Nyár anyó kitolt velem, de nem hagytam magam!
avagy
Az utolsó nagyatádi ironmanem története
Pár év kihagyás után idén kezdtem újra edzeni, sőt, rögtön nagy célt tűztem ki: 13 órás időt lőttem be tervként már az idei egyéni ironmanre, 1:20 úszás - 0:10 depó - 6:30 bringa - 0:15 depó - 4:45 futás felosztásban. Ez másfél órás javítást jelentett volna, de képesnek éreztem magam rá. Az egész évemet úgy alakítottam, hogy beleférjen sok edzés és sok pihenés, és persze a rendszeresség. Végül nem sikerült annyira sokat edzenem (ismét), mint a 'nagyoknak', de elégnek éreztem ezt is. Saját versenybringa híján Kivitől kértem kölcsönbe az országútiját, és megint nagyon segítőkészen odaadta. Bringáscipő és könyöklő nélkül, de nem is kértem, mert azok nekem úgysem jönnek be. Két kedves ismerőst kértem fel magam mellé kísérőnek/segítőnek, akik egyben mindenféle logisztikát is elláttak. Szerdán utaztunk Atádra, részben pihenés, részben ráhangolódás céljából. Sosem voltak még efféle versenyen, de nagyon lelkesek voltak.
A Nagy Nap előtti éjjelen szokás szerint pár órát aludtunk csak, mert késő éjjelig rendezgettük a cuccokat, másnap pedig kora hajnalban keltünk. A rajt hétkor volt. A víz kellemesen langyos, ezért a neoprént megtiltották. Még szerencse, hogy neoprénem sincs. :-) Az úszáson végig pozícióharc volt, a célba érkezésig folyamatosan rugdostak, ütöttek, karmoltak, sőt a chipet is többször le akarták kapni a lábamról. Nah azért én is rúgtam volna. Előzni gyakorlatilag lehetetlen volt, de mivel a pályát sem láttuk a ködtől (rövidlátó is vagyok mellesleg), ezért hosszú kígyóként haladtunk előre.
Úszás vége - 01 óra 31 perc. 10 perc csúszás a tervhez képest.
Az úszósátorból hiába volt kettő, mivel nem volt kitéve, melyik a férfiaké és melyik a nőké, mindkettőben pasik voltak többségben. Az épp öltöző néhány nő igyekezett takargatni magát, kevés sikerrel. A bringánál vettem észre, hogy a kesztyűm nincs sehol! A pótkesztyűm a kísérőm autójában maradt, pár perc a keresgéléssel és a másik pár elkérésével is elment. Pffff.
Bringázásra indulás: 1 óra 40 perc.
A bringa első 75 km-e vegyes volt, de összességében elég jól ment. Egyszer megálltam segíteni egy srácnak nyerget állítani. Az időjárás remek volt, kellemesen hűvös és felhős, de lassan kezdett felszakadozni. Jó erőben éreztem magam, a bringa is jól ment, volt olyan lejtős/sík szakasz, ahol bőven 50 feletti tempóval toltam kilométereken keresztül. Az emelkedőkön viszont belassultam... Csak síkon edzettem év közben.
Bringa nagykör vége: 4 óra 23 perc, a tervhez képest 16 perc csúszás. Ez még nem olyan nagy gáz, ha ezt tartom, futáson még visszahozhatom.
A chipszőnyeg után, az egyéni frissítős zónában megálltam a kísérőimnél enni-inni, plusz fagyott zöldborsóval hűtöttem a tarkómat. Ekkor már meleg volt, de bíztam magamban. Az első kiskört megnyomtam, de egyre melegebb lett, bőven 30 fok felett lehetett árnyékban is, nemhogy a tűző napon, aszfalton. Az első számú mumusom a meleg (a második az emelkedők), és abból kapott mindenki rendesen. Egyre inkább forrtam fel, hiába locsoltam magam és ettem/ittam rengeteget.
Bringa első kiskör vége: 5 óra 48 perc, a tervezetthez képest 25 perc csúszás.
A kísérőimnél megint evés-ivás, hideg kóla, fagyott zöldborsó. Majd továbbindulás. Majd meleg, meleg, meleg. Hát ez kemény. Ekkor döntöttem úgy, hogy felesleges tovább erőltetnem a 13 órát, ebben a melegben esélytelen. Innentől a sérülés- és fejreállásmentes, de a lehetőségekhez képest minél gyorsabb beérkezésre koncentráltam. Csak éljem túl a bringás hőséget. Majd a futáson de jó lesz a görögdinnye! :-)
Bringa második kiskör vége: 7 óra 22 perc. Egyre lassabb vagyok.
Az utolsó kilométereken utolértem egy női egyéni versenyzőt, beszélgettünk az állapotunkról és a további teendőkről. Együtt értünk a végéhez is.
Bringa harmadik kiskör vége: 9 óra 01 perc.
A kísérőimnél gyorsan ittam hideget, eközben a csaj elhaladt mellettem. Az öltözőben összetalálkoztam vele, és mint kiderült, ebből sincs kettő, tehát ha fürödni akar, akkor pasik között kell megtennie... Eléggé zavarban volt, de végül a frissesség mellett döntött és lezuhanyozott. (Jelzem, gyönyörű teste volt. :-) ) A depóban töltött pár perc alatt lehűltem és nagyjából kipihentem magam, friss erővel indultam futni... Aha, persze. A szabadba kilépéskor orrba csapott a meleg.
Hééé, még mindig hőség van!
Futás kezdete: 9 óra 16 perc.
A futómozgás ment, de elég lassan (8-perces tempóval), a frissítőpontokon álltam csak meg inni. Alig ettem, de ezt nem vettem észre. Valahol az 5. körben sétáltam bele először. A lábaim már nem bírták, elfáradtak. Aztán később többször is lassítottam, főként a sérülések elkerülése miatt. De azért futottam minden körben. Agyilag még mindig tiszta voltam, az erőállapotommal sem volt semmi baj.
A 9. körben eszméltem rá, hogy ejha, a 10. körnek is szintideje van!!! Felvettem egy gyorsabb tempót, nem álltam meg sehol és letoltam 7-percesben két kört. Aaaah, remek. A következő, utolsó előtti körben megint lazább tempót mentem. Már csak egy kör van hátra! :-) Vigyorogva néztem a chipszőnyegnél lévő kijelzőre, ahol megdöbbenve láttam a 10-es számot. Miiiii? Ez még csak a 10. köröm volt? Fuuuuuuck, még két kör, ráadásul letelt a szintidő is! Most-már-mindegy alapon odamentem a versenybíróhoz, érdeklődve, hova lett egy köröm, meg most akkor mi is van? Azt mondta, a kört kérdezzem meg Championchipéktől, egyébként meg eltörölték a szintidőt, fussak nyugodtan, megvárnak. Championchipék azt mondták, hogy minden mérési ponton 10 értékem van, tehát én számoltam el. Hát jó, így jártam. Egyébként a szintidőt is elnéztem, mert az a 9. kör végére vonatkozott, amit véletlenül szintén gyorsra futottam (mert azt hittem, a 10. kör vége az érdekes).
A kör elején Mosi szólított meg a pálya széléről. Sőt, felajánlotta, hogy fut velem. Bár abban az utolsó két körben bőven volt séta is, azért a 10-perces körüli átlagtempót tartottuk. A végére eléheztem, a maratonon összesen 3 gélt nyomtam magamba, ez kevés volt. Befutáskor döbbenten láttam, hogy a befutófolyosó tök sötét (leoltották a lámpákat), a szpíker a lézershow-t és a tűzijátékot kommentálja, a befutókkal pedig senki sem törődik. Sőt, jött egy hirtelen zápor, minek következtében a szervezők is behúzódtak a fedett sátrakba! Ott álltam, vártam, hogy történjen valami, de csak szakadt az eső és szempárok pislákoltak kifelé. Aztán előbukkant egy esernyős pasi és átadta az érmet meg a pólót. Mentünk a bringámért és a csomagokért, majd irány az autó és a kolesz.
Köszönöm a két kísérőmnek, Zunak és Juditnak az egész napos, sőt sokkal több kitartást és türelmet; valamint az edzésonline-os ismerőseimnek a motivációt, hogy segítettek eljutni eddig; valamint a helyszíni és távoli szurkolóknak a bíztatást. :-)
Tanulság: még mindig nem nekem való a meleg, Nagyatádon pedig mindig az van és az is várható. Úgy döntöttem, többet nem indulok itt sem egyéniben, sem váltóban. Ha kedvem támad versenyezni, keresek hűvösebb versenyt. :-) Szurkolóként és/vagy kísérőként viszont szívesen elmegyek akár jövőre is.
Újrakezdés
Nagyatád, 2010.
zakka
| 2010-08-17 01:10:28 | 15 hozzászólás
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (8 bejegyzés)
2007-02 hó (1 bejegyzés)
2006-10 hó (3 bejegyzés)
2006-09 hó (1 bejegyzés)
2006-08 hó (1 bejegyzés)
2006-07 hó (8 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (8 bejegyzés)
2007-02 hó (1 bejegyzés)
2006-10 hó (3 bejegyzés)
2006-09 hó (1 bejegyzés)
2006-08 hó (1 bejegyzés)
2006-07 hó (8 bejegyzés)