(verseny)UB..............
Még fel kell fognom a történteket, hogy micsoda "rémtettet" hajtottam végre..., aztán megpróbálom össze is foglalni, hátha vkit érdekel, rövidre fogom, hogy senki ne unja magát halálra. :)
Szóval....
Mielőtt bárki kérdőre vonna, hogy mi a büdös francot csináltam 32 óráig, annak előre bocsájtom, hogy mivel kifizettem a teljes nevezési díjat, így úgy voltam vele, hogy akkor miért ne használnám ki a teljes rendelkezésre álló időt, ha már egyszer megadatik ez a lehetőség is.:)
A pénteki utazás a tetthelyre egyik benzinkúti kitérőjénél kapott pisibónért cserébe vásárolt sportszelet „Nyert” feliratánál már nem voltak kétségeim a célbeérkezésemet illetően, hiszen, mivel hiszek a sorsban, ezt is egy isteni jelnek vettem. (persze ez menet közben azért csöppet módosult)
A reggeli előkészületek rendben lezajlottak, minden a bringára szerelve, fogalmam sincs, hogy hány kg lehetett, de annyi ruhával, mint amennyivel indultunk egy oviscsoport vígan eljátszodazott volna akár 1 hétig is.
Ezt követően már minden ment magától, vagyis tőlem…, és Zolitól (kísér/t/et) :)
Rajt…, emelkedők, amiket – gondolva az elkövetkező másfél napra – sétálva tettem meg, megyünk, haladunk, majd 60 km körül már jön az első holtpont, kicsit korán, de sebaj, túlélem, gyerünk tovább, kisebb atrocitások egy enyhén agresszív korosodó kerékpárossal, aki annyira bepörgette magát, hogy egy jól sikerült mozdulattal dobott előttünk egy 10 pontos tripla axel-t, ergo beégett rendesen. :)
100 km- 12 óra, még időben, ünneplés :), Boglár, már nagyon vártam, kaja, pia, nők, masszőr, féltávon túl vagyunk, mosmár „haza” futunk, persze fáj minden egyes pocikám, biztosan, mint mindenki másnak, legfőképpen a jobb csípőm, ettől kicsit sántikálok is, és a hasamban az összes belső szervem, senki ne mondja nekem, hogy ez egészséges, na mindegy, ha már elindultunk, akkor menjünk, jön az éjszaka, és innentől kezdve egyre nezezebb minden. A kimerültségnek ezt az állapotát még soha nem éreztem.
A buszmegállóban időre alvás, majd hirtelen kidőlés az út szélére, a fűbe (Toncsó persze észre sem vett, úgy elhúzott mellettem:), hihetetlen, hogy pisilés alatt is micsoda szépeket lehet álmodni, majd sétálás közben csukott szemmel kézenfogva vezetés, egy váratlan összecsuklás, még jó, hogy volt, aki összeszedett…:)
Több alkalommal megfordult a fejemben, hogy kell –e ez nekem, de vmi mégis hajtott, talán a vágy, hogy én is elmondhassam, megcsináltam, őrült küzdelem önmagammal és szintidővel, és hihetetlen önismereti próba, hogy mire is képes az ember, ha igazán akar vmit, megmutatni elsősorban saját magának és másoknak, hogy kicsi a bors, de erős, még ha ez nem is látszik sokszor, de én röpke 32 óra leforgása alatt azt éreztem, hogy mégis az.
Fel nem foghatom, hogy tudtam kijönni a gödrökből, újra és újra, sokszor felpörögtem, előfordult, egy-egy 2-3 perces alvást követően 10 km/h-val is futottam, majd újra leeresztettem, az utolsó km-eken viszont eszeveszett izgalomba kerültem, bárcsak meglenne szintidőn belül, és amikor megláttam azt a bazi nagy hegyet Tihanyban a sírás kerülgetett (Szigligeti befutó feeling), de mégis futottam, ráadásul felfelé, a célegyenesben lelkes ismerősök boldog és kimerült arca, majd az erő, amit Isten tudja, hogy honnan, de jött, mert tudta, hogy jönnie kell, mert már nincs sok hátra, a célegyenesben már szinte „sprinteltem” és megláttam azt, ami minden vágyam volt, egy szalag, amin az én nevem van…, felemelő és nagyon különleges érzés volt.
Még magamhoz sem térek az eufórikus állapotból, de már egyből dugásra szólítanak fel…, erről is szólt ez a másfél nap…, ez a folytonos dugás, ráadásul mindig mással, azért ez elég kimerítő tud lenni. :)
Jó érzés volt összeölelkezni a kísérőmmel, Zolival (munka-és lelki társam is egyben), aki teljes alárendeltségében maximális odaadással kiszolgált és elviselt, még akkor is, amikor utálatos és nyűgös voltam. Örök hála neki, nélküle ez nem sikerült volna!!!
Amint látszik a tempóm egy teljesítmény túra határát súrolja, de azt is a gyengébb verzióban, nem baj, ez így volt „jó” és kész.
Gratulálok minden résztvevőnek, és külön büszke vagyok a tavalyi excsapattársamra, „este Viki”-re.
Egyenlőre nem gondolom, hogy még 1x elindulok ilyen távon…, de azért erre még alszok néhányat…:)
48 hozzászólás
Hogyne érdekelne! Különösen a horrorisztikus részek! :)
De inkább az, hogy mi vitt el 130-tól a célba?
Gratula még 1x!!!!!
Egy nemmindennapos teljesítmény egy nemmindennapos csajtól! Még jó, hogy érdekel mindannyiunkat az egykörös kirándulás minden részlete!
Hagytál benne 8 percet :-) Korán robbantottad a hajrát? :-) Elképesztő... hát érdekelne a" Story".
Várom a story-t!!! Rendesen kihegyezted a szintidőt...gondolom nem tudatosan...Grat!
Fantasztikus teljesítmény! Ügyes voltál! Láttalak, mikor beérkeztél. Én is ott voltam. Igaz, hogy csak kísérőként. A Dr. Kelen csapatot kísértem autóval. Még egyszer: Ügyes! :)
Változtass topiknevet !!!! Már régen nem aktuális ez "kicsi" név !!!
Szívből gratulálok!
Fantasztikus egy csaj vagy! Én is őszíntén gratulálok! És igen, engem is érdekel, hogyan lehetséges ez...láttam egyéni futókat a végén...tiszta libabőr...
Gratula!Nagyon ügyes voltál.Igen érdekel mi történt veld a több mint 31óra latt!
Fantasztikus! Nagyon gratulálok! Érdeklődtem többször is,hogy mi van Veled,merre jársz,és mondták,hogy vannak gondjaid,de még pályán vagy. Nagyon örülök,hogy sikerült! Kár,hogy nem találkoztunk!
Gratula! hatalmasat mentél! B.edricsnél láttalak! Szépen toltad! Ember feletti teljesítmény amit futottál!
Nagy-nagy gratula! Nagy küzdő vagy!!! A söröket valahogy tutira eljuttatom hozzád... :)))
Nagyon ügyes vagy Kicsi! A Balatont bezsebelted! :) Amikor láttalak Boglár felé haladni, teljesen egyben voltál.
Akkor nagyon izgalmas lehetett a tihanyi domb?! ........... Ááááá, de ne "szaladjunk" ennyire előre, a többi fejezet is izgalmakat igér!! :-)))
Ez nem "kis" munka volt, inkább szép "Kicsi"-munka!! ;-)
GRATULÁLOK!
Gratulálok! Majdnem 32 órán keresztül csinálni sokkal nehezebb, mint mondjuk 25 órán keresztül... Nagy vagy Kicsi!
Kedves Kicsi! Számtalanszor gondoltam rád e "nehéz nap éjszakáján" - és nappalán és persze a másik nappalán! Az elején, azt, hogy jó kis szívás lehetett tavaly a terep, nem is gondoltam volna. Meg arra, hogy ehez képest FŐLEG milyen szép időt futottál. Gondolkoztam, hol hiányozhatott a magnézium. Fonyódliget előtt 10 km-től, már elképzeltem, honnan hívhattál, hogy készüljek. Világost már alig vártam. Jó előre kitűztem magamnak, hogy onnan bizony felhívlak, hogy megint elmondjam, hogy de jó lett volna tavaly itt "reggelizni" :) Sajnos tök sötét volt, térdem fájt, bokám nyilalt, átfagytam, szóval ha totál le akartalak volna húzni, hívtalak volna. Eddig a pontig egyebként nem aggódtam érted, nem volt kétségem affelől, hogy megcsinálod - eltekintve persze az extrémebb sérülésektől stb. Itt mondta Fidó, hogy vacakol a csípőd. Na, gondoltam, "a mi kutyánk kölykei" milyen aranyosak, csak meg ne dögöljenek. (Ez valahogy úgy van, hogy tavaly mi voltunk a saját kutyáink, akik egyesülve létrehozták idénre az önálló individuumokat, a mi kutyánk kölykeit, ami az idei önálló teljesítményünk.) Jó lett volna tudni rólad, de nem sok értelmét láttam, hogy felhívatom a bringáskísérőmmel a tiédet és rajtuk keresztül értekezünk. Nagyon vártalak - na nem annyira, hogy ébren maradjak, de annyira, hogy kértem Fidót, mindenképp keltsen fel, ha jössz. És mikor megláttalak, rámtört az egész: - A mi kutyánk kölykei! MEGSZÜLETTEK! És milyen szépek és egészségesek. Gratulálok! És köszönöm a közös utunk minden egyes együtt megtett lépését! Ölellek - de most nem sírva ;)
Minden nagy versenyt legalább kétszer kell teljesíteni. Elsőre még nem tudod, hogy mit vállalsz. Visszamenni annak tudatában, hogy mi vár rád, és újra nyerni, az az igazi győzelenm!
Addig is: gratulálok!
Kicsi kicsi,hááát én még olvastam volna tovább is.. Így olvasva nagyon hamar beértél ;)
Mekkora küzdés lehetett,le a kalappal !!!
"ez a folytonos dugás, ráadásul mindig mással, azért ez elég kimerítő tud lenni. :)"
.. ö ,holis voltál tulajdonképpen??? -:)))
viccet félretéve:Férfiasan megkönnyeztem a beszámolódat!!! ÜGYi vagy!!!!!
Nagyon szuper csaj vagy!
Szívből gratulálok! Kicsit sajnálom, hogy nem én kisérhertelek.
Na, ideértem én is :) Már épp meg akartalak kérdezni, hol késik a beszámoló.....
Nagy küzdelem lehetett ez, igazán erős vagy, hogy végigcsináltad és a szintidő szorításában sem törtél meg! Hallottam híred féltáv tájékán, hogy milyen szépen mész, bőven előttem, de aztán nem tudom, hol előztelek meg, mert nem emlékszem, hogy láttalak volna. Végig azt hittem, előttem vagy...a célban ezért is értetlenkedtem kissé :P
Remélem, már minden utóhatás elmúlt és tervezed az UB 2012-t is!
Larzen: Igen! Talán még nehezebb is lesz jövőre!
Köszi Bozót! Talán épp egy bokorban gubbasztottam vhol, amikor elsuhantál mellettem. :)
Csak úgy kérdezem, mert érdekel: gondolkodtál rajta esetleg, hogy egy lájtosabb, lassabb első százassal könnyebb lett volna? Vagy maga a táv volt mindenképp sok - és elkerülhetetlen a lassulás - és ha lassabban kezdesz talán be se értél volna időben?
:)) Eddig ez a beszámoló tetszett a legjobban. Te lényegében végigaludtad a Balcsit. Olyan volt, mint egy álom, ugye? Nagyon gratulálok mégegyszer, és csak aludj ugye néhányat az ilyen sohatöbbé kijelentések előtt. ;)
Te jószagú málnabokor!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Minden tiszteletem a TIED!!!Csupa nagybetűvel!
Hatalmas gratula!!! És várjuk a leírást!:))