Sajnos, sok jót nem írhatok!
Olvasom a szomszédos blogokat, és elszomorodom. Mindenki ezerrel edz, én pedig itt állok, ill. ülök az alapozó időszak végén, punnyadt állpotban. A tervek, nos azok voltak, de egyre távolodnak. Viszont a kilók nem, azok jönnek és maradnak, mert egyetlen örömforrásom az evés. Ha őszinte akarok lenni, akkor meg kell mondanom, hogy szülni is kevesebb kilóval mentem, mint amit most cipelek. Szóval, mit szépítsem, kövér vagyok, jól meghíztam. És még vagy 2-3 hétig biztos semmi mozgás sem lesz. A doki szerint alakul a lábam: a ciszta majdnem a fele nagyságu már, a folyadék is szinte teljesen felszívodott a vádlimból, lassan sportolhatok. Na, ezt azzal ünnepeltem meg, hogy pár napra rá, a lépcső tetejéről dobtam egy hátast. Naná, hogy a gerincemmel, majd a bordámmal, vesémmel számoltam meg a jeges lépcsőfokokat. Az eredmény pontos volt, egy sem hiányzott, meg volt mind a 6. Miközben zúgtam lefelé, láttam magam előtt, hogy ebből minimum gerincsérülés lesz, én meg lebénulok. De szerencsére úgy tűnik megúsztam. Igaz, bizonyos mozdulatokra csillagokat látok, de napról napra jobb. Az egyetlen baj, hogy hajlani nem tetszik neki, ha próbálgatom, nagyon húzodik, feszül, mintha egy erős gumi visszahúzná. Hétfőn megyek úszni, remélem az majd helyre mozgatja.
Szóval, megint csak nyaff-nyaff és nyirmi-nyirmi
Ne szomorkodj, ennek is biztos megvan a miértje. Mit is szoktak mondani? Ami nem öl meg, megerősít. Járj angolra, nézz jó filmeket, aludj nagyokat, olvass, főzzél finomakat és eljön a Vadnyúl vigyorral célba ér A VERSENYEN pillanat is. Az út legalább olyan fontos. Bővebben meg mailben :) Ha újból elkezdesz edzeni meg úgyis visszafogysz, no para. Mi meg melletted állunk, ha néha messze is vagyunk! Úgyis tudom, hogy jól döntesz.