Track – Csak Tihanyig van meg, onnan mobil lemerülés határán volt. Inkább megtartottam, hátha valamiért majd kell. Nem kellett, de hamar lemerült volna, szóval nem érte volna meg.

Útvonal: Fonyód - Keszthely - Badacsony - Tihany - komppal át - Szántód és vissza Fonyód(liget)

Adatok:

• Fonyódliget-Tihany: 111km – 4ó33’ – átlag: 24,4km/ó – átlag pulzus:139 (max 175)

• Szántód – Fonyódliget: 29km – 1ó12’ – átlag: 24,1km/ó – átlag pulzus: 138 (max 154)

140km. Soha ennyit nem tekertem még. Főleg nem montival. Aminek elején volt egy hűtőtáska (pici méretű,de tele volt pakolva, pár kilót nyomott).

Igaz nem teljesen egybe, mert voltak azért pihenők benne. Sorrendben: egy gyors pisiszünet Keszthely után (egyik kulacs kifogyott, azt megtöltöttem), majd kicsivel később is 1-2perc, mert a nyakamnál megcsípett valami és eléggé fájt. Nem tudom mi volt, nem találtam meg, de gond nem lett belőle szerencsére. Kis vizet fröcsköltem rá, meg a vizes bringás mezzel minimálisan hűteni tudtam. Badacsonyba pihentem hosszabban (5-10p), ahol megtöltöttem a kulacsokat és ettem egy szendvicset. Ezután már csak Tihanynál pihentem, mikor vettem jegyet, majd a kompon. Szerencsére épp elértem egy indulót. Ez lehetett össz-vissz 20-30perc.

Energiapótlás:

• Italozás: összesen 6kulacs víz (2 volt nálam, azokat töltöttem újra), 1liter málna szörp, 1Hell energia ital(ezt Szántódon).

• Lakoma: 1 Balaton szelet, 2 szendvics (1 Badacsonyban, 1 kompon), 2banán (menet közben Vonyarc után, Zánka után), 1Simply Nut müzli szelet (Michelisz Norbit támogatja csak azért :P amúgy kompon) 1 kis zacsi sós ropi (Szántód és B’földvár) 1 pirula multivitamin (Scitec). Azt hiszem ennyi.

Tihany előtt kezdett nagyon fogyni a vizem. Tihanynál akartam újratölteni, de ott fontosabb volt elérni a kompot. Szántódon nem találtam ivókutat, de szerencsére reggel tettem el egy lefagyasztott 0,5ös vizet, ami engedett fel annyit, hogy félig fel tudtam tölteni a kulacsot ami elég volt. A hűtőtáska nagyon jó volt ebből a szempontból.A jeges víz meg hűtőtte végig az egészet. Maxra meg volt pakolva, alig bírtam lecsukni induláskor. A súlya, mozgása már kevésbé volt tuti, pluszban a váltó bowdent (műanyag burkolatát) is nyomta, ami néha külön életet élt így és váltogatott magától. Eddig jó volt, szóval gondolom, hogy emiatt szórakozott. De legközelebb, majd finomítok rajta, hogy jobb legyen.

És hogy milyen volt? Fárasztó. Nem kicsit, nagyon. Ez az energia-bevitel is kevés ide. Feltettem, azért a bringás cipőt meg pedált. Badacsonyig ismert volt már a terep, végre Keszthelyen is megtaláltam a helyes utat. Persze Badacsony után kapásból rossz felé mentem pár km-t, de nem hibáztatom magam, mert a körforgalomban arra volt írva a bringás út! Érdekes mindenesetre. Hamar rájöttem, hogy ez így nem okés és fordultam is meg. Ezután meg jött az újabb szívatás. Néhol nagyon rosszul van jelölve, hogy merre az arra. Néhol a többi bringás és/vagy gyalogos nem akar időben félreállni, vagy az utolsó pillanatban változtat irányt. A kedvencem mégis az volt, mikor már 80km benne volt a lábakban, és kezdődött a játék. A főút mellett vezetett a bringás út, majd mikor kellően nagy domb mellett haladnánk el, fogják a bringás utat és felviszik pár utcával és jó pár 10m-el feljebb, majd kb 1-2km után le. Legközelebb meg a főút mellől le a Balaton mellé, pár km lenn, majd vissza fel a főútra. Tettek bele kis szintet. Könnyű túrázás alkalmával azért ezek kerülendők. Jól le is fárasztottak, mert ezeket nem lazáztam el, pulzus rendre 160 felett mindig, párszor 170közelében (felett is). Gondolkodtam, hogy Tihanyt honnan közelítsem meg. Végül elhibáztam az apátság felé vezető dombos részt, de nem bántam, na nem mintha a másik út síkon laza lett volna. Ugyanis pont egy tracking-es bringás mögé fordultam be (ő B’Füred felől jött), bringás cipő nála is megvolt,meg profi mez (Gerolsteiner-es). Beálltam mögé, de nem nagyon szélárnyékoztam. Fényképeztem meg nézelődtem. Ha lemaradtam felmentem. Ha utolértünk bringásokat, gyalogosokat, akkor csengettem, hogy menjenek az útból mert gyorsvonat érkezik. Persze a csengőm vékony hangja kb azt jelenti inkább, hogy lécci lécci ha nem baj,akkor kicsit húzódjatok le, de csak tényleg akkor ha nem baj és bocs hogy élek :D Aztán a végén kimentünk az útra (nem tudom,hogy van-e még bringás út tovább) és egyből jött egy kis emelkedő és a hapsi elkezdi nyomni felfelé és lemaradok. Mondom mivan? Hát én vagyok a csengetős társad, nem lettük haverok? Leváltottam egyet és felmentem rá. Ejnye no. Következő emelkedőnél már figyeltem. Tolta azt is, de ott voltam végig mögötte, és ő halt be előbb. ;) El is mentem volna mellette, de jött hátulról autó (az még nem lett volna baj), de előttünk meg megállt 2. Így mellé mentem, majd a két guruló autó szerencsétlenkedését megunva, megelőztem őket és nyomtam tovább. Ezután már csak egy egyre zsugorodó színes pont volt az egykori jóhaver. :)) Track-en majd visszanézem, milyen tempó volt ez a „levezető” szakasz. Feltöltöttem a track-et, lehet mazsolázni az adatok közül. Utolsó 5km-en ilyen átlagok lettek km-es bontásban: 30,1; 30,8; 29,9; 33; 31,4km/ó. 105km után :P Persze ez be is tett, de jött a komp és a pihi. Ellenben a torkom kezdett égni/fagyni(?) és köhögési inger jönni. Ez a sóhiány első tünete, vagy más hiányának tünete? Emiatt próbáltam is többféle kaját benyomni az arcba, hogy kibírjam a végét. Ettől nem lett könnyebb, de kb ezt az állapotot tudtam konzerválni a maradék 30km-re. Ha ez nincs, akkor lehet fejreállás jön. Nem esett jól a vége, de kb tempóban is tudtam hozni, amit a másik oldalon. A szél viszont ma velem volt. Szinte mindig hátszelem volt. Oké ez túlzás mert volt pár hely ahol szembe kaptam, de az É-i oldalon kb. oldalszél-hátszél (lehet a dombokat kerülte és azért tűnt annak – mondjuk néha kellett egy kis tempó is,hogy „ráüljek” az oldalszélre és inkább hátszél legyen). D-i oldalon pedig megint mintha hátulról-oldalról fújt volna. Persze több helyen a kis utcák is fogták a szelet.

Utána egyből próbáltam folyadék is bevinni, meg kis kaját még, de főleg sót. Ittam egy kis pohár sóval telitett oldatot. Na ez szenvedések árán ment le a torkomon, de kellett, mert utána egyre jobban lettem. Megcsináltam Rock’n’Roll…

Ja és annyi, hogy a monti váltója ugyebár vacakolt, de az áttételezése is szörnyű. Főleg a versenybringához képest, ahol minden tempóhoz megvan a megfelelő, itt vagy túl kemény, vagy túl pörgős, ritkán jó. De ebbe már nem fogok beruházni.

Na szóval ennyire emlékszem. Hosszú lett? Nem baj. A tekerés is az volt.