BLOGBEJEGYZÉS :

Másfél hete, Tapolca után aggódni kezdtem, vajon tényleg elszoktam-e már a maratonnál rövidebb távoktól, vagy egyszerűen az edzésmunka nem arra irányult – így nem is várhattam sokat magamtól. Egy 1:21:30-ra még a nyárias időjárásban sem lehettem büszke.

Egy hét múlva majdnem 44km három egyenlő részletben a sárvári 12 órás váltón, majd 3 és fél napra rá Blumau.

Negyedszerre indultam itt, azaz sok újdonságot a pálya (4 azonos kör) nem tudott már produkálni: kicsit rövidebb a táv, viszont a sóder- és füvesutak, a hajtűszerű visszafordítók és a rajt utáni sunyi emelkedő kompenzálnak.

Lányomat éreztem már akkorának (de tévedtem), hogy az 500méteres bébifutamot legalább velem teljesítse. Aztán hamar kiderült, hogy végig fogja ordítani az egészet („anyához akarok menni, oáááá”), megzavarta érzékeny lelkét a hangos bemelegítő zene és abból már és abból már nem tudott talpra állni:)

Egy sírós befutó

Sokat nem melegítettem a múlt szombat közelsége miatt, az viszont tetszett, hogy a tavalyi kánikulához képest kellemesebb lesz az idő (24-27foknál most nem volt melegebb a napon), amit az utóbbi időben amúgy is kicsit jobban tolerálok. Lehet, hogy ez az öregedés első fokozata?

Az elején persze tolta mindenki, mintha csak az életéért futna (egyszerre indult az 5/10/21km), de ennek nem jó felülni, mert csúnya vége lehet… Kicsit talán a szombathelyi Fábrics Gabi is jobban meghúzta a kelleténél, erről majd később, de előnye egészen 150m-ig duzzadt, én megfontoltabban, 3’44”/km-rel teljesítettem az első kört.

Ittam, meg öntözgettem magam a frissítőknél, plusz egy megnyitott tűzcsap vízsugarába is belefutottam, amikor lehetett. A meleg most sem zavart igazán, viszont nem tudhattam, hogy Sárvárt izomzatilag milyen mértékben sikerült kipihennem, mert ez az egy-két nap nagyon kevésnek tűnt, még ha ott – érthető módon – hagytam benne tartalékot is.

Láttam a köridőimen, hogy ha nem állok fejre (és ezt erősen kérdésesnek éreztem) jócskán 1:20 alatt lehetek és a harmadik körben már közelítettem Gábort is, olyannyira, hogy az utolsó etap elején el is mentem mellette, akkorra már folyamatosan lassult.

Nem mondom, hogy hú, de könnyedén esett, főleg a végefelé, de Tapolcához képest érzésre mintha csak szanatóriumban lettem volna. Végül abszolút 5.-ként értem célba, korcsoport 2.

EREDMÉNYEK.

A táv 20.8km lett ezúttal is, viszont a sok terep és kacskaringózások miatt kb. úgy fél percet hozzá lehet adni az időmhöz, hogy egy reálisabb eredményt lássunk.

Négy részre osztott tempó/pulzus:

3’44”/161

3’47”/169

3’50”/170

3’50”/170

Összesen: 1h18m46s/3’47”/168BPM

Nagyon hiányzott már egy jobbfajta félmaraton, és az, hogy melegben és teljesen nem regenerálódva értem el, reménykedésre adhat okot akár a jövőbeni félmaratonok, akár a maratonok tekintetében.

Így el tudom hinni hogy képes lehetek optimális körülmények között 1:17-tel kezdődő fél- és 2:45-ös maratonra. De ezek még odébb vannak. Majd ha még ennél is öregebb leszek :)