Track1  Fonyód - Szántód ->komp

Track2 Tihany

Track3 Tihany - B'füred - B'fűzfő - Siófok

Track4 Siófok - Szántód - Fonyód

Az idő nettó idő, de azért egy két megállás benne van. Ami nincs benne: hajózás :) Siófokon nagymamám látogatása (ahol ebédet is kaptam), utolsó részen defekt->belső csere.

Varázslatos dolog a Balaton mentén tekerni. Ez a legjobb :) Volt,hogy felhős idő volt,ezért nem volt 40fok.. néhol azért 35befigyelt :) ja és ezzel részletekben letekerve a Bacsli kör, azaz feltérképezve. Következőre mehet egybe az egész, immáron a kellő tudással-tapasztalattal.

Ismét montival, ismét kis hűtőtáskával, de most már nem a kormányra, hanem hátra a csomagtartóra szerelve. Így a váltóbowdent nem nyomta, nem mozgott minden bukkanónál, szóval jóval jobb megoldásnak bizonyult, igaz menetközben nem tudtam kivenni belőle semmit. Az indulás 10óra utánra sikerült, pedig gondoltam arra is,hogy reggel 9körül indulok, de megint kényelmesen készülődtem, illetve időjárást sasoltam, mert az eddigi kánikula helyett, dél körül Balatonra vihart mondott. Már reggel nyugat felől érkeztek nedvességet hozó légtömegek, de végül úgy döntöttem, hogy megyek. Végül ez jó döntés volt, mert nem volt 40fokos kánikula, bár némelyik részen volt azért 35fok. Alapból viszont felhős-napos időm volt, 30fok körüli hőmérséklettel. Szél ÉNY-ről fújt, ami Tihanytól segített kb B’fűzfőig.

Üzemanyag: 6kulacsnyi víz Siófokig, onnan még 2, ott meg pár liter víz + 0,5l sósvíz + 0,5l szörp, 1hell   +  1szendó, 2balatonszelet, 4banán, 1vitamin,1sósperec + siófoki ebéd

Képek a track-eknél.

Első etap: 30km, pulzus: 155/134 (max/átlag). Fonyódliget -> Szántód. A nagy része könnyű tekerés, bm jelleggel, 130 alatti pulzussal, végére feljebb engedtem. Jegyvétel hamar megtörtént, és már mehettem is a kompra, hamar Tihanynál voltam. Balaton vizének csodás színe nagyon csábított, hogy ugorjak, de kihagytam. Kis frissítés, fejmosás, mert eléggé melegem volt már, egyik kulacs feltölt és jöhetett a következő menet.

Második (mini) etap: 3km, pulzus: 169/136 (utóbbiban álldogálás is benne van). Nem a legutóbbi útvonalon, hanem feltekertem az apátsághoz. Végül úgy döntöttem, ha már arra járok, akkor nem csak elbringázok mellette, hanem konkrétan fel is megyek és készítek pár képet. Ezután viszont már irány Siófok, a jelszó (előző este vetített Csak semmi pánik c. Bujtor film után): Tűz Csucsu!

Harmadik etap: 62km, pulzus: 175/146. Az ismeretlen rész. Előzetesen úgy számoltam, hogy ennek olyan 45-50km körül kellene lenni. Nos, mint látszik, egy kicsit tévedtem, így meglepődtem, mikor Balatonvilágosnál két bringás nem a várt 5km-t mondta a Siófokig visszalévő távolságra,hanem 15-20km-t. Balatonfüreden egy kútnál feltöltöttem a kulacsokat jó hideg vízzel (sok helyi lakos 20-30db 1,5 literes üveggel vitte a vizet innen, azzal a felkiáltással, hogy ők csak ezt hajlandóak inni és nagyon egészséges – kép van róla). A parti sétány csodás, de a bringás út ilyenkor ki van iktatva, és végig árusok árulják áruikat. Ott sansztalan tekerni, mellette mély kavicsos, ott meg nem egyszerű, de legalább nincs tömeg. Sok ilyen lassító rész van azért az egész kör mentén, ezért sem az átlag a lényeg. Tovább haladtam az északi részen. Viszonylag rendesen ki volt táblázva az útvonal, de azért figyelni kellett. Azonban a következő nagyobb települések távolsága nem volt jelölve, úgy látszik az csak a déli részen szokás. Errefelé is kellemes volt tekerni, minden településen van pár olyan villa, hogy az állam leesik, ráadásul remek helyeken. Aztán csak elértem a Balcsi felső csücskét, Balatonfűzfőnél. Ott akartam először letérni a jelölt útról és a főúton maradni, mert elsőre azt hittem feleslegesen távolít el a 71es mellől, de pár méter után gyanús lett, hogy mintha pont itt lesz rövidebb a bringás körút. Megálltam, megnéztem térképen és a második megérzés volt a helyes. Itt kell a bringás úton maradni. Ennek a megállás örömére gyorsan ettem-ittam. Hűtőtáskában a fagyasztott víz tette a dolgát, így a szendvics is hidegebb volt a kelleténél. Egész jól ment a tekerés, azért volt pár lendületesebb rész, ahol toltam neki, de a hátszél is segített. Tihanytól itt mintha 26feletti átlaggal jöttem volna. Ezután következett a keleti rész, ami felért egy csodával. Először egy vadregényes bringás út pár km-en át, hol a Balcsi-főút mellett, hol kicsit beljebb, de a széltől óvva (kép erről is van). A hihetetlen kilátáshoz mondjuk kicsit kellett szenvedni is Kenesén, mert a Tihanyinál is komolyabb emelkedőn kellett pedálozni. Ott sikerült a 175ös pulzust is hozni. Kapkodtam is a levegőt, de nem gondoltam volna reggel, hogy a vasárnapi verseny pulzusát (és a max pulzusomat) ennyire meg fogom közelíteni. Annyira nem is örültem neki, mert ezen a részen igen csak megállt a levegő és meleg lett, bár a távolban láttam, hogy erősen felhősödik. Viszont ezzel felértem Balatonaligához, ahonnan döbbenetes kilátás nyílik a Balatonra. Elsőre nem is tűnik fel, mert az útról a kilátást blokkolják a nyaralók. Ekkor nem a parton haladunk, hanem fenn a dombon. A domb szélén egy sorban végig nyaralók, villák vannak, de néhol van kis kihagyás és az kilátónak van kialakítva (költői túlzás, mert van pad meg korlát). Innen az egész Balatonra rálátni, csak az időjárás szab határt, hogy meddig láthatunk el. És ez a látkép adott az itteni nyaralók teraszáról is. Hmm. Innen szép lassan megkezdődik az ereszkedés lefelé. Érdekesség, hogy amit az előbb 1,5km-ben letudtam szintemelkedés (közel 5%-os), az lefelé közel 10km-en át tart. De ezzel a lenyűgöző panoráma még nem veszik el. Balatonvilágosnál még mindig magasan tekerhetünk egy pár km hosszú parkos „sétányon” ahonnan tovább csodálhatjuk a magyar tengert. Ez kárpótolt minden fáradtságért. Itt van egy ivókút is, ahol frissítettem. A vizem ekkorra el is fogyott egyébként. Itt kérdeztem a szintén frissítő kerekeseket,hogy mennyi még Siófok. Tovább ereszkedtem le, ahol már „csak” a szebbnél szebb sóstói villákon csodálkozhattam el. Itt már azért kívántam a pihenőt, szóval „begomboltam” és megint Tűz Csucsu! 160körüli pulzussal toltam az utolsó 8-10km-t 30km/h közeli átlaggal. Szél itt már nem segített, hanem inkább szemből fújt. A felhők viszont elspórolták a frissítő esőcseppeket, mert csak pár pöttyöt éreztem. Siófokra érve viszont jöhetett a megérdemelt pihenő a mamámnál. Kaptam kis ebédet is. Emellett igen komoly mennyiségű vizet ittam, amiben fél liter sós is volt. Utóbbit nehezen erőltettem le, de muszáj volt, mert éreztem, hogy sóhiány kezd kialakulni. Több, mint 2órás volt a megálló.

Negyedik (azaz az utolsó) etap: 40km, pulzus: 164/146. Még mindig nagyon meleg volt, én viszont sokkal frissebb nem lettem. Ehhez jött hozzá, hogy az utolsó részen szembeszél nehezítette az utam. Szántód előtti hosszú egyenes úton pedig még árnyék sem volt, a nap égette az arcom. De ekkor is tetszett a pedálozás. Szántódtól már ismerősebb rész következett, és azt is tudtam, hogy honnan mennyi van vissza. Viszont egész úton sehol senki nem tekert olyan tempóval, mint én, így nem is tudtam senki mögé beállni. Földváron viszont egy csaj kifordult elém és jó tempóban is ment. De épp hogy tettem volna rá a kereket (azért nem pár centire, mert nem szélárnyékozni akartam, csak húzatni magam) éreztem, hogy kicsit jobban mozog a bringa hátulja. Nézem, hogy mivan, a hátsó kerék talán kicsit laposabb. De ez még nem defekt, amúgy reggel is gondolkodtam, hogy fújok még bele, de nem tettem. Aztán egyre jobban üt fel döccenőnél, kanyarnál mászik el, végén már csak kiállva tekertem, de dönteni akkor se dönthettem. Ez bizony defekt. Megállok, nézem, nem teljesen puha, lehet csak lassú defekt. Elsőre ezért csak pumpáltam bele (hátsó kereket nagyobb macera cserélni). Megyek tovább, de megint kezd leengedni. Nincs mese, cserélni kell. Meg is tettem gyorsan, majd egy banánt még benyomtam. Persze mikor értek utol jó tempóban tekerő túrázók? Persze, hogy mikor belsőt cserélek. 15-20km múlva beértem őket, szóval lehet még se hasítottak annyira. Utolsó 10km-t megint megpörgettem. 28feletti átlag lett, de itt is sok volt a kanyar és rövid megállás. Ahol lehetett egyenesen menni, ott 30feletti átlagot is hoztam. Végére így persze megint elfáradtam, jól esett a nyújtás utána. Na meg a vacsi.. 5tányér gulyásleves, több mint negyed kiló kenyérrel.

Összegezve azt tudom írni, amit az elején. Balaton körül tekerni hihetlen jó élmény. Most már ismerem körülbelül a távot, terepet, útvonalat, jó megálló helyeket. Legközelebb már egybe kell az egészet letekerni. Az 200km felett lesz, de ha okosan tekerek és nem jön rám az 5perc, hogy most pedig menni kell, akkor gond nélkül meg tudom csinálni :)