Az előző bejegyzésemre nagyon sokan reagáltatok, nagyon sok ötletet, tanácsot kaptam, és buzdítást! Szeretném jelezni, nem hiába
Miután kicsivel több, mint 3,1 kg szaladt le köszönhetően a "kényszerdiétának" és a mozgásnak -nem akarta ilyen hirtelen ennyit ledobni, de így sikerült ( nem gondoltam volna, hogy ennyire kövér vagyok :D )
már látom a napos oldalát a dolgoknak. Arról nem is beszélve, hogy találtam rengeteg "ehető" dolgot, illetve édességeket ( oké, a trüffeles étcsoki a favorit, de ezt sem lehet ) amiket ki is fogok próbálni.
Tegnap délután futkároztam egy jót. Kivittük a kutyákat nyomkövetni, majd az egyiket apa bepakolta az autóba, én felszerszámoltam a másikat és bemelegítettem, majd irány haza. Sütött a nap, jó idő volt, boldogság, hogy jól mentek a kutyák a nyomon, egyszóval minden 100%-os volt. Zene fülbe, hajrá....
A táv nem sok, 3,3km (ebben az eltévedések is benne vannak, mert bár kocsival tudom az utat, gondoltam rövidítek és a kevésbé forgalmas részen megyek :) látszik, hogy nem vagyok original pesti) ellenben sunyin és lassan "emelkedik" a cél felé.
Az eleje kínlódós volt a kutya miatt, mindenkivel leállt volna veszekedni kerítésen keresztül, de egy jól irányzott mutatványnak köszönhetően, hamar lebeszéltem róla. Utána tudta hogyan viselkedjen...
Por volt, meg "szmog", ezért bár fizikálisan nagyon jól bírtam, 2/3 táv után éreztem a tüdőmet. A kutya totál kész volt :))) Ha zebrához értünk, már nem leült, hanem levágta magát fekvésbe, mert úgy jó megvárni a zöldet, csak lazán, csak kényelmesen. :) Nagyon-nagyon jól esett, nem fáradtam el egyáltalán, a kutya viszont kidőlt, mint a liszteszsák.
Lehet ma is "kirakatom" magamat valahol a kocsiból és hazafutok?