Ha nyár, akkor edzés! Hát ez most nem jött be. Tul.képpen január 2-vel egy nagy űr kezdett tátongani a futásaimban. Ráálltam a havi 1-2 kocogásra, s ez mindennek nevezhető, csak rendszeres edzésnek nem!
Az ok: a biológia szakom mellé elkezdtem kémiát tanulni, jobb későn, mint soha felkiáltással.Tudtam, ha beindul az egyetem, valamit ki kell hagynom a család, munka, napi utazás és a futás közül. Egy darabig próbálgattam az edzés közben tanulást, de nem vállt be igazán. A tanulás nem volt hatékony, a futás nem volt élvezet, és megint a gyerekek szívták meg, hisz tőlük voltam távol.
Mikor elhagytam az edzést, nem is hiányzott. Főleg az a stressz nem, hogy szervezzem az időpontokat, hogy el tudjak menni 1-1.5 órára. Tudom, sokaknak nem tetszik, de szinte fellélegeztem. Nomeg teljesen lekötött az, hogy a fizikai kémia zh-kon hozzam a minimális 30%-os szintet. Ehhez tudni kell, hogy gimiben és egyetemen két dologhoz voltam totál hülye: matek és fizika. El is könyveltem, hogy én ezekből soha, semmit... amikor ökológia szemináriumon nyakon öntöttek minket Lotka-Voltera-val, eldöntöttem: a biológus szakhoz túl sok matek kell. Inkább másfele keresgélek.
Na, és mi köszönt szembe az egyik tételnél? L-V, hát persze. Ja, se deriválni, se integrálni nem tudok. Sokszor ültem az egyenletek fölött, és azon agyaltam:kell ez nekem? Minek vágtam bele?
És akkor MINDIG eszembe jutott: dehát lefutottam a maratonit! Kétszer! Ha a klasszikus távra több hónap munkával felkészültem, megcsináltam, lefutottam-nehogy már ez fogjon ki rajtam! Lassan rájöttem, hogy köszönhetően 29 évnyi sportnak, iszonyatos energiákat tudok felszabadítani magamban. Hatalmas koncentrálóképességem van, és ez nem dicsekvés, ez tény, csak eddig nem használtam ki. Most vettem hasznát, mert egy irányba fordítottam mindazt, amit több ezer lefutott kilométer halmozott fel bennem.
Szóval, még egy év... amit meg fogok szenvedni, márcsak azért is, mert megint nem fogok futni járni. Fél év alatt +2-2.5 kg jött fel rám, és az elején nem is mertem lemenni az erdőbe. Nem kívántam, majd féltem, hogy nem fog menni. Végül, mivel a férjem elkezdett futni járni a gyerekekkel, én is lementem. Nem volt könnyű, de rájöttem, egy ilyen félév után az újrakezdéstől se kell tartanom. Ha megcsináltam a fizkém vizsgákat, a futás sem okozhat gondot!!! :o))
Agyerekekkel kocogni nagy élmény. Lacus már 3 km-eket fut úgy 7.20-7-50-es ezrekkel. Kicsit aggaszt, hogy nagyon izzad (csöpög róla a víz), és kipirul a végére, ezért újabban 2x belesétálnak 100-200m-t. Hiába 13 éves, a csontkora egy 10-11 évesé!
Bogi velem fut. Az elején ő is 2 kiliket ment (17-18 perc alatt), de rájöttem, ez túl sok neki, csak a lelkesedés viszi. Ő még nincs 11, a csontkora úgy 8 év, vele is vigyázni kell (ennek genetikai oka van). Így elkezdtem vele az 5km-es edzéstervet, ezt nagyon élvezi. Ráadásul erdőben megyünk, mindig kíváncsi, meddig jutunk el a futás-séta kombinációval. Legutóbb a végén 144-es pulzust mértem neki. Kicsit meglepett, hogy 1 perc séta után csak 132-re ment le, dehát itt jön be, hogy nem értek hozzá. Csak próbálkozunk. Szívbaja nincs, légzési problémák nincsenek, nagyot nem hibázhatunk!
Az erdőben futók jókat mosolyognak rajtunk, hisz elindulunk négyen, majd kettesével öszefutnak velünk itt-ott, majd találkoznak velem, ahogy egyedül akarom kiköpni a tüdőmet...
Szerencse, hogy a 3 hónapos kiscicánkat nem hordjuk ki. Nagy látvány lenne!
Mostanra jutottam el odáig, hogy újra hiányzik és várom. Mire teljesen kipihenem magam, jön az új tanév!