Nagyjából meg vagyok elégedve, betegeskedésből kilábalóban ez elfogadható.

BESZAMOLO:

Borítékolható volt, hogy második leszek, mégis elindultam. Mióta itt a maratoni távot futom (2011), minden évben ez van, a különbség csak annyi, hogy mindig más ver meg, legalább ez a körülmény változatossá teszi reménytelen küzdelmemet. Hát, nem egy egyszerű dolog ennek tudatában edzeni... sőt ha nem imádnék futni, mentálisan biztosan besokalltam volna már a felkészülés alatt. Ám mivel soha nem éreztem tehernek edzésként 8-adszor is felfutni a Csácsi kápolnához (a fenéket nem! :) ), örömmel küzdöttem meg a szokásos “semmiért”.

Azért hogy a versenyről is írjak ezt-azt: az már előre látszott, hogy nem kell irreálisan télies körülményekre számítanunk, ez olyannyira be is jött, hogy én éppen az ilyen 4-5 fok-szemerkélő eső kombinációt várom minden alkalommal. A versenyt megelőző héten végig betegeskedtem: közepes torokfájás-éjjeli köhögés-nátha szentháromság. Futogattam vele, ám igencsak gyengékre sikeredtek, de legalább jó ürügy volt ahhoz, hogy már ne dombozzak egyetlen métert sem. De legalább a torokfájás elmúlt a rajtig.

Látható volt, hogy Lakatos Rolanddal és a vonyarci Németh Gáborral vagyunk a legerősebbek (főleg utóbbi), maratonon nincsenek csodák, ezért is szeretem ezt a sportágat. Ennek megfelelően hármasban tudtuk le a TV torony emelkedőjét erölködés nélkül, de mire leértünk onnan, már csak a 10 és 24km-es férfi győztes járt előttünk, miközben nekünk még hátravolt 36km... Ez a szakasz 4’17”es átlagot hozott.

A Jánkahegyre felfutva már ellépett némileg Gábor, sokat nem zavart, hisz vele nem is szándékoztam menni, annyival erősebb. Viszont, és ami meglepett, Roli elmaradt mögöttem. Azért el nem bíztam magam, hisz az nyilvánvaló, hogy már alkatánál fogva is jobb a felfeléken, és tavaly is csak úgy előztem meg, hogy a rápihenését meggondolatlanul rádolgozássá alakította a verseny előtti héten. 4’09”/km.

Ezek után a botfai elágazóig kevés szint vár az indulókra, Gábor mögött 100m-rel haladtam folyamatosan, ez meglepett, mert főleg síkon sokkal gyorsabb nálam, de nem eröltette ő sem, hisz nem ismerte a pályát. Fejben már a Karácsony hegyre készültem, és néhány deci előre bekészített iso is lecsúszott már, jobb a békesség alapon. 4’01”/km síkon – nem egy egetrengető tempó versenykörülmények között.

A Botfa-Bozsoki hegyi szakaszt jó, ha a körülményekhez képest frissen fejezi be az ember és az sem árt, ha időben feldolgozza magában, hogy a csácsi rész hamarosan rendesen odadörrent majd újra az izmoknak. A “fal”-ra viszonylag akadálytalanul felküzdöttem magam, de hátra véletlenül sem nézegettem, mert az a gyengeség jele és legalább erősnek akartam tűnni. Gábor már eltűnt a szemem elől, majd még utoljára Csácsra felfelémenet láttam a távolban. 4’21”/km

Csács az hazai pálya (lenne), hisz ott lakom, csakhogy én edzésként a lefeléket szoktam megfutni felfelé, így semmi előnyöm nem származott belőle, max.a  kutyák elhelyezkedését ismerem jobban a többieknél. Néhány bringást előzgettem a meredekeken, megvolt nekik is a maguk baja, ahogy láttam… Lent a kék kútnál megálltam 15mp-re vizet inni, no és azért éreztem már a lábaimat, de inkább agyilag kerültem mélypontra, mert irtózok a Csács-Gógán közötti nagyrészt sík vidéktől, ami most is bejött. 4’36”/km lett a csácsi dombos szakasz átlaga.

Pedig ez aztán a tényleg hazai pálya nekem: Csács-Parkerdő-Stadion-Kaszaháza-Neszele, számtalan futásom útvonala. MÉGIS: most is csak szenvedtem egészen a fennsíkig, plusz a frissítést is elvétettem, mert azt gondoltam, egy gélt meg tudok enni itt, de frissítőpont nem akadt errefelé, így víz sem...Leküzdöttem magam a bútorgyárig, ahol iso és gél is jutott belém, de már nagyon vártam a Gógánhegyet – ott legalább tudom, hogy miért vagyok lassú… 4’23”/km – ez gyalázatos lett

Gógán-, majd Egerszeghegy, mint a megváltás: itt már megengedtem azt a luxust is, hogy hátrapillantsak a meredek tetejéről, de nagy örömömre nem láttam senkit! Ismerem ezt a dombot, tudtam, hogy még hullámzik a tetőig, meg még ott van a nyúlfarknyi (felfelémenet mondjuk nem ezt gondoltam) Egerszeghegy, no meg a lefele. De nem ment valami fényesen, sőt, a lejtőn kezdtek beállni a combjaim, néha a vádlim is rosszalkodott, de itt már a “Csak kocogjunk be” rigmust dúdoltam magamban, jól tudtam, hogy az időm már nem lesz egy nagy durranás, de a második helyet innen már illett megtartanom. 4’38”/km

A vége 2 58 45 lett (4’23”/km)/165-ös átlagpulzussal, Gábor nagyszerű pályacsúcsot futott 2 46-tal, Roli pedig 3 09 50-et, nagyon csipkednie kellett magát, hogy megtartsa a bronzérmét a szépen futó Fehér László előtt.

Minimálisan azért örültem az időmnek, hisz 3 óra alatt maradtam, a helyezést pedig hagyjuk :) , de legalább három eredményemmel is bent vagyok az itt futott minden idők TOP10-es idejei között.

Jövőre ismét megcélzom az ezüstöt, bár valószínűleg edzenem sem kell hozzá, mert ez valamiért alanyi jogon jár nekem, kaparjanak a többiek az egyéb helyezésekért, hát nem? :)

eredmények

Gratula Tigörnek, Ikerkaszatnak, pozannak (a pályacsúcshoz), lrolandnak, totomi1nek, vocsabinak, wojteknek :)

http://connect.garmin.com/activity/422357585

Boldog Új Évet!