EDF Démász London 2012 Ötpróba. Kedvező volt a csillagállás, Lackónak ma nem kellett dolgoznia, mert tegnap sikerült befejezni, meg az eső se esett, bár még reggel nem volt egyértelmű, hogy elkerül bennünket. Marcit őrizgették a nagyszülők, így mentünk. Én nyolcvan kilit akartam, Lackó negyvenet, mert tegnap nagyon elfáradt. Mondta, hogy menjek, de a csordaszellem visszatartott, így negyvenre neveztünk.
Szegedről az Olimpiai Központból tekertünk át Mórahalomra. Kicsit sok volt az úton a kamion, de a normálisabb fajtából, szerencsére. Odafelé némiképp szembeszél volt.
Mórahalmon a fordítóban volt szokásos élőzene, négy fiatal lány énekelt, meg egy játszott olyan húros hangszeren, ami kisebb mint egy gitár.
Adtak rétest meg vizet. Lackó túrósat, én mákosat választottam, mármint a rétesből, volt négy vagy öt fajta.
Aztán nyilatkoztam a Városi Tévének. Kérdezték, hogy azért van-e ilyen vastag vázzal rendelkező bicajom, mert félek, hogy a túlsúlyom alatt egy vékonyka bicikliváz összeroppanna. Ááá, nem, hála érte, nem kérdeztek ilyet. Csak olyasmit, hogy mi vitt rá bennünket, hogy szinte 40 kilométert letekerjünk.
Aztán visszaindultunk. Egy darabig Lackó ment elől, én csak utaztam a hátán, aztán megint én elől. Közben elméletet gyártottam arról, miért olyan veszettül kényelmetlen a bicikliülésem. Elképzelhető, hogy a szilikonos üléspuhító kiegészítőtől.
Sokan voltunk, ez igazándiból akkor látszott, amikor már visszafelé jöttünk, hogy sokan jönnek még szembe. Sokan olyanok is, akiknek rendes bicajuk van, meg rendes biciklisruhájuk. Már csak 15 kilót kéne fogynom (még egy-két hányós-fosós bölcsődei vírus, és meglesz) meg egy raklap pénzt összegyűjteni, és én is veszek bicajosruhát. De már sisakunk van, legalább napszúrást nem kapunk.
Aztán egyszer csak vége lett, mint a botnak, nekem még hiányzott a második negyven, de majd máskor. Kaptunk kekszet meg vizet. Erősen hiányoltam a korás nápolyi szeleteket, de most nem adtak. Meg pólót se. Kaptam két pontot a kártyára. Tehát kaja, pia, olimpia.
Sajnálom, hogy mindjárt itt az olimpia, már csak egy próba van. De remélem, hogy lesz még olimpia, lesz még próba is. Ezek olyan emberbarát távok meg szintidők, bár az úszáson mindig szintidőn túl voltam. De csak kicsivel. Ja, most három óra volt a szintidő, bíztunk benne, hogy nem lesz olyan szél, mint a Petresen volt, mert az azért igen adta az ívet.
Van az Olimpiai Központban egy geoláda, de át kellett volna verekednünk magunkat a 15 kilit bicajozók között, így ezt elnapoltuk.
Engem sok emlék köt a Maty-érhez, sokat jártunk oda edzeni, amikor még eveztem. Ja, akkor még nem hívták Olimpiai Központnak… Meg kétszer országos második lettem itt, mini egypárevezősben. Hát, ez régen volt, még lánykoromban. Azóta elhíztam, de legalább még mindig lány vagyok. Muhaha…
Hát, így…
egészségetekre! :) ezt az evezős dolgot még nem is mesélted...mik ki nem derülnek Rólad!?! :)