Vásárhelyi Futás – Kecskemét 2007. 03. 31.

Kellemes tavaszi napsütés, igazi futóidő és egy barátságos, családias rendezvény várta a résztvevőket az idei Vásárhelyi Futás alkalmából. Az 5250 m hosszúságú pályát Kecskemét egyik szép, kertvárosi részén jelölték ki, körönként frissítő és lelkes iskolás segítők vártak minket. 21 km-en alig több mint 100 induló volt, ami valóban családiassá tette az eseményt és volt még egy nagy előnye, a rajtál nem tapostuk agyon egymást. A mezőny nagy része úgy indult el, mint a puskagolyó. Először azt hittem eltévesztettem valamit, és a 10 km-es indításba sikerült betévedni, de aztán láttam, hogy a többieken is kék rajtszám van, így rá kellett jönnöm, hogy itt mindenki jó kondiban van. Vagy ezt gondolja magáról…

4.30-as tempóban kezdtem. Gondoltam, vissza kéne venni, mert nem terveztem ilyen gyorsat és nem akartam meghalni a végére, viszont könnyen ment, a légzésem teljesen rendben volt, ezért úgy döntöttem, várok még egy kicsit. Az első kör simán ment 4.30-ban. A másodikban elindították a 10-es mezőnyt, ami jót tett, mert tele lett a pálya futókkal és folyamatosan tudtam húzni magam az előttem lévőhöz, könnyedén tudtam tartani a tempót. A második is meglett 4.30-ban, amin már én is erősen elcsodálkoztam. Jó erőben lehettem, mert még mindig nem éreztem magam fáradtnak, így elhatároztam, hogy most már tartani kéne az iramot. Ekkor már kezdtem „más állapotba” kerülni, de nem voltam görcsös, összeszedett maradtam és egy kicsit gyorsítottam is. Innen már nem emlékszem mindenre. „Valaki, aki csúnyán fut… aki belegyalogol…aki elhúz mellettem…de jó, hogy ilyenkor nem látom magam… stb.” Aztán jön a harmadik kör vége, frissítés, bemondják az időmet, ami jó, de már nem tudom kiszámolni, mennyi a tempó. Utolsó kör. Most, már ami belefér… Az a baj, hogy elfogytak a tízesek, egyedül maradtam. Elől senki, hátul senki, így nehéz fokozni a tempót, bár már nem is nagyon bírnám. Az utolsó kilométeren beérek egy kisebb csapatot, így még a befutóra is marad egy kis motiváció, ha erő nem is.

Jól sikerült kis verseny volt, teljesen kifutottam magam és meglett életem legjobb félmaratonija. Jövőre is eljövök.

PS: A „családias” kis mezőnyben 1:20-al nem lehetett bekerülni az első tízbe. Tényleg jó kondiban volt a társaság. Ja a lényeg! Az időm: 01:31:59 (saját mérésű) Hivatalosan 01:32:02 vagy hasonló.