Oly sok éven át ért megaláztatás és atrocitásokat követően az idei év tavaszán azon gondolkoztam, szeretnék tanulni egy olyan küzdősportot, amely alkalmas önvédelemre, fejleszti a személyiséget és egyénileg testhez álló.

Tudtam mindig is, hogy sosem tudnék bárkit is bántani, vagy fájdalmat okozni, mert bennem - ha fogalmazhatok így -; egy megölt ösztön lakozott, amit sohasem tudtam kigyógyítani, de szerintem ennek hamarosan vége

Egy nap a szüleim szobájában szépirodalmi könyveket kerestem, begyűjteni a saját könyvtáramba és idővel azokat elolvasni. Közben ráleltem egy Bruce Lee-ről szóló könyvre, amelyet saját elhatározásomból el is olvastam. Sokszor hallottam már a különféle küzdősportokról, ám azt mondom, hogy olyat választok, ami testhez álló és tetszik is! Lee mester egész életét a küzdelemre, az általa kialakított rendszerre szánta.

Létrehozta a Jeet Kune Do-t, melyet kifejezetten utcai harcra fejlesztett ki, illetve a támadók ellen, mivel gyerekkorában a hong kongi utcákat járva sorozatos összetűzésekbe került.

Így elhatároztam nem sokkal később, hogy részt veszek a szolnoki harcművészeti központ által megrendezendő táborban, ahol sok ismeretet elsajátíthatok, hiszen intenzív harcművézeti táborozásról van szó!

A tábor ideje Június 22-től 28-ig tartott a jász-nagykun-szolnok megyei Nagykörű településen. A tábor ideje alatt napi 4 alkalommal tartottunk edzést szabadkezes (Jeet Kune Do), botharc, valamint késharc (Kali) ágakban. Nagyon örültem, hogy különböző rutinnal rendelkező sportolóval, illetve oktatóval küzdhettem, mert ez csak növeli az önbizalmam márcsak azért is, mert hihetetlen módon tudtak hozzám, mint gyakorlattal egyáltalán nem rendelkező személyhez alkalmazkodni és boldog voltam, hogy türelmesek voltak velem, szépen elmagyaráztak minden technikát lépésről lépésre és tökéletesen begyakoroltatták

A táborhelyről:

Egy nyolcágyas szobában aludt a csapat nagy része, a többiek - mint Sifu két fia külön szobában telepedtek le, máskülönben helyük nem maradt volna, és így is kissé szűk volt a hely, de elég. Táborozásra megfelelő volt az egész hely, konyhával, fürdőszobábal és dupla, fallal elválasztott mellékhelységgel és természetesen a ház lényegét alkotó 40m² -es edzőterem, amelyről egy szertár is nyílt, illetve fababa állt.

Az egészheti program nagyon kellemes volt, mindazonáltal, hogy napi 4 edzésünk volt, esténként sörözéssel, beszélgetéssel zártuk a napot, ebből is volt vagy kettő... Egy bográcsra besegítettem egy este a hús felvágásában is. Fejtettünk - próbáltunk - rejtvényt is és egy alkalommal néhány sráccal a szabadstrandra is kimentem egy fél órára edzés előtt. Szaal egy szó, mint száz; FANTASZTIKUS VOLT!

Ma reggel épp a SportKlub televízió csatornára kapcsoltam a TV szörfözés közben és fiatal gyerekek, tinédzserek versenyéről, edzéseiről volt szó pár gondolatban a Ferencvárosi TornaClub aktív gimnasztikát űző tagjai között és ahogy néztem a felvételeket és közben hallgattam, némi magasajnálat fogott el, hogy Ők a stadionban milyen sikeresek, ügyesek, mozgékonyak és gyorsan fejlődnek ilyen fiatalon, én viszont alig tartok valahol a sport terén, de amit eddig összetartottam, abból ezer és egy ágat nyithatnék, hiába vagyok 21 éves.

Most voltam 27-én Szolnokon egyeztetni a Június utolsó hetében esedékes harcművészeti táborról a szervezővel és elbeszélgettem vele. Megannyi információt olvastam az interneten, olvasom a szakirodalmakban és profi sportolóktól hallom a TV-ben, hogy NINCS OLYAN SPORT, AMIT AZ EMBER KORÁRA HIVATKOZVA NE ŰZHETNE! Mindenki akkor és úgy helyezi bele életébe a mozgás és a sport kultúráját, ahogyan érzi. Ez a helyzet velem is.

Az hogy gyerekként ez elbukott, arról nem csak én tehetek, de javarészt sajnos igen! De ez már nem számít.

Egyre szélesebb körben érdekel maga mozgás és egyben megszeretném végre lelni a saját örömömet, hiába van most életemben ismét csak nehéz időszak, mert a "fény megtört a víz sűrű közegén" folytatom tovább a karrierépítést és elvárom, hogy ehhez az emberek segítséget nyújtsanak, ha kérem. Pszichológiából teszek érettségit jövő tavasszal és a könyv írja, hogy az ember az egyetlen olyan lény a Földön, amelyik Társas, tehát ez azt jelenti, hogy sikerélményekben gazdag és önbizalommal teli élete csak akkor lesz, ha ebben társai segítenek, mert egyedül nem képes az ember megváltozni! És ez így igaz, akár tetszik, akár nem. Így csak egyetlen tényező maradt hát, hogy AKAROM-E CSINÁLNI ÉS BOLDOG LESZEK-E ha a kapu mögé teszem léptem. De ez nem csak a sportra igaz! Egyéni tapasztalatom az sajnos, hogy nem mindenkit tudnak egy körbe befogadni, mert csak egyetlen egy függő van, ami alapján ítélnek és ebből a részem már kivettem az életben, úgyhogy köszönöm szépen, abból többet nem kérek. Nem hiányzik a visszautasítás, a gyakori negatív kritika, mert nehéz lesz feldolgozni és abból nehéz energiát nyerni újra és újra.