Éjszakai zörejek 23
(Távolság- és szintadatok az itiner alapján.)

Először sietősre terveztem, aztán számolgattam, és már csak a közlekedés miatt sem lett volna értelme nyomni neki. Így - vállalva, hogy a szülinapozásról lemaradok - már a rajt előtt tempót váltottam, és inkább a bakancslistás kollégákkal közösségiesedtem, úgyis régen volt már hasonló alkalomban részük részem. Egy laza, minden kilátóba felmenős, megpihenős, bulizós teljesítés lett a vége, és nagyon-nagyon tetszett, ezúton is köszönöm a társaságot! :)

Az esti néhány óra alvásféleség után kezdetben még rettentő kimerült voltam, de ez hamar elmúlt, sőt, másnap is simán fel tudtam kelni - ezirányú félelmeim alaptalannak bizonyultak.

Az útvonal viszonylag kemény (mondtuk is, hogy a Budai-hegység éjszakai Mátrabérce), és kicsit sok benne az aszfalt, ám a fényvisszaverő szalagokkal végig kiválóan jelölt, és izgalmas, kevésbé bejárt helyeken is keresztülvezet. A Tündér-sziklánál például még így fotel nélkül sem volt hiányérzetem. :)

Továbbá:
- az ellátásra nem emlékszem*, azt inkább a laposüvegből oldottuk meg,
- a többiek számára is biztos ezért volt baromi vicces, amikor Gabóval nem találtunk fel a HHH-ra,
- kár, hogy Rita kiszállt, bár, Attila mellett én sem bírnám sokáig,
- az oklevél jó nehéz papírból készült, nagyon szép lett, és mutatós a fehérrel ráírt név,
- Molnár Zsolt meg tök rendes volt, a célban megkaptam tőle a javított vadrózsás emléklapot, hip hip, hips don’t lie! :D

*Na jó, az Árpád-kilátónál volt csoki és folyadék, ami vizet, pezsgőtablettát és némi pálinkát jelentett, de utóbbit csak a legjobbaknak. :) Szerencsére ezzel sikerült is "elzárnom a csapot", úgyhogy ennyi.