Szóval, mint egy kisfiú, úgy várom most az április 22-ét. Három évvel ezelőtt lottóztam először a London Maratonra és azóta is, persze sikertelenül. Télen azonban egy másik úton sikerült szert tennem egy nevezésre. Ez egy olyan verseny (része a Major Marathons-nak), ahol persze szeretne az ember jó időt futni önmagához képest, nekem is ez szerepel az elképzeléseimben.
Bár nem vagyok egy blog író típus, most mégis erre vetemedtem, mert egy edzésleírásban hosszú lett volna feltenni a kérdéseimet, elsősorban magamnak. Tervem szerint szerettem volna egyéni csúcsot futni ezen a versenyen. Néhány évvel ezelőtt a 3 órán belüli maraton volt a célom, aztán, amikor ez - a legváratlanabb pillanatban Firenzében, 2010-ben egy erősen esős napon, 6 fokban futott versenyen - megesett, azóta ismerőseim közül sokan kérdezik, hogy mi a következő cél, mi motivál még az álmom teljesülése után? A válasz egyszerű, nincs több ilyen cél, csak futni. Futni minél több helyen, jó érzésekkel, élvezettel. Most azonban Londonra készülve óhatatlanul felvetődött bennem, hogy egy ilyen gyors pályán, esetleg még javítani is lehetne. Sajnos nem volt zavartalan az idei telem a felkészülést tekintve, de még sosem volt a felkészülésem hiba nélküli, miért pont most lett volna az.
Igyekszem felsorakoztatni pro és kontra az érveket a PB ellen és mellett, mindent számba véve és próbálva egyiket sem túl-, sem alulbecsülni. Lássuk csak először a negatívumokat, ami úgy érzem ellene szól és sok kérdést vet fel bennem:
- a tervtől elmaradó kilométerszám 2012-ben,
- februári bokasérülés, majd rásérülés,
- az előzőből következő februári, elég "vicces" havi kilométerszám(165 km) akkor, amikor a legtöbbet kellett volna dolgozni, ez nemcsak fizikai hiányosságot eredményez, de fejben sem tesz felkészültté, erőssé a versenyre,
- bár az utóbbi két versenyemen nem bántott, de mindig a fejem felett lebegő combhajlító görcs, ami megkeserítette 1-2 versenyemet,
- az utóbbi időben elárasztó sok munka, ami miatt nagyon keveset pihentem és sokat éjszakáztam,
Amiben bízhatok:
- az utóbbi években megszerzett viszonylag masszív edzettség, állóképesség,
- egy november végi és egy márciusi 3 órán belüli maraton,
- a Róma óta (végre) jól sikerült időszak(2 erős hét),
- óriási motiváció, hogy ezen a versenyen futhatok,
- elég nagy maratoni versenytapasztalat,
- gyors pálya, gyorsabb, mint a néhány héttel ezelőtti római maratoni vonalvezetés,
- tudom, lesznek, akik gondolnak rám itthon és a helyszínen is(bár ez nem tartozik szorosan az edzettséghez, de sokat jelent, motiválttá és szilárddá tehet)
Ami még befolyásoló tényező minden maratoni versenyen:
- aznapi forma, állapot,
- időjárás,
- váratlan, kiszámíthatatlan esemény és az erre való reagálás, a versenyen adódó helyzetek kezelése
Az utolsó 3 tényező csak 22-én válik kézzelfoghatóvá, csak a futás után fogom tudni, hogyan befolyásolták a versenyemet, ezért nem is teszek eléjük semmilyen jelet. Az időjárásról szólva el kell fogadni, ami van, abban kell futni és a legtöbbet kihozni belőle. Ezt legjobban Firenzében tanultam meg azon a hideg napon.
Talán több a pozitívum, mint a negatívum, de ezt számokkal nem lehet mérni. Még ennek az utolsó hétnek nyugisra kell sikerülnie - amennyire nyugisra szoktak sikerülni az amatőr maratonfutók hetei- és aztán vasárnap meglátjuk, hogy a 2:55,43-on belül leszek-e, vagy sem. A visszaszámlálás elindult...
Laci, Hajrá! Itthonról szurkolunk Neked!