Sárga 70
(Távolság- és szintadatok az itiner alapján.)

...avagy "nem fogok sietni." :)

Ehhez képest az elején nekiálltam követni két futót, mert jólesett a tempójuk, és amúgy is úgy voltam vele, hogy az éjszakai szakaszt érdemes megnyomni, amikor még hűvös van. Szépen haladtunk is. Aztán a Cserepes-árok után teljesen hatalmába kerített a mehetnék, ezért önállósítottam magam, s nekiálltam improvizálni. Eleinte ment is (ld. lentebb), aztán Pilisvörösvár előtt, a sötétben, becsúszott egy alsó hangon fél órás (!) eltévedés. Azt hittem felrobbanok, minden kedvem elszállt, mondom innentől nincs értelme sietni, ebből értelmes idő már nem lesz! Két szabadon kószáló véreb elkerülése és nemi térképes segítség igénybevétele után visszatértem a sárgára, Vörösváron még szerencsétlenkedtem egy sort, aztán végre valahára irányba álltam. Ezután ért a meglepetés, mert a Kálvária után éppen az imént említett két futót értem utol. A maratoni távhoz (Rózsika-forrás - 42,03 km @ 1136 m) picit több, mint 6 órás idővel érkeztünk, ami hmm... nem rossz. :) És itt jött az a momentum, ami minden önvádamat arrébb libbentette - az EP alig valamivel a megérkeztünk előtt nyitott!

Ennek fényében igaz, hogy nem lett volna értelme a sietségnek, viszont elmondhatom, hogy 5:30 alatt, 7,6-os átlaggal mentem egy maratont - 16 óra ébrenlét után, terepen, sötétben, nehéz hátizsákkal, tájékozódva, nem rákészülve, és jólesően... számomra ez egy meglepő eredmény, egyben nagy élmény is volt!

Ezután már a pontok nyitási ideje diktálta a tempót, legalábbis az enyémet - a társaságom sétára váltott. Egyébként a legtöbb EP hamarabb is fogadott volna, csak nekünk korábban mást mondtak - szerencsére, mert ez a rohanás 70 km-en már ledarált volna. Így is beállt egy-két részem úgy, hogy tényleg csak a gondviselés és az idén másodszor nálam levő Magne B6 + C-vitamin segített. Az viszont tuti nem, hogy két banánnal és két csokival (ez a Balaton Bumm amúgy nagyon ász) mentem végig. Ismét megutaztattam egy napi kaját - mert úgysem fogok sietni. Hehh.

Az utolsó hetedben még két eset húzta át a gondosan kimunkált haladási tervem. Az egyik a gyomrom, a másik pedig egy idősebb férfi, aki Sorrento után lezuhant a meredélybe. A válla sajnos maradandó sérülést szenvedett, de a kalandos mentés (volt pár pillanat, amikor azt hittem, hogy engem is magával ránt) sikeresen zárult, vagyis vissza tudtam húzni a szerpentinre. Utána elbattyogott az autójáig, engem pedig a harmadszori "szívesen segítek" után már-már dühösen küldött utamra. (Egy futó-túrázó pedig az elején egy esés következtében az arcát horzsolta le és a térdeit verte agyon. :( Elbicegett Hűvösvölgyig.)

A végét ezért megint tolni kellett, mert persze elhatároztam, hogy még ha beledöglök is, behúzom 10:55 alá (papíron ekkor nyitott a cél), persze, azért bíztam benne, hogy csak az utóbbi fog összejönni. :) Itt már rettentően szúrt a hasam, minden bajom volt (érdekes, az álmosság végig elkerült - 2 energiaitalt és egy pohár kólát ittam), és az utolsó két kilométeren nem tudtam elképzelni, hogy meglesz a szükséges 8-as átlag. De meglett, és még egy kis kérdezősködés is belefért, hogy ugyan, hol van már az a rohadt kocsma, ahová nekem érkeznem kellene. (Egyébként túlmentem rajta. :))

Sajnálom, hogy a szakaszokat most éppen nem mértem, pedig ezen a túrán érdemes lett volna, és tanulságos!

Egész sok ismerőssel találkoztam. Jellemző, hogy aki ezután átment a 18-asra duplázni, még azt is megdöbbentette, aki - idézem - "nem nagy túrázó", mert csak 8:32-re volt képes a Mátrabécen. Szóval ja... én meg igyekeztem magam minél kisebbre összehúzni, és csendben örülni a 11 óra alatti teljesítésemnek. Mármint ezen, és nem a Bércen, hehe. Jó kis délelőtti program. :P :)

A túra maga nagyon tetszett, szép helyeken vitt, és profi a szervezés. A terep nem vészes, nehéz emelkedő talán egy, ha volt benne, komoly lejtőre pedig nem is emlékszem. Ami pedig még jobb, hogy már egy tankkal is bőven ki lehet mosni az összes dzsuvás ruhát, és ebben még a táska is benne van! Így a téli túrákhoz képest harmadára csökkent az "adminisztráció". :) Ennek ellenére most hétvégén nem lesz mosás, pihi lesz.

Látom, hogy a teljesítménytúrának szinte csak a "teljesítmény" részéről írtam, de ebben most ez jelentette az elsődleges élményt. Egy szó mint száz, vadállat volt!

(Legközelebb igyekszem rövidebbre fogni. :))