Én azt vettem észre, hogy a csaknem tíz éves kutyánknak nehezére esik az a futás, amit én művelek. Az egyenletes, neki se futós se gyaloglós tempó nem tesz jót az izületeinek. Ebbe a fajtájából adódó érzékenysége - németjuhász - is belejátszik. Persze a rövid sprintek egy-egy nyúl vagy macska után még nagyon mennek neki:-) A nyulat nem éri utol, a macska meg felmászik az első fára. Ilyenkor nem érti, hogy miért nem jön le vele játszani, mikor olyan szépen ül ott a fa alján a farkát csóválva. :-) De ő is inkább a poroszkálós-szaglászolós esti séták híve.

Igenis, főnök! Annál is inkább, mert annak idején még egy tízest is lekocogtunk együtt, igaz, akkor az nekem már sok volt, neki meg éppencsak elég. Meg hát... mindjárt tíz éves, lassan nyugdíjas, nehogy nekem itten maga alá temetkezzen időséveire... De azért sétálni mégiscsak jobban szeret, mert akkor lát nyulat, fácánt, őzet... mindet el akarja kapni, de persze nem sikerül neki. És akkor van egy hüle gazdi, aki legalább nem fut. :)

Te kutyaütőőőőőő! Tessék többet együtt edzeni! :)