Mióta kiderült ez a lehelletnyi IR, azóta eltelt lassan 2 hét.

Mondanom sem kell rohadt nehéz volt a fáradságot leküzdeni, néha még most is rámtör, de hiába a sok negatív, nem adtam fel. Sem a mozgást, sem abbéli terveimet, hogy már pedig igenis odafigyelek még jobban arra, mit eszek.

Szóval a kezdeti nehézségek ellenére, hogy lázadt a gyomrom a "több" zöldség bevitele ellen és folyamatosan éhes voltam, úgy néz ki kezd helyreállni a rend. Nem mondom, hogy néha nem tudnék ölni egy nutellás palacsintáért, de ez van. No cukor.

A mozgásra kapok plusz motivációt bőven. Múlt héten pénteken nem nagyon volt erőm (sőt semmi erőm )nekiindulni, ezért felhívtam Csillát, hogy izgul e, vagy még sehol semmi a Vivicitta miatt. ( Jó kis alibi ).

Olyan lelkesítően beszélt, hogy már közben elkezdtem átvedleni futósba, nyújtani-bemelegíteni, majd a végén jól leráztam, hogy akkor én most megyek. És lett belőle 4,8km

Szombaton felkeltem, megeregettem a négylábúakat, összepakoltam és lementem egy jót úszni. A házimunka nem szalad el sajnos, így nagyon ráérősen lubickoltam egyet.

És azóta sem hagytam fel terveimmel. Hétfőn ugyan kicsit módosítottam az 5km-es edzésterven, és ugrottam egy kisebbet. 2x15 perc lett, közte 2 perces eblegeltetéssel.

A "komposztgödör a gyomrom" érzés még megvan, de egyre több olyan dolgot találok ki és/vagy szerzek be, ami ínyemrevaló. Tény, hogy jóval több zöldségfélét eszem meg, mint előtte.

Hét végén "elcsábultam"(tudnám ezt csúnyábban is kifejezni) és teljes kiőrlésű lisztből sütöttem sovány sajttal pizzát... Mit ne mondjak, érdekes volt, de ehető.

És hogy tovább emeljem a tétet, hétfőn leadtam a nevezésemet.... 7,5km-re... "Show must go on"