz volt benne, de azért minden elágazás nem hagyott bennem mély nyomott, sok volt belőlük. Haladtam, előztem a gyaloglókat, ám mikor aszfaltot fogtunk, gyanakodni kezdtem, de a jelek az úton egyértelműek. Elterelték volna itt az utat? Jel van, megyek. Aztán beértem Pilisvörösváron a célba. Mint kiderült, a túra rövidebb szakaszának céljába jutottam. Szuper! Először kimentem, felnéztem az égre, majd visszafordultam a szervezőkhöz útmutatásért. Rendesek voltak, adtak innivalót és eligazítottak, merre van a Kopár. De basszus letértem a jelzésről, a térdem rozoga, ez a verseny elfutott. Finish, ez a hiba betette a kaput. Elindultam immár gyalogolva a főúton, itt már leütöttem az órát, rácsörögtem Kerekes Csabira akire mindig lehet számítani, eljött értem és bevitt a pontra. Jött Szabó Ági, ő dettó benézte a jeleket, csak hamarabb felhívta Ebolát, de ő is a kiszállás mellett döntött. Azért rácsörögtem a főszervezőre, érvényes lehet-e a teljesítés, ha tovább mennék. Ha Csabi visszavisz a rontott elághoz és onnan újra nekifutok…. Jogos, de ezt már nem vállaltam, Csabitól sem akartam ilyen szívességet kérni és a térdem állapota is a maradás mellett tartott. Ráadásul láttam olyan futókat befutni a pontra, akiket még viszonylag az elején lehagytam. Ültünk a meleg kocsiban, a srácok hoztak levest, és bár vidám nem voltam, de nem éreztem hibának a feladást, most nem. Aztán befutottak Speróék Jucussal, Zsuzsával és Gankival, és bár Millers segített bejutni Budaörse – cuccok ott – de Nagykovácsiig be kellett jutni. Számoltunk, végül egyel többen voltunk, mint ahány hely volt a depós kocsikban. Nem gondolkodtam, nem akartam, hogy Ági menjen, önkéntesen nekiindultam az erősen sötétedő időben. Nem volt hozzá nagy kedvem, de valakinek mennie kellett (ez a kis átjutás jó sokat rontott az átlagomon). Addig kb ¾ órát ücsörögtem a kocsiban, de elég könnyen mentek a lépések, Speróék előttem voltak 5-6 perccel, gondoltam megpróbálom beérni a kis csapatot, ami csak az emlékfalnál sikerült. Hosszú-árokban olyan köd volt, hogy max 2 méterig lehetett látni. Nem haladtunk sokat együtt, mert lefelé kiderült, hogy azon a meredek lejtőn már egyáltalán nem tudok futni, gyalogolva araszoltam, leszakadtam, de a betonút tetején ott volt Millers és másodszor is kocsiba ültem. Bevitt a plébániához, jöttek Speróék, frissítés, duma, Zsuzsa is célba ért itt, aztán Ágival egyetemben átvittek Budaörsre.

Addig teljesen jól voltam, az első negatív érzések akkor vettek hatalmukba, amikor láttuk a futókat és gyalogosan besétáltunk a mécsesekkel kirakott kis úton. Ott fájt a szívem, de örültem a barátok sikerének, elcsíptük a női eredményhirdetést itt. Nagyon jót futottak a csajok, Dóri különösen frenetikusat. Elindultunk haza.

A cél a szokásos és jól bevált állapot elérése volt: mosolyogva célba érni úgy, hogy nem futottam szét magam, de kiadtam magamból, ami bennem volt. Ez nem jött össze. Nem érdekelt egyáltalán a helyezés, nem azért futottam. Most volt bennem spiritusz is, nem úgy, mint tavaly, jól is indult a dolog, de a CCC kudarca után mégis megint elbuktam. Elbuktam, mert magam előtt akartam kicsit javítani, bizonyítani, hogy működnek nálam a dolgok, tudok magamhoz képest jót menni nagy hiba nélkül, ahogy a szezon elején is sikerült. Erő lett volna, a folyadék pótlása megszűntette a negatív tüneteket, de a térdem okozta fájdalom megpecsételte a helyzetem. Reális volt a kiszállás, csak nyögdécselve, kínok között tudtam volna végig menni, nagyrészt gyalogolva, de ez most túlmutatott a vállhatón. Mégis ott mocorog bennem a gondolat, hogy azért csak feladtam a versenyt, és ennek súlya van. Számos tényezőtől függ, ki hogyan rakja magában helyére az ilyen eseményeket, függ a személyiségtől, tapasztalattól, az élet eddigi megpróbáltatásaitól. Én Pvörösváron elengedtem a versenyt, de belül érzem, hogy ez fáj. Küzdős típus vagyok, az élet minden területén hozzászoktam, hogy gyakran kétszer háromszor is neki kell futni, hogy valami összejöjjön. Soha nagyobb baj ne legyen, minthogy 3,5 év után feladtam egy versenyt, mégis fel kell még dolgozni a történteket. Talán az a legnehezebb az egészben, hogy ki kell mondani: nagy szerepem van benne, hogy ez lett a vége, a felelősségem elég nagy ebben a kudarcban. Folyadék pótlás, gondolkodni kéne az elágazásoknál és utána sokkal hamarabb gyanakodni és ezek persze ismert hibák, én is jó néhányszor átéltem őket. Jó, nem szerencsés, hogy a túra és a futóverseny totál ugyanazon jelzéseket használta, bár lehet, nem ártott volna figyelmeztetni az embereket, hogy lesz közös útvonal, mert futás közben könnyelmű tud lenni az ember. És ha nem Magyar Vándorok van kiírva, mint a Piros rendező egyesületének a neve, de a „ha” sorozata nem vezet sehova. A CCC- n majdnem leadtam a rajtszámom, ma nemcsak meghoztam a döntést, végre is hajtottam. Kicsit ijesztő még ez a tendencia. Most jó nagy ürességet érzek érez, nehéz lesz elkönyvelni megint a hibákat, de csak így lehet túllépni a múlton: a jövő mindig jobb a múltnál.

Egy biztos: felemás szezont zártam ezzel a nappal, de a negatív végszó nem tántorít el, edzek tovább és jövőre új szezon indul. Remélhetőleg erősebben, gyorsabban és nem utolsó sorban okosabban futok majd. J

Végül, de nem utolsó sorban sok mindenkinek köszönöm a segítséget: Kerekes Csabiéknak, Millerséknek, a Mesternek, aki most nem nagyon lehet büszke a tanítványára és persze mindenkinek, aki szurkolt nekem.

12 hozzászólás

-Mariann- 4249 napja

Előttem már mindenki elmondott szinte mindent, nem sokat tudok hozzátenni. De azt mindenképp, hogy ügyes vagy, okos és erős! Hajrá tovább! ;-)

gergő 4249 napja

Szerintem jól tetted, hogy kiszálltál! A CCC-t ne tedd a sorba, mert azt igenis keményen behúztad. Bizony kell néha a kiszállás, függetlenül attól, hogy én is ilyen vagyok, nem akarok semmit elengedni.. De ez ad erőt a következőhöz ezáltal erősebb leszel. Emberek vagyunk, egyszer jobban mennek a dolgok, egyszer összejönnek. Nem volt felemás éved szerintem. Mentél egy parádés T100at , jó időket máshol, nagyot fejlődtél és ezt nézd! Voltak versenyek, amik mehettek volna jobban, de azt is keményen behúztad. Szóval igenis jó éved volt, pozitívan nézd a dolgokat és ezt nem vigasztalásból mondom. A Piros már alapozó verseny, senkinek nem cél, neked sem legyen. Én egyébként néznék még akár az évre egy célt, pl. barátság maraton, tortúra, vulkán, ahol nem helyezésre mész, hanem kitűzöl egy időt és megcsinálod..

Hajráááááá Boszi!!!!

lapiszorny 4250 napja

EEEEEEEEEEEEEEEEEEZAAAAAAAAAAAAAAAAAAAZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ!!!!!!!!!
OKOS-ÜGYES-TEHETSÉGES vagy .... ;-) 

Boszi72 4250 napja

Nagyon köszönöm Nektek a kommenteket! Ezek is hozzásegítettek ahhoz, hogy villámgyorsan túllépjek a Piros árnyékán, igazából már vasárnap délelőtt átfordult a gondolataim előjele, újra lelkileg feltöltődve és lelkesedve várom az alapozást, az új élményeket, igazából forr bennem a tűz! Mumus verseny vagy sem,  jövőre ott leszek a rajtban újra!:-) Még egyszer köszönöm!

dilisuni 4251 napja

Jaj, ezt nagyon rossz volt olvasni, szinte átéltem a kínt :(( sajnálom. Minimum 5x tévedtem el a versenyen, de azt az elágazást "simán" vettem, ki volt téve egy lapra az elágazásban, hogy a piros85 előre. Valószínűleg azért nézted be, mert fejben már nem voltál ott, már nagyon a sérülésre, a fájdalomra koncentráltál. Jobbulást.
Semmit se kell bizonyítanod, én csak a leírásaid alapján is felnézek rád a teljesítményedért... és a hozzáállásodért, az alázatodért!

ganki 4252 napja

Sajnálom Boszi! Olyan szépen mentél addig, én is dobogóra vártalak. Nehéz az ilyet feldolgozni tudom, de mivel a térded nem volt jó, így ez volt a helyes döntés. Amikor először megláttalak a Kopárnál futócuccban, rajtszámmal, azt hittem jössz tovább, csak nagyot pihentél. :( Viszont átjönni a Nagyszénáson, amiről tudtad milyen lefele nagy hülyeség volt, a kocsiban hátul  - még a büntetést kockáztatva is - elfértél volna. Remélem a téded hamar rendbejön! Pihenj, gyógyulj, ez most a legfontosabb!

nedus 4252 napja

Mindenképpen okosan döntöttél , hogy kiszáltál !!  Talán egy komoly sérülést megelőztél ezzel !!  Egy verseny feladása nem egyenlő a gyengeséggel !!!!!!!!    Ezerszer bebizonyítottad már ( és nekünk nem is kell bizonygatnod !! )  , hogy mennyire kemény és tudatos vagy ! Tekínsd ezt egy állomásnak a hosszú úton , amin jársz . 

   A Vulkánon vagy a Szilveszteri Félmaratonon majd futunk együtt !!!  Pihenj egy kicsit , gyógyítgasd a lábaid és aztán mihamarabb irány az erdő !!  Meglátod , ott választ találsz a kérdéseidre és kitisztul a lelked !!  

kkoos 4252 napja

Sajnálom Ildi, okosat nem tudok mondani, csak azt hogy ne keseredj el, kellenek az ilyen negatív élmények is, amiket ha jól dolgozunk fel erősebbek leszünk tőle.

DJ_RushBoy 4252 napja

Sajnálom Ildi, de tudod hogy van ez! Minden hiba után mindig csak erősebb lesz az ember. Jövőre is lesz Piros, így is jó formában vagy, ha edzésben maradsz jövőre akár még jobb idővel is megörvendezheted magad immár a helyes célban.

szasza 4252 napja

juj vazze! ez nem túl jó story. Sajnálom! Azt nem értem, hogy ez a benézés hogy fordulhatott elő. Nem először vagy itt! Sajnálom tényleg. Felemás éved volt!

lapiszorny 4252 napja

hmmmm.....nagyon vártalak Nagykovácsiban....mindenkit kérdezgettem,hogy láttak-e....

„Egy idő után hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.....
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet....
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy és valóban értékes.”

Köszönök mindent Neked!!

yoyo 4252 napja

hmmm boszika  hasonlót éreztem a T100 on én is,az  első feladásomon . pár nap és jobb lesz a lelkednek .   Megtört téged ez a nagy elkavarás is,mert bizony Vörösvárra lemenni áááááá nem a Vörös-hegyről ment le a sárgán ? azon a nagyon meredek hegyoldalon,és hosszú aszfalt végig.  Elhiszem,hogy fáj neked,én is úgy voltam a T100on mikor 60nál kiszálltam.  Gratulálok Boszika nagyon vártalak a szénáson ,de már odafagytam a padhoz és lejöttem. Borzasztó köd volt csoda,hogy letaláltak az emberek .. jaaa és kezdődik az új szezon Hajrá :)