én marha...
normál futás, hosszú futás, esőben futás, nem normális futás...
keszthely előtt akartam még egy hosszút, hát, megkaptam az esőt hozzá.
ezekután keszthelyen 30 fok lesz...
csak hogy érezzem a törődést...

az 1. óra: bemelegítés alatt csendesen elkezdett esni. induláskor már szépen esett, 1 óra után vizionáltam, hogy talán csökken az intenzitás. a büféscsaj szerint egyre jobban esik.
nekem is egyre jobban esett..

a 2. óra: végigtoljam, vagy 21-nél megálljak? 21-nél konstatáltam, hogy ennél jobban már nem lehetek vizes, felül izzadtság+eső, alul inkább eső, legalul pocsolya. a lábam szinte észrevétlenül ázott át...
a büféscsaj szerint abba kéne hagynom.
inkább továbbmegyek...

a 3. óra: bevettem a lesz.rom tablettát, hajrá tovább. az északi városrészben egy kamion és egy távolsági busz is úgy érezte, jó poén lesz, ha rámhúzza a járművét pocsolyástól. nekem már mindegy volt. azér'anyáztam egy sort.
innen irány az üdülősor, ahol rájöttem, hogy a számomra normális, és istenien jóleső mozgás mást másként érint: 2 üdülősori nyugdíjas bácsi is megállt mellettem kocsival, hogy: "Fiatalember, ha a város felé siet, szívesen elviszem..." megköszöntem, tovább futottam.

az utolsó mintegy 10 perc: már kívántam, hogy jobban essen, hogy mosson szét mindent. aztán átkozódtam, mert így az esti Tankcsapda koncertet is szétmoshatja...
szabadtér, mostmár sáros terület...

na mindegy....  most csak mosolygok... vagy az eső, vagy Pecsenye Kompavás thermo fit-je, vagy ezek együtt, de most úgy jó:)  csodás volt. juhúúúú!!!