Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 53 812 392 km-t sportoltatok
Most mi legyen?

Az első Maratonom .

winning | 2012-10-09 08:37:41 | 15 hozzászólás

Nem is tudom hol kezdjem.... Elöször is talán ott kezdeném, hogy akármilyen akadályba is ütköztem az elmúlt 1 év során, legyen az verseny vagy edzés, ez a 4 óra és pár perc, plussz  az a gondolat hogy lefutottam a Maratont, kárpotolt mindenért.

Valójában nagyon sok érzés és gondolat kavarog bennem. 

Térjünk vissza egy kicsit a rajt elötti pillanatokhoz. Érkezés időben, egy kis séta a futók és a pavilonok között. Nagy volt az izgalom bennem ezért nem kötött le semmi. Elindultam a homokórához amit találkozási pontnak jelöltünk meg. Örültem , hogy végre magtaláltam a többieket vagyis ők rám mert, spl szólitott le engem. Bemutatkozás kis eszmecsere váltás stb stb. A problémám az volt, annyira izgultam hogy egyszerüen nem tudtam megszólalni , amit szerintem spl észre is vett rajtam:)) A másik problémám, hogy elötte valló nap lenyomtam kb 7-8 liter vízet a torkomom, plussz reggel még 1 litert, ezért folyamatossan a toitoi-hoz jártam :))) A rajt elött még pár percel visszamentem az órához de már nem találtam ott senkit. Nos akkor irány a rajt. Ott is keresgéltem ismerős arcokat mert arra gondoltam, hogy rajtoljunk együtt, de senkit nem láttam. Feszültségem már nem ismert határt izgalom,izgalom,izgalom. Aztán hirtelen valami megváltozott, ami talán örök rejtély marad még számomra is. ???????????? Állok a rajtnál, nezém a többi futót mindenkin látom az izgalmat, nem tudják már hogy áljanak, jár a lábuk nézik az órájukat. És a ??????????? egyik pillanatrol a másikra a nyugalom lett úrrá rajtam. És elkezdetm élvezni a dolgot egyszerüen nem tudtam mi van. Mi van, mi van nem tudom. Továbbra is csak nézelödtem,integettem Dezső barátomnak hogy minden rendben és renben is lesz. De közben sétáltunk fel az óra felé. A futást pont akkor kezdtem meg amikor az óra alá érkeztem. Óra indul, és csak az járt a fejemben , hogy megkezdödött. Igen ,végre , de jó. És ekkor kezdtem csak igazán élvezni, de tudtam hogy minden egyes percben koncentrálnom kell. A legfontosabb dolog amire nagyon figyelnem kellett az a első 10 kilométer volt, nehogy elfussam. mert a félmaratonoknál mindig ezt tettem ( mert hülye voltam és sose figyeltem) A Maratonon ilyet nem lehet, nem tehetek meg mert akkor megrogyok. Aztán elérkeztem a 10. kilométerhez amikor is az óra 56 percet mutatott. Ez pontosan az a ídő volt am it elterveztem:)) Nem tartottak fel, nem voltak iramváltások. Beáltam a saját kis tempomra, és csak futottam és futottam. A frissités is külön figyelmet érdemelt, mert ahhoz is szigoruan tartottam magam. Bár hozzá tartozik a dologhoz hogy a frissitést az elöző nap határoztam meg. De tökéletesen müködöt a végéig. Erre több szót nem is forditanék.............. Vagyis de, mégis.

A frissitő amit magammal vittem a derekamon, 2,5 dl Vitalade higitva, mert töményen utálom nekem nagyon édes ezt az első 10 kilométerre vittem hogy ne kelljen kizökenteni magam a ritmusból. A másik kulacs volt nagyon fontos számomra.  Abban enyhén higitott folyékony szénhidrát volt. azért enyhén mert amikor lefogyott a kétharmada akkor fel tedtam még higitani a megfelelő álagura a frissitő állomáson. És minden kilométernél kortyoltam belőle. Plussz vittem magammal 1 darab PowerBar szeletett amit 2 részletben 15. és a 25. kilométernél fogyasztottam el, meg egy darab energia gelt, azt pedig a 32. kilométernél fogyasztottam el. A frissitő pontoknál mindig csak egy két korty vizet ittam. 

Visszatérve a futáshoz, minden renben volt jól teltek a kilométerek. Folyamatossan kerestem az ismerős arcokat. Snecikét és Tündüst töbszö is láttam, igen jól elvoltak:)) Bibet is megtaláltam igaz amikor elöször kiabáltam neki nem hallot meg, de másodjára már tudtunk köszönni egymásnak. szépen haladtak a tesóval:)) Missrunkat nem láttam pedig nagyon kerestem. Még mindig tartozom neki egy személyes KÖSZÖNÖM-el.:)) Öröm volt nézni a lányokat futás küzben.

Még mindig a pályán. elérkeztem a 21. kilométerhez és 2 óra 1 percet mutatt az óra, ez még mindig az a tempó és idő amit elterveztem Tökéletes, gondoltam magamban. de tudtam, hogy még hátravan 21.195 kilométer, ami a nehezebb része a dolognak. Inentől kezdve viszontnem történt semmi különös egy idsig ,teltek a kilométerek beszélgettem a futótársakkal aki kicsit rosszabbul nézet ki megkérdeztem hogy minden renben? kér inni vagy enni? stb.Aki 42év 42 kilométer polóban futott az felköszöntöttem:)) Pacsiztam , köszöntöttük egymást a BSI igazgatójával Kocsis Árpival:)) Jó volt, még mindig élveztem a helyzetett. Voltak turisták is akik szurkoltak " go-go winning" gondolom látták a rajtszámon a nevem :))Iszinyatossan jól esett.

A szurkolás külön köszönetett érdemel. Spl már a rajt után pár kilométerre várt minket KÖSZÖNÖM:)) Briel-ék a Nyugati felüljáró után szurkoltak és kináltak frissitővel KÖSZÖNÖM:))  De külön gondolatott érdemel HarcsBarna. Ha jól emlékszem a 30. kilométert hagytuk el a hídon . Döngetek le a Vásárcsarnok fele  egész jó kis tempóban, amikor is egy nagyon mély hang rámszól, nem is rámszól inkább rám ordít :)) winning. Úristen mi volt ez vagy ki. " még most írás közben is mosolygok" De közben lepacsiztunk. Már eltávolodtam, de kiabál utánam " HarcsaBarna". Még hátrapillantottam és intettem neki. KÖSZÖNÖM:))

 

A menetelés a cél felé folytatodott a maga megszokott tempójában. Ám de elérkeztünk a 33. kilométerhez, és kicsit megváltoztak a dolgok. Hát mi volt ott ???????????? egy nagy fal. Gondoltam magamban nem fogsz meg, én nem ezért jöttem , hogy az utmamt áld. A combom külső részébe olyan fájdalmat éreztem amit még soha. ha hiszitek ha nem én úgy elmosolyodtam, fal nélkül nem Maraton a Maraton :))de én jól kinevettem. Pedig időben jó voltam és tudtam, hogy van 52 pecem a 9 kilométer megtételéhez és hogy 4 órán belül teljesitsem az első Maratonom. De miután a fal megfogott már nem érdekelt az idő. Ami érthető. És kisért teljesen a 37. kilométerig. Ott viszont mintha elvágták volna, persze a combom külső részét éreztem rendesen. Félre tudtam tenni a fájdalmakat mert tudtam miért jöttem, és azt is tudtam hogy lesz fal mert már a határaimal játszottam. De elmúlt a fal. Érdekes volt számomra , hogy fáradtságot nem éreztem egyáltalán csak fájt, és ami még furcsa volt számomra és egyben tanulságos : nem azok a testrészeim fájtak amik az edzéseken egy hosszú futás után szoktak, hanem  minden más . igy kitapasztaltam a gyenge ponjaimat és tudom mirre kell odafigyelnem és edzenem. 

Renbejöttem ismét jól éreztem magam. Közben megjött Dezső barátom kerékpárral és végig kisért a Hősök teréig. Sokat számitott  a végén a támogatása. Hozott energia italt, amit még az elején adtam oda neki hogy hozza utánam a vége felé mert persze ez is a terv része volt. 

Elérkeztünk a célegyeneshez, nem hittem el. Nem találtam szavakat, se gondolatokat, érzések kavarogtak bennem.Hihetetlen volt , hogy már csak pár méter a cél, ami egy élet cél és itt vagyok a küszöbén és élvezhetem a diadal pillanatát a gyözelmet. Innetöl kezdve amit éreztem azt nem tudom leirni, a könnyeimmel  küszködtem , mémoritó érzés .................. még most is a hatása alatt vagyok:)))))))))))) Lányok öröm volt veletek futni, az első Maratonom a ti nevetekhez fűzödik :)))))))))))))))

Gondolat.

A Maraton táv, a 42.195 km. az a táv amit az emberek tisztelnek és tisztelettel beszélnek róla. Pedig ez nem egy tárgy és nem is érző lélek, de mégis minden tiszteletett megérdemel mert Hősök és csaták bélyegezték meg ezt a távot s nevet, akiket mi nem ismerünk és nem is fogunk megismerni. Igen. Sok mindenre megtanitja az embert a Maratonra való felkszülés és a meghoditása. És a tisztelet a legfontosabb mind közül. én úgy gondolom hogy mindenkinek meg kéne hogy tanulja, legfőkébb azért, hogy emberségesen viselkedjünk egymással, és tisztelet adjunk azoknak is akik úgy érezük , hogy nem éredemlik meg. Mert egy esélyt mindenki megérdemel. Kint az 56 osok terén mindeki ugyanaz és ugyan annyi volt, se több se kevesebb és tiszteltük egymást , és ez jó. Ezt kell nekünk átragasztani másokra is :))

Ui:

Innen szertném megköszöni mindenkinek a támogatását, segitségét. 

Feleségemnek , gyermekeimnek a segitségét, hogy mindig mellettem áltak és segitettek. Elviselték a hangulatváltozásaimat főleg az utolsó héten, és segitették a felkészülésem.

Köszönöm Dezső barátomnak.

És köszönöm az edzéonline oldalnak, hisz lehetővé tették számunkra hogy bepillantást nyerjünk egymás kis életébe és segitséget nyújtsunk egymásnak.

És külön köszönet Bibenek, Missrunkának, Tündüsnek, Snecikének, HarcsaBarnának, Splnek, Brielnek, Forginak, Orbea Orcanak, Rematinak és mindenkinek aki ellátott jó tanácsal ebben az időszakban. Remélem ez igy is marad:))