Direkt nem január elsejére időzítettem ezt a blogbejegyzést, de minden, amit most leírok, már akkor megfogalmazódott bennem. CSak hát ugye az újévi fogadalmak sorsa az, hogy megszegjék őket, egy január 13-i fogadalom már komolyabban hangzik, azt meg is lehet tartani.

Szóval 40 évesen számot vet az ember, év végén/év elején amúgy is magába néz, mi jó, min kell változtatni. 38 évig utáltam futni, mígnem 2013 áprilisában nekiláttam, férjem példáján felbuzdulva. Párszáz métert bírtam először csupán. Azt sem hittem, hogy valaha fogok egy km-t megállás nélkül futni. Aztán tavaly tavasszal lefutottam a Vivicitta 10 km-es távját, egyetlen lépés séta nélkül. Szuper, felemelő érzés volt! Kimondhatatlan! De aztán valahogy cél nélkül maradtam, mert onnantól ismét nem hittem el, hogy többre is képes vagyok. Pedig tavaly év elején tagja lettem az akkor alakuló tatai BSI-futónagykövet által szervezett csapatnak, részt vettem a közös futásokon, sok elszánt, példamutató futótárssal ismerkedtem meg.

És mégis...A fejlődés és a lelkesedés valahol megrekedt. A novemberi siófoki 7 km igazi ajándék volt, flow.

Most új év, új elhatározások. Fejlődni csak úgy lehet, ha vannak tervek, amiért dolgozni lehet, dolgozni kell.

Tehát a tervek:

- Jan. elejétől kezdőknek való 10 km-es edzésterv innen az edzésonline-ról (tavaly azzal készültem a Vivicittára, nagyon jól működött), aztán rögtön a haladóknak szóló 10 km-es edzésterv

- Vivicittán a 10 km teljesítése lehetőleg 1 órán belül (Tavaly 63:50 körül futottam)

- Augusztus elején részt veszek a Tatai Minimaratonon (14 km)

- Ősszel Siófokon félmaraton

- Min. 4-5 kg fogyás, ha nem megy a becsületes sport és étkezés ellenére sem, akkor kivizsgálás (pajzsmirigy)

- A paleo betartása mellett jó futni.

"Csak" ennyi.