Athen Classic Marathon - first marathon - mission completed :)

Iszonyatosan korán kellett kelni, amit nagyon utálok, de hála az éjszakai óravisszaállításnak, felkelt a nap, mire Marathonba értünk a rajthoz (150 db busz Athén központjából, nem kis logisztikai feladat) .Percek alatt a dombok felé ért a nap, s pillanatok alatt melegséggel árasztották el a napusgarak a rajtterület környékét, így szerencsére nem kellett fáznunk, kellemes körülmények között zajlott a bemelegítés és az ismerkedés a környékkel. Hihetetlen hamar eltelt a rajtig hátra lévő közel két óra, s bár a speakerük nem hasonlítható össze a "mienkkel", a hangulat így is leírhatatlanul felemelő volt. A mezőny végén a hetes rajtzónában helyezkedtem el és kellemes izgatottsággal vártam életem első maratonját.Már 110-es pulzusra melegítés közben megjelentek az első izzadságcseppek a homlokomon, sejtettem, hogy nem fogunk fázni ezen  napon:). A rajt utáni első kilométerek kellemes meglepetése, hogy már itt folyamatosan szurkoló embertömeg övezte az útvonalat, szinte megszakítás nélkül. Oda is kellett figyelnem nagyon, nehogy "elfussam" magam a lelkesedéstől már az elején.., de az indulózónám átlagtempójánál valamelyest gyorsabb tempóban indultam neki a nagy kalandnak (5:30), ami a kezdeti futósűrűség miatt jelentős cikázással is járt. A maratoni emlékmű megkerülésekor már teljesen üzemi hőfokon peregtem, éreztem,hogy jól esik a futás. 10km-nél értem utol Zsoltot, ekkor már elkeztem fejben számolgatni, hogy már alig 4X ennyi van hátra, ugyanis szépen lassan elkezdett emelkedni az utvonal felfele... Szerencsére a hihetetlen lelkes szurkolók száma nem apadt,sőt a forgalmasabb helyeken elképzelhetetlen tömeg verbuválódott össze, nagyon megható élmény. 22km után kapcsoltam be zenét, egyáltalán nem unatkoztam addig. Sőt, ekkor sem az unalom volt a fő ok, sokkal inkább az,hogy az egyre komolyabbá váló emelkedő megkívántatta velem a zene-doppingot. Egyre többször halottam "Hajrá magyarok" buzdítást is, s nem csak a pálya széléről,de a pályán is könnyen megtaláltuk egymást ismeretlen honfitársakkal is (hála a nemzeti színeknek és a Spar Budapest pólóknak :)). 20km-nél kaptunk valami energia gélt,ami mintha tényleg ért volna valamit.Korábban még nem próbáltam ilyen csodaszert, de most tényleg úgy éreztem, minta adott volna egy kis plusz energiát. Már pedig a plusz energiákra már egyre nagyobb szükség volt, jöttek a végeláthatatlannak tűnő dombok, emelkedők, s az Athéntól keletre elterülő nagy hegység se nagyon akart közeledni :). A 30km-t már nagyon vártam, mert úgy rémlett onnan már nem lesz komolyabb emelkedő, hanem jórész sík vagy lejtő egészen a célig. Aztán ez a csúcs kicsit még odébb volt, s rejtegetett is kellemetlen meglepetést egy iszonyatos meredek emelkedővel a végére.Itt már rendszeresen megkínáltattam magam az álatalam nem túl kedvelt izontóniás lötyökkel is, néhol 2-3 pohárral is, és a hidegvízes hűsítő szivacs is állandó társaságommá lett. Itt már nem tudtam volna zene nélkül futni, de a teljes hangerős zenehallgatás mellett is tökéletesen "behallatszott" a szurkolók hangja.32 és 35 km között volt a legnehezebb számomra, itt még egy sík szakaszon is sétálásra kényszerültem pár lépés erejéig.A 38-as kilométerkő jelentette a fordulópontot, onnantól éreztem, hogy megcsináltam, és jóleső kényelmes futásra kapcsoltam az atheni kánikulában.Örültem, hogy nem szenvedős a vége, görcsölés sem veszélyeztetett és erönlétileg is jól éreztem magam, így szépen belefeledkeztem a gondolataimba,érzéseimbe..a szurkolókra és az órámra még ki-ki pillantottam (fel is tünt még 1-1 nagyobb magyar zászló csoportosulás is),de ekkor már eléggé korlátozott számban létezett számomra a külvilág, és csak a befutóra, és a célban vára családomra tudtam gondolni. Olyannyira, hogy a 40-es és a 41-es km-t nem is vettem észre.A stadionba vezető útra kanyarodva leírhatatlan érzés lett úrrá rajtam (úgyhogy most nem is próbálom meg leírni :)). Hosszúnak tünt még a "célegyenes" és távolinak a stadion, de szinte úgy éreztem, hogy repülök, s a futók mellett elhaladva azt gondoltam, hogy most mindenkit meg fogok előzni :).A következő leírhatatlan élmény az ünneplő tömeggel zsúfolt olimpiai stadion. Itt már olyan sebesen repített előre a lelkesedésem, hogy kicsit talán alá is becsültem a hátralévő 195 métert :). Utólag persze meg azt gondoltam, hogy jó lett volna lassan célba érkezni, kicsit többet lubickolni azokban a dicsőséges pillanatokban ott a stadion futópályáján.

Első nekifutásra ennyit sikerült leírnom első maratonfutásom élményeiről. Nagyon jól éreztem magam és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó. Szerintem Athénba is fogok még majd jönni :)

 5km:    27:38  Tempo:27,633/5=5,52 min/km
10km:   55:32  Tempo: 55,53/10=5,53 min/km
21,1km: 2:02:46  Tempo:  122,76/21,1=5,81 min/km
30km: 3:05:20  Tempo:  185,3=6,17 min/km
42,2km 4:26:43  Tempo:  266,71/4,195=6,32 min/km

eredménylista:

http://results.athensclassicmarathon.gr/results2010/results.asp?p=1091&s=1&a=100&e=0&l=1&x=46

 képek:

http://www.marathon-photos.com/scripts/photo.py?event=Sports/2010/Athens%20Classic%20Marathon&photo=ACMC11163&match=12343

telefonos videó a rajtról:

http://www.youtube.com/watch?v=NeuGwbtSx7Y