Fizikailag,mentálisan teljesen felkészülve vártam a budapesti versenyt.Egész nyáron edzettem, 45 perces 10 kilómétereket futottam a nagy meleg ellenére is.Júliusban,Augusztusban összesen 350 km edzésem volt,minden adott volt,hogy az 1:41:58-as időmet megjavítsam.Az utolsó héten már csak lazán himbilimbiztem,ha már eddig nem sérültem meg,akkor ..... ugye?
A verseny napja:
02.50-kor ébresztő.Na ja kérem,aki vidéki suttyó,az keljen korán.(az aranyat nem leltem)A vonatunk 4 óra után pár perccel indult (a feleségem és a fiam is elkísért,imádom is őket ezért),a 6.45-ös érkezésig tudtunk még lazítani.Mivel a rajtcsomagot korábban felvettem,nem kellett kapkodni,mindent megnéztünk,rácsodálkoztunk a nagy tömegre stb.
Nem akartam elfutni az elejét,ezért a 3-as zónába kértem a jegyemet ,gondolván,hogy majd a Hősök tere után lehet tisztábban futni,és fel tudom venni a 4:45-ös utazósebességet.A második turnusban rajtoltunk el,tumultus,1.km:5:10.Aztán az Andrássy úton beindult a verkli ,a második kilinél 9:40,jól érzem magam,remek idő van,vigyorogva futottam tovább,aztán..... ütköztem egy sráccal(nem tehetett róla)és a jobb talpam alám fordult.Nem estem el,futottam tovább.3.km:14:20 ,remek!Aztán nem foglalkoztam az órával,jobban érdekelt a látvány:át a Lánchídon előttem,mögöttem több ezer futótárs,remek hangulat csodálatos látkép,ugrattuk egymást a mezőnyben.Aztán jött az első frissítés 5 km-nél,jól esett a lavórokból kipancsolt vízzel megmosakodni,a poharakat ügyesen adták fel a maradék vízzel pedig a sapkám belsejét béleltem ki,tároltam a vizet mint a puputeve.A szomszéd is hasonlóképpen tett,de egy darabig lötyögtette a kezében a félig telt sapkát,aztán nagy csobbanással csapta a fejére.Kezdett melegünk lenni,mert a Vén Ruhaszárogató igencsak pirított,és a pesti oldalig árnyék az nem volt.A Szabadság hídon még nem keltem át,nagyon szép,egy sávon velünk szemben volt közlekedés lépésben jöttek az autók,de semmi ökölrázás,vagy ilyesmi,sőt mosolyogva bíztattak,integettek nekünk(közben a billentyűzetem kapitulált,de megoldva.Szóval 10 km 48:valamennyi.......jó idő lenne,de!:eddig nem írtam de a lábam egyre jobban fájt,éreztem,hogy ezt a tempót SEM szabad tartani,inkább a célba érkezés legyen a cél.Szóval futottam tovább,de a fájdalom fokozódásával rohamosan esett a tempóm a 14. km-től már több mint 5:10-es ,a 17-től 5:30-as kilómétereket kocogtam,aztán a célig már nem néztem az órát..
Jut eszembe!:Csókoltatom a kedves szervezőket az útvonalvezetésért,mert a 17-18.kili között az a felüljáró úgy hiányzott,mint mókusnak az erdőtűz volt éppen elég bajom.....aztán beértem a célba,stopper lenyom 1:48:30 ,próbáltam vigyorogni,de nem ment.A szívem mélyén örültem,hogy célba értem,de annyira fájt a bokám,hogy lépni sem bírtam.Fogalmam sincs,hogyan tudtam lefutni az utolsó 3 kilit.De aztán megláttam a feleségemet és a fiamat,ahogy vigyorogva integetnek,és akkor tudtam mosolyogni én is .Akkor meg ők szontyolodtak el,mert látták,hogy baj van.Éremmel a nyakamban öleltem át őket,és nekem ez a lényeg.Amúgy a bokám szépen feldagadt,most is borogatás van rajta,de azt hiszem megérte..
A szervezés remek volt,mindenből volt elég,(WC,zuhanyzó stb),a hangulat kitűnő volt,a frissítőállomásokon nem volt fennakadás,szóval jövőre újra szeretnék indulni.
utóirat:ilyen sérüléssel nem szabad tovább futni,legközelebb félbeszakítom a versenyt,akármennyi pénzbe is került a nevezés,és akármennyi felkészülés is volt előtte.A felkészülés nem veszik kárba,hiszen addig is jól érzem magam és élvezem a futás minden pillanatát