26 éves lettem ma. Mikor Budapesten összeültek a futónagykövetek (Március) akkor ott hallottuk, hogy van aki születésnapján annyit fut ahány éves. Ez nagyon megtetszett, és hazafelé azt beszéltük, hogy meg fogjuk csinálni mi is ezentúl.

Hát nekem most eljött a várva várt nap amikor is megint egy évvel öregebb lettem. :) Így futottunk egy jót.

Ferivel ő végig jött, és Csabával ő ránkcsatlakozott Uránvárosban, de végülis meglett neki is a felmaratoni táv. :)

Nagyon jó futás volt. Az elején aggódtam mert délelött még néha esett is. Ráadásul csináltunk egy kemény súlyzós edzést Szabolccsal és eléggé elfáradtam. Próbáltam sokat enni, és egy kicsit aludtam is indulás elött. Hát eléggé nyúzott voltam mikor neki indúltunk. Szabolcs mondta is, hogy mért nem futunk kevesebbet. De hát ha 26 vagyok akkor nem lehet kevesebbet. :D 

Szóval nekivágtunk a Budaivámtól. Itt egy másik futó is velünk együtt rajtolt majdnem 3km ig velünk is tartott és ő vissza fordúlt. Aztán kettesben beszélgetve faltuk a km eket. Uránvárosban kicsit esett az eső, de tényleg minimálisan. Szinte felhő sem volt az égen. :) Aztán találkoztunk Csabával megvártuk a Zöld jelzést és indulás. Egy hosszabb egyenes és jöhet a fincsi rész a Mecsek. Itt már olyan 10km körül lehettünk. Szépen beszélgetősen másztunk fel a bringaúton Remeterétig, és a két legmeredekebb részénél bele is sétáltunk. Hiszen nem időre ment ennyi belefért. Aztán Remeteréten úgy volt, hogy Csabi vissza fordúl, de beszélgettünk, ő meg: áá nincs innen messze a Lapis?

Mondom: Nem viszes, csak emelkedik még.

Jólvan akkor eljövök még arra veletek! :) Ez a beszélgetés közben elmajszoltunk egy kis műzli szeletet, meg ittunk egy kicsit. 

Aztán folytattuk tovább. Fel fel fel fel... még mindig.! De aztán elértünk arra a pontra ahonnan már csak lefelé volt. Itt elég lendületesen mentünk, ami nagyon jól is esett mert nem volt még olyan meredek. A Mandulás kempingnél szétválltak az útjaink Csaba vissza Uránváros felé, mi meg Ferivel állatkert felé vettük az irányt.

A hotel Kikeletnél lementünk valami brutál meredek utcán. Na itt séta volt, mert még ezt is érezte a térdem nem hogy még fussak lefelé. Aztán lekavarogtunk a Tettyére itt mivel már kevés innivalónk volt beugrottunk a boltba egy alkohol mentes soproniért. :) Ezt gyors megiszogattuk, és indultunk tovább. (ahoz képest, hogy alkoholmentes volt egész finom volt és jól is esett, kellemesen hideg volt ez tényleg pont jókor jött) 

Innen még leértünk a Hársfa útra addig volt még egy séta. Persze hogy a meredek utcák miatt. Aztán a Hársfán már repesztettünk. Kezdet sötét lenni de már közel voltunk. Az utolsó elötti km 5:07 es lett. Feri mondja akarsz jobbat az utolsónak? Én: Á nem mert már elfáradtam és még meg kell mészni egy kb 200-300m es dombot. (ami nem is olyan nagy baj hiszen mind a ketten szeretjük a dombokat :) ) Felfelé gyorsabban futottunk mint az egyenesben, és egyáltalán nem éreztem úgy hogy felfelé haladnánk. Teljesen könnyünek éreztem magam. Nagyon jó volt. Valószínű azért mert itt már annyira tudtuk hogy vége van. Szép hajrá lett belőlle, még a kulacsom is kiesett. Mivel már csak 30-40m volt vissza így nem is álltam meg csak mikor meglett a 26km. De addigra a Feri már felvette. :) Az utolsó km 4:13 lett. :) Fülig érő szájjal sétáltunk át a lidlitől a tescó parkolóba. Ahoz képest, hogy nem néztem térképen, hogy mekkora legyen a kör, meg merre, csak hasracsapva mondtam egy útvonalat majdnem pont meglett a 26km ezen a körön annyi hogy a két bolt közötti távot gyalogoltuk ami kb 300-max 400 méter. Közben már hívtam Szabolcsot és élménybeszámolóztam neki. :) Vagy ő hívott engem? Mindegy. :) Aztán kis nyújtás és még egy alkohol mentes soproni után irány haza. Kaja tusolás és alig vártam az ágyamat. :) De nagyon jó volt. Jövőre csak 1km et kell módosítani. Bár azon is gondolkozom, hogy azt nem Pécsen futom. De erre van még egy évem. :)