Ma megtörtént... Végre, amit annyira, de annyira vártam: a futásom utolsó 4 percében megindultam, és mint Forrest Gump, amikor először futott, én is leráztam a fémeket a lábamról, és csak futottam... Szívből. Nem esett rosszul, nem fájt a lábam, csak a szúnyogok csíptek, de kit érdekel?:D És amikor beírtam az edzésnaplóba az eredményem, és megláttam, mennyivel jobb lett a időm...

Ezek a pillanatok azok, amikért érdemes csinálni, és nem szabad feladni :)

Múlt hét szerda óta ma futottam először. Ez a több mint egy hét egy lelki-fizikai mélypont volt számomra, ugyanis egy komoly vizsgára kellett felkészülnöm, napi 5 órát aludtam... totálisan kikészültem. De! Hál' Istennek sikerült, és újult erővel folytathatom kis céljaim. :)

Ma 5x 6 perc futást 2 perc sétát csináltam végig. Borzalmas volt, horrorisztikus. Megállás nélkül támadásokat indítottak felém a szúnyogok, úgyhogy kialakítottam egy újfajta futást: a csapkodósat :D Valószínű, hogy a futópálya körül egész nagy szúnyogtenyészet lehet (sőt biztos), szóval lehet kinézek magamnak egy másik futóhelyet, mert én ezt még egyszer nem bírom ki. Büszke is vagyok magamra, hogy végigcsináltam. :)

Holnap elmegyek biciklizni egyet. Arra is rá kell edzenem, ugyanis a barátaimmal tervezünk egy Balaton körbebringázást. :)