11. Einstein-Marathon Ulm

Azaz Zozó 11. maratonja! :) Furcsa verseny a számok bűvöletében. 

20150919: Korábban valaki megjegyezte, mennyire tetszett, ahogy előre leírtam a hetemet, miként alakul a maratonom. 
Szerintem az utolsó napokban már igenis csak fejben lehet készülni. Persze nem rágódni, hanem tisztítani a gondolatokat. Az elmúlt napokban már az érzéseket és emlékeket felidéztem a korábbi maratonjaimat. És tervezem, hogy el is olvasom. 

Tanulni, okulni kell belőlük. Bár ugye - tudjuk - bármi megtörténhet. Igyekszek a legtöbb dologra felkészülni. Remélem sikerül. :)

Miért erre a versenyre esett a választásom? A volt kolléganőm ajánlotta, és ha eljövök kijön szurkolni. :) Azon kívül, hogy megismerek egy újabb várost, ez is szerepet játszott a döntésemben. Bár szerettem volna Frankfurtba menni, de a haverok BBU-ja (ami állítólag mégsem lesz megtartva) miatt kiesett. 

Futótervem még nincs. Hátra van még egy két edzés addig és meglátjuk, mit lehet visszahozni. Vagy mit lehet találni ott? :)

A legfontosabb, hogy egészségesen induljak el, és ugyanígy - igaz elfáradva - érkezzek a célba! Ezt az egy célt, azaz főcélt már most is tudom. 
HAJRÁ!

VERSENYNAP

Szakaszos rajt, a B zónából indultam, és szépen beálltam egy triatlonos mögé. 5 kili után szépen megelőztem. Igyekeztem nagyon lazán menni. Persze a magyar szurkoló tábor sok erőt adott mindig, talán többet, mint amennyit kellett volna. Volt benne szint, de ott mindig kicsit visszább vettem. Könnyedén értem be a 10 kilihez. Később kiderült, hogy az aktuális második nőt itt előztem meg. (A részidőket mindig a tábla vonalán nyomtam meg). Éreztem lassan jön az első szurkolás. Meg is volt. Majd meglepetésre váratlanul ért a következő. :) 
Át a Plázán, majd vissza ugyanazon az utcán, ott aztán osztogattam a pacsikat ki. :) Majd el a Duna parton. :) Újabb átkelés a Dunán és végre ketté szakadt a mezőny. Félmaratonisták ki (~ -8000 fő), így a maratonisták (~ 800 fő) alig maradtak. Egyből megéreztem, hogy szembe széllel futottam. Vissza is lassultam. De utána a hátszelet kihasználtam. :)

Majd szépen hagytuk el a belvárost, a várost. Már csak a sínek, fák és a maratonisták voltak arra fele. Kezdett furcsa lenni. Mintha amúgy is azt akarták volna, hogy fejben dőljön el a verseny, hagytak bennünket, hogy magunkban legyünk. 

Igazából arra lettem figyelmes 30-nál, hogy a légzés nem az igazi. Ránéztem a Polarra 5:07. :O Hááát? Könnyítsünk kicsit, és nézzük meg egy kili múlva az aktuális tempót. 5:09. "Ez most komoly?!" én nem szenvedek 5 perces ezrekért. Annyit nem ér. Akkor 30-n kivül leszek. Akkor pedig már tök mindegy, hogy 31, vagy 40. Legalább nézzek ki jól." Elengedtem a versenyt. Két kili múlva, aztán mintha valaki belém operált volna két olóm darabot, a lábamba. Elfáradtak a lábak! Ott úgy éreztem besavasodtam. 

Innentől teljesen más verseny kezdődött, ittam vízet, kólát, isot, de még sőrt is, hátha valami erőt ad. Szépen belassultam és mentek el mellettem az emberek. Jött egy kis földes szakasz, na ez egy újabb plusz lelki minusz fröccs volt. Ekkor már 7 perces aktuális tempót láttam. Szépen lassan számoltam vissza a kiliket. Nagyon szenvedtem. És ami a legjobban zavart 37-38 környékén, hogy légzés rendben, pulzus rendben, csak az a két vasdarabot nem bírom már emelgetni.

És egyre lassabban jöttek a táblák, azt hittem soha sem érem el a célt. Aztán amikor már tudatosult bennem, hogy már a közelben vagyok. (megismertem a terepet. kb az utolsó 1 km). Akkor tempót váltottam összeszorítottam a fogaimat, és az addigi szenvedős társamat otthagytam. Szépen lassan közeledtünk a Székesegyházhoz, és gyarapodott a közönség is. (Igen 28 és 38 között csak a frissítő pontnál volt egy aprócska szurkolás). Aztán egy kanyar és végre magyar szavakat hallottam. 

Hajrá Te vagy a legjobb magyar! :) Ez meg a közeledő cél = adrenalin fröccs és megnyomtam rendesen a végét. Jó volt célba érkezni, a zászló elmaradt. :( 

Nehéz volt leírni, főleg azért, mert utána a volt kolléganőm és családjával töltöttem a következő 3 napot, így ÓRIÁSI boldogsággal tértem haza. A maratont pedig elfelejtettem. :) 

11. maratonom és egy újabb tapasztalattal gazdagodtam, hiszen ilyennel még nem volt részem. :) 

Nagyon hálás vagyok, hogy sikerült végig futnom, és utána még egészséges is maradtam. Hiszen kicsit tartottam, hogy sokat kivesz, és rászedek valamit. Az utolsó 1 hónapban nagyon kevés volt a futott km. Először egy fa, majd a vírus, utána meg a közeledő maraton miatt nem terheltem meg magam. 

Hasznos tapasztalat volt, mindenképpen. Egyszer mindent ki kell próbálni. ... NAJÓ nem mindent. :) De sokat!