Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 759 836 km-t sportoltatok

Éjszakai futóparti Debrecenben!!

imidi | 2012-06-18 14:31:19 | 1 hozzászólás

Ugy terveztem utolérem magam idöben a blogok megirását illetöen de még is megszegem ezt a fogadalmam mert le kell irjam ezt az élményt ami ott Debrecenben ért.Igy utólagosan azt is mondhatnám hogy ez a visszatérésem kezdete persze nem akarom ezt elkiabálni.Nagyon jol sikerűlt minden,igaz félve vágtam neki.

 

A verseny napja

 

Junius 16-a reggele.Korán keltem mert nem is szeretek sokáig ágyban lenni nem is tudok mert mindenem belefájdúl.Beterveztem arra a napra egy kis kerti munkát amit már régg meg kellet volna csinálnom.Igazábol semmi más nem volt ezen kivűl csak még a délutáni hetet záró hosszú futásom amit 10 km-re terveztem.Egyébként laza héten voltam tul futás terén.De rám is fért ugy érzem.A kerti munka elléggé soká betartott.Reggel 5-kor keltem és fél 12-re végeztem.Jo nem ugy csináltam mint egy beprogramozott robot de akkor is elléggé elfáradtam.Megebédeltem aztán gondoltam kinyulok kicsit az árnyékba szusszanni.Hát az árnyék hamarosan eltávolodott mellőlem igy a tüző égető nap minden sugarával azon volt hogy jól leégesse a börömet.Sajnos gyözött is.Jol leégtem.Na mondom szép leszek igy csikosan.Mit volt tenni ezt megjártam.Telt az idö már igen csak benne voltunk a délutánban.Tervezgettem hogy hogy elindulok a heti befejező futásra.Ekkor csörög a telefonom.Fekete Anti hivott hogy mégis csak lenne hely az autóban és hogy menni akarok e az éjszakai futásra.Hu nem is tudtam hirtelen mit mongyak.Persze mondom megyek.Igent montam és el is kezdtem agyalni a versenyen.Nagy terveim nem voltam mivel eléggé fáradt voltam,mondom futok majd ahogyan visz a lábam persze azért most ésszel.Volt egy titkos tervem ami majdnem sikerűlt is.Hegedűs Sanyi futótársamat szerettem volna megszorongatni,és ha sikerűlne esetleg megelőzni.Pedig tudtam aki megjárta a Tiszatavat és a  Kékestető csucsát nem hiszem hogy bár mi esélyem is lenne vele szemben.Izgatottan készűltem az estére.Csináltam vacsit is a futás utánra.Ugy volt busszal kell hazajönnűnk negyed 1 környékén,amit én 1 orának hittem vagyis ugy  emlékeztem.Én nem birtam volna ki addig evés nélkűl.Izgatott voltam az miatt is mert régen találkoztam velük.De nagyon jol éreztem magam.Az odaut autoval történt 8.05 -ös indulással persze miattam mert késtem kicsit.Odaérve azon tanakodtunk vajon aki nem nevezett be vajon elfogadják e még a nevezését ugyan is a keretet 300 före álapitották meg.Semmi gond nem volt ezzel simán be tuttunk nevezni.Kaptunk egy emblémás láthatósági mellényt és mellé egy szines müanyag pálcikát.Nem is tudtuk elöször mire való de végül rájöttünk ez a világitó "karszalag".Nem volt egyszerü feltenni a csuklora.Antibá és Sanyi fel is adták a vele való küzdelmet és egymás kisegitve sikerűlt leküzdeni ezt a kihivást.Ültünk,beszélgettünk közben volt még sok idő a verseny kezdéséig.Szolt a zene én pedig lestem a visszaszámlálot ami a befutó kapu tetején volt.Volt tüzes bemutató ahol ellégé vakmerőn forgatták a rudakat láncokat amik persze égtek közben.Ezt követte egy bemelegitő torna amit most kihagytam mert a multkorin is csak a kezem fáradt el és a lábamnak semmit nem ért.Eljött a pillanat.Gyülekeztünk a startkapunál.Megijettem mert Sanyit elvesztettem.Na mondom magam kell leküzdenem  a távot.Féltem mert nem tudtam Sanyi hogyan fog menni mennyire kell hajtanom.Vajon igy megelözöm e??Elindultunk..Eléggé döcögös volt az eleje de lassan el lehetett kezdeni gyorsitani.Egyszer csak szolnak hozzám.Na mijen tempot terveztél???Hát mit ad isten Sanyi volt.Mondom megyek veled amig tudok.Elözgettünk elléggé sokat jo kis ritmusváltásokat csináltunk de kezdtem megijedni nehogy gyors legyen a végére.Hagytam is Sanyit had menjen.Probáltam felvenni egy tempot amit egész jol tartottam.Kb 1.5-2 km ig futottunk együt Sanyival utána nem mertem követni abban a tempoban.Montam magamban had menjen ő jobb futo mint én.Valahol fel is adtam de aztán azon vettem észre magam nem is nagyon húzott el.Kb 30-40 métert sikerűlt tartanom eléggé sokáig.Sokszor mikor sötétebb részre értünk megijettem nehogy eltünjön akkor szertefoszlik a tervem amit jo lenne véghezvinni.Nagyon jo volt az idő,Jo hangulata volt a futásnak végig.Volt aki fejlámpával segitette a haladást a sötétebb szakaszokon.Azon vettem észre magam hogy fojamatosan elözöm az embereket és birják a lábaim,nem kell a levegőért küzdenem.Néha el is mosojodtam ojan jol éreztem magam.Csak mikor Sanyit láttam felvillanni akkor csüggetem kicsit,vajon meg lessz e a végén.Azt hiszem a nagy erdei körútra kanyarodtunk ki amikor is látok 1-2-3-4.....mécsesek végig az út mellet.Lehet volt az a szakasz akár fél km is de végig mécsesek voltak.Rendezetten sorban kipakolva.Nagyon szép volt és feledhetetlen az a szakasz.Az ember kicsit kikapcsolt és elfeledte hol is van és épp mit is csinál.Nagyon tetszett de szerintem mindenkinek.Közben nagyon jol haladunk.Meg volt a forduló és elindultunk visszafelé.Bajban voltam kicsit mert nem tudtam az utat pontosan.Éreztem meg tudom húzni a végét de nem mertem belekezdeni mert hamar sem akartam nehogy csőd legyen a vége.Akkor egyszer csak látom  7-es táblát.Huu na ez simán menni fog gondoltam nagyon jol vittek a lábaim.Visszagondolva nem is tudom hogy futottam ijen tempot.Látom Sanyi lassul.Ez nekem nagyon jo kezdtem is gyorsitani.Lassan igaz de faragtam lefele a hátrányomat.Ekkor meghallotam a zenét a távolbol tudtam nem sok lehet hátra de nem mertem még jobban rákapcsolni mert nem  tudtam mennyi lehet még a távolság a célig.Az utolsó elötti fordulonál már megközelitettem Sanyit kb 6-7 méterre.Befordultunk én  pedig rákiabáltam mennyi lehet még?Mongya vissza:a lámpánál balra.Na mondom nem kell több és rá is kapcsoltam.Sanyi ezt megérezhette mert a távolságot igen is tartotta.Bizonytalan voltam még mindig mert jo hogy balra de onnan m,ég mennyi.Futottam de nem mertem még többet beleadni.Bevallom itt már szenvettem eléggé és ha még rákapcsolok és a cél még odébb akkor Sanyi győz.Elértük a lámpákat fordultunk is balra.Ekkor én megtorpantam kicsit de magam sem értem hogy mért és ekkor Sanyi el is lépett két három lépéssel.Hirtelem fel sem fogtam ott a cél ott a kapu a mi a verseny végét jelenti.Összeszedtem ujból az eröm de sejnos Sanyit nem tudtam megelőzni.Sikerűlt neki pár méterrel elöbb beérni.Gratuláltunk egymásnak és vártuk be a többieket.Nagyon jol éreztem amgam a versenyen mind fizikálisan mint mentálisan.Azt hiszem visszatérésnek jó kis verseny volt.Nemsokkal később elindultunk haza szerencsére autóval.Utánna evés fürdés és alvás...Örülök hogy ijen jo kis versenyt szerveztek ismét remélem lessz még ijen Debrecenben.Mégegyszer gratulálok minden böszörményinek aki részt vett a versenyen további jo futást és jo eredményeket mindenkinek..Hajrá futás!!!!!!!!!!

Félelmek 2.rész

imidi | 2012-06-15 08:16:59 | 2 hozzászólás

Nehéz hetek!


Akkor fojtassuk......Az egész nyaram othonléttel telt mert sajnos munkahej hijján nem volt más választásom.Néha néha becsuszott egy maszek de az csak pár nap vagy egy hétre szolt.Hát mit ad isten a félmaraton elött két és fél héttel találtam munkát.Mig ithon voltam nem fekvéssel töltöttem az idöm de akkor is nagyon nehéz napokat éltem meg a munkahejen.Egyből 10-12 orákat sött nemegyszer 15 orát is dolgoztunk.Mondhatni azt is időm sem lett volna készűlni a versenyre és nem is volt.Na ez is rátett a gongyaimra.Kissé nyugtatott az hogy ha nem futok legalább gyogyul a lábam pedig tuttam futnom is kellene mert elfogy a kondi mire itt a verseny.Igy teltek a napok fájdalmakkal idegeskedéssel.Az Oxigén kupa utolsó forduloján már részt sem vettem a sérülésem miatt.Már ez is annyira bántott...Szerettem volna a legjobb időm megjavitani az utolso sorozatban de ez nagyon is elmaradt.Igazábol dolgoznom kellet aznap de ha nincs a sérülésem akkor a futást választom.Tudtam hogy a legjobb időm meg sem közeliteném ha részt veszek a versenyen..Ez a hét teljesen futás nélkül telt .Ez a félmaraton előtt két héttel volt.Minden nap azon gyötrödtem na vajon holnapra jobb lessz e és elmehetek futni.Hiába vártam javulást semmi!Egyszerűen nem találtam a hejem.Ingerült voltam állandoan.Barátnöm is észrevette nincs valami rendben,persze ö másra gondolt .Jaj mondom ne aggodj majd elmulik.Igazábol a munkára fogtam és nem vallotam be neki mi a fő ok.Több is volt és ebben a munka is benne volt.Nem teltek a napjaim mással csak munkával.Ja és nem beszélve a közös futásokról amikre nem tudtam elmenni.Talán ez bántott a legjobban.Szinrelépek nagy büszkén be akarok a csapatba lépni,pedig tuttam a lelkem méjén nem fog menni mégis megtettem.És tessék!!!Magyarázkodhattam nem tudok menni a futásokra..Szégyeltem magam de mit tuttam tenni.Mehettem volna de nem akartam gyogyszerezni magam hogy enyhűljön a fájdalom.Igy is sok edzésem elött fájdalom csillapitot vettem be hogy el tudjak indulni.Már rég meg kellet volna álnom tudom de huzott a cél az első félmaratonom amin részt akartam venni minden áron!!!!

 

Utólsó hét!

 

Eltelt bő mésfél hét ami csak a munkáról szolt és a sport igen csak háttérbe szorult.Már azt terveztem mikor menjek át Debrecenbe a rajtcsomagomért.Csak ezen járt az eszem.Nem akartam a verseny napján mert nem tudtam mennyien lesznek na meg bringával akartam menni én kis naiv addig mig odaérek bemelekszem kicsit.Eközben probálgattam erösíteni persze csak ott a hol nem fáj hátha ez segit.Hát igen de pont ott nem tudtam erösiteni ahol kellet volna.A vádlim igen az adta be a kulcsot a versenyen na de erröl késöbb.Teltek a napok felkeltem melo hazaértem evés,fürdés alvás.Ebből áltam.Nem láttam eséjét annak hogy hétközben fel tudjam venni a rajtcsomagot igy kifundáltam hogy a verseny elött egy nappal szombaton veszem fel.Persze mit ad isten meloval telt az a nap is de én csak délig dolgoztam.Az volt jo az egészben hogy Debrecenben dolgoztunk igy én kis buta kigondoltam hogy gyalogmenetben elmegyek a versenyközpontba és felveszem a csomagot.Séta a versenyközpontba aztán meg séta ki a vasutállomásra és irány haza.Ojan jol hangzott és jo tervnek tünt fel voltam lelkesedve.Ha ha de mijen az ember szerencséje???

 

Rajtcsomag!

 

Az a szombat is ugy indult mint a többi azt megelöző nap.Fáradtan kedvtelenűl,erőtlenűl.A meot persze nyomni kellet gözerővel.Az én drága főnönkömre néha rájön a dili és két napi melot akar teljesittetni egy nap alatt.A lényeg az hogy jol meg lettünk hajtva.Az embernek inni nem volt ideje szinte.A kaját is szinte kutyafuttába kapjutuk be.Igen utolagosan kiderült nem igazán voltam feltöltödve energiával sem fojadékkal a versenyre.Pedig az a szombat ....Annak arrol kellet volna szolnia..Nagynehezen elmult a délelött.Jeleztem a fönöknek én leléptem csak kajálok pár falatot.Igen csak pár falatot gondoltam hama haza érek.Na irány a versenyközpont.Cipötcseréltem és usgyi.Az igazság az fogalmam sem volt merre van.Vittem térképet de az nagyon régi volt.Nem voltam megijedve mert a telefonomban ott a térképszoftver,na mondom minden okés lessz.Meg is indultam de már az első utcát ahol le kellet volna kanyarodnom azt sem találtam.A telefon persze nem találta meg saját magát igy körűlhatárolta nekem hogy 5000 méteren belűl vagyok.Huuu de jo nekem gondoltam na akkor térkép.Kb annyit kell sétálnom a központig.Nagynehezen sikeerűlt elindulnom a hejes irányba.Megyek megyek néha megnézem a telefonon hol járok ami idöközben észhez tért.Már kezdtem unni a gyaloglás gondoltam magamban nincs is közel a versenyközpont.Jol megszivatom magam morogtam,ez kell nekem verseny elött egy nappal.Elfogyott a vizem is az utolso szenvicsem is megettem.Szombat délután révén a város szivét hátrahagyva számtalan kis bolt elött haladtam el ami be volt zárva.Rám jött az elmebaj étlen szomjan ballagok de a cél még sehol.Hogy hány orára értem oda nem emlékszem már csak arra a pillanatra amikor is beléptem és montam hogy a rajtcsomagot szeretném felvenni.Egy korom beli srác volt ott és széles mosolyal kérdez vissza."Te is versenyzel?".Megprobálom montam visszamosojogva és akkor jön megint a válasz.Kimentek a verseny hejszinére!!!Abban a pillanatban elöntött a melegség és iszonyatos düh jött rám.Nem is tudtam mondani semmit csak fordultam,köszöntem és minnél elöbb ki akartam menni az épületböl.Buta fejemmel azt sem kérdeztem meg hol a versenyhejszin.Azt hiszem nagyon sokan csuklottak egy jo pár percen keresztűl.Gondoltam itt vagyok Debrecenben étlen szomjan nem beszélve a fáradságrol  és kitol velem minden azt sem tudom merre tovább.Montam le kell nyugodnom keresek valami hűvös hejet ahol pihenhetek.Ja igen ráadásúl nagyon meleg volt aznap.Mindenfele bámészkottam hátha találok valamejik utszán egy kutat hogy igyak de semmi.Végűl látok egy padot  ami árnyékban van.Megpihentem és telefonálgattam hová is kell mennem.Barátnöm megnézte nekem én szita fejemmel nem emlékeztem rá hol lessz a verseny.Azt tudtam hogy az állatkert környékén de a pontos cimet nemtudtam.Meglett a cim végűl.Beütöm a telefonba ami most velem volt mert megtalálta a hejzetét igy minden adat meg volt.Csak 3.4 km gondoltam nem sok akkor usgyi.De hogy eddig mennyit mentem fogalmam sincs.Hogy nehogy már jol érezzem magam egy kicsit is az út háromnegyedét tűzö napon kellet megtenni,na de mondom nem baj nemsokára meg lessz a kis csomagom.Nem tudom mért de nagyon kellet az a csomag...Mintha lottoötös lenne benne vagy nem tudom de akartam.Nagynehezen odaértem vagyis valahová mert kérdezösködnöm kellet.Nem tudtak semmit.Na mondom jöhet még valami.A föbejáratnál dohányzo emberek nem tudták megmondani hogy azon a  bekeritett területen ahol épp vannak ahol rengeteg ember volt már akkor is ahol rengeteg sportpája felálitott sátor van,vajon ott lessz e a verseny.Nem sok kellet hogy megforduljak és elmenjek onnan.Na mondom elmegyek arra bejjebb a pályák felé.Mentek befele fiatalok gondoltam utánuk megyek.És mit látok.Versenyközpot felirat!!!!!Jo érzés volt,végre itt a cél elöttem.Odamentem és felvettem a csomagom.Igazábol bele sem mertem nézni  elöször pedig tudtam az enyém.Na meg usgyi volt mert nem tudtam mikor érek ki az álomásra.Közben azért mepihentem még egyszer.A békástot körűlvevő erdő szélén megtelepedtem egy padon.És mit ad isten.Nápolyi,ásványvíz benne a szatyorban.Ez most életet mentett.Ültem mégis sajogtak a lábaim és tudtam még nagyon sok van hátra.Tudtam még sétálnom kell legalább 50 percet ami kilométerben nem is tudom mennyi lehetet.Eléggé el voltam fáradva de még sokára leszek othon.Eröt vettem magamon és elindultam.Az az ut már ismerös volt mert az Oxigénkupárol is mentem haza vonattal és bejártam már azt az utat.Csak a lábam kellet szednem.Hát háromnegyed hatra értem oda az álomásra és már mért is menne azonnal valamivel  hét ora után indult a vonat Böszibe.Kb 1 orakor indultam,nem is rosz.A franc egye!!!!Mit tegyek vártam a vároban és nézegettem a rajtcsomagot.Tetszett mindem,be voltam zsongva holnap nagy verseny lessz.Néha néha el is feledkeztem a fáradságrol.Csak akkor ébrettem fel mikor láttam itt az idö indulni kell.Ojan keservesen áltam fel a padrol mint egy 100 éves öregember.Hazadöcögtem Böszibe ahol még levezetésként ismét várt egy 25 perces séta hazáig.Ettem egy nagyot ittam amenyit csak birtam egyhuzamra,fürdés és alvás.Persze tévézés lett belöle de végén csak elaludtam.Eljött a nagy nap reggele!!!Folyt köv........