2009 november 9-ét írunk. A vasárnapi túra egy kissé szokatlanra sikeredett. Két kutyával a Rám-szakadékot 2.5 óra alatt másztuk meg, miközben a tájban is gyönyörködtünk. Igaz esett az eső és rendkívűl csúszós volt minden. A nyál idő ellenére pár kilométeres gyaloglás után tüzet gyújtottunk, ahol megsütöttük a szalonnánkat. A mai napig csodálkozom, hogyan lehet tüzet rakni, szalonnát sütni és melegedni szakadó esőben az erdő közepén... Lehetséges !!!! Mint ahogyan az is lehetséges, hogy az erdő kellős közepén korom sötétben folyamatosan egyre erősödő zuhogó esőben némi vargabetűvel... és pár kilométeres sétával ... egyik pillanatban a totális pusztulás gondolatával másik pillanatban pedig a forró fürdőt követően a meleg párnák közé behuppanva nyugovóra térjünk.
Minden lehetséges, hangzik gondolataimban a mondat, ezzel indítva útjára a november második hetét.
Szükség is lesz a gondolatok nyújtotta tréningre, hiszen ezen a héten szintén vasárnap életem első félmaratonját fogom lefutni. Ez a tudat feledtet velem mindent. Úgy érzem nincs semmi ami kihozna a sodromból. Ha a félmaraton velem, ki ellenem?
----