Tegnap részt vettem életem első 3/4 wellstep óráján. Lényeg: 3/4-es zenére megy a koreográfia. Lévén zenei ismereteim elég homályosak, és nem vagyok egy Beethoven sem, nálam a 3/4 zene =bécsi keröngő, így némiképp aggódtam, hogy fogok én itt andalogva lefáradni...jelentem

1. van gyorsabb 3/4-es zene mint a keringő

2. lefárasztottak

Szóval a normál step után fura volt a mozgás, kénytelen voltam előhívni - valahonnan igen mélyről - a kecsesebbik énem (valamiért erről a Szex és New Yorkból az istennőtorna c. jelenet villant be - remélem nem mozogtam olyan robotként, mint Miranda :)).

A zene lassabb volt, mint a normál aerobikon, viszont a koreográfia végére a pulzusom rendszerint a 150-60-as tartományban mozgott, így míg az old style-nál az adj ki magadból mindent szellem dominál, ez amolyan kecses és kifinomult  zsírégetésnek felelt meg - az elit aerobik.

Mindemellett egy érdekes kaland volt, kihívás tele új lépésekkel, összességében egy kellemes élménnyel gazdagodtam, és ha lehetőségem lesz próbálkozok még "kifinomultságom" (ha létezik) ily módon való fejlesztésén, de az ide nekem az oroszlánt is! aerobik még mindig a listavezető nálam! 

Tegnap az aerobic új formájának hódoltam a szauna aerobicnak  teremben vagy 40 fokban már álltó helyemben folyt rólam a víz...de ha aerobicról van szó nem tántorítok.

Szóval az új szenvedély március óta az aerobic, méghozzá a koreografált változata, hogy step, vagy dance mindegy...meg mint kiderült a hőmérséklet sem akadályozó tényező (bár tény és való a szélsőségeket még nem merítettem ki). A kezdetekben persze még azt sem tudtam merre van az arra, hogy hívják a lépéseket és térben és időben nehéz volt orientáltnak lennem, de amint egyre jobban jövök bele, mint kiskutya az ugatásba annál többet ekerok belőle, és mindig van feljebb , plusz forgások, karmunka. Egyelőre még lehetőségek kimeríthetelen tárházának tűnik ami előtt állok én, a kicsi csodálkozva, mint borjú...na jó mint Juliska a mézeskalács házra, fincsi a cucc! Már szinte kívánja a szervezetem ezt a fajta napi adrenalin löketet...

Szóval szauna aerobic: vitathatatlan előnye, hogy fél perc után látszik az emberen...keményen dolgozik, viszont a koncentrációt, ami lépéskombinációknál nem hátrány... hát finoman szólva sem segíti elő. A koreográfia lehet, hogy ezért tűnt a szokottnál nehezebbnek...de ez nálam határozottan előny, mert előhozza belőlem a NA NEHOGY MÁR...DE CSAK AZÉRT IS, és mint a bika előtt a vörös posztó előttem is ott lebed az akarat e formája - megcsinálom. Szóval kicsit lassabban, kicsit kótyagosan de a végére csak összehoztam és szokás szerint boldogsághormonokkal feltöltve fáradt vigyorral az arcomon vonszoltam magam haza.

Mostanában aerobikban utazom, a koreografált fajtában, így a tegnapi sporttörténelmi jellegű tevékenységem nem képezi az edzésnaplóm történetét. 

Történt ugyanis tegnap, hogy eléetembe először körbetekertem egy pocsolyánál nagyobb vizet , a Velencei tavat 5-öd magammal. Tegnap a hajnali 7kor indultam otthonról kb. 10 km-nyi ébresztő tekeréssel az Örstől a Déliig. Mondjuk az Oktogontól nem is lett volna ildomos alukálni, mert addig még bicajút, de onnan a Jászai térig...hát szundikálva 4-5-ször lettem volna csak palacsinta. A Délitől kb. egy órás úton el is jutottunk Agárd city-be, ahol nekivágtunk a tónak - mármint körbekerülésileg. Nincs biciklis órám, de egy nem teljesen autentikus forrásból azt az infót szűrtem le, hogy kb. 40 km ez az út, ami reális is, mert kényelmesen nyugdíjasnak nem nevezhető tempóban 2 óra alatt végigvágtattunk (akarom mondani gurultunk) rajta...utána meg jöhetett a jól megérdemelt sör az agárdi strandon meg a lubickolás estig.