Holovacz erdeje

Midőn egy ködös őszi hajnalon,

Mikor még csend honolt a tájon,

Szél sem rebbent tova a fákon,

Dércsepp csüngött a fűszálakon.

Susogó hang járta át a mezőt,

Hangja betöltötte az erdőt,

Mi ez, nézett körbe kérdőn,

S érdeklődön a szamárfejű őz.

Pálcikás lepkék segítsetek,

Mi ez a hang szerintetek,

Szerteszéjjel repüljetek,

Mindenkit kérdezgessetek!

Varázs gomba hallottad tán,

Hogy az erdőben idegen jár?

Ugyan lepkék, nehogy már,

Hisz felénk a madár se jár!

S, te óriás méretű nyúlkoma,

Ez a hang kinek a tulajdona?

Nem tudom, mi ez a csoda,

Nem hallottam még soha.

Mi tudjuk, zúgják az egerek,

Megzizegték a falevelek!

Láttatok futó embereket?

Olyan furcsa szerzetek.

Ember? De ugye nem bánt?

Nem, csak élvezi a látványt,

Mit a természet neki szánt,

Szeressük a sárga hajú lányt!