Dupláról a film nagy technikai munka után elkészült, ami látható a youtube-on.

A címe: Double Ironman Hungary!

Ahogy minden, úgy az ember legszebb hétvégéje is elmúlik egyszer. Bonyhádon járva mindenki barátságos, közvetlen és vidám volt. Egy rossz hangot nem lehetett hallani sem az utcán, sem zárt helyen. Amiért én ott jártam, hogy megméressem magam, mire vagyok képes. Most vagyok e Földön, ki tudja meddig, most kell megmutatnom –főleg magamnak- mit is érek.

A verseny megnyitója kis csúszással kezdődött. Én akkor éreztem, hogy ez vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon rossz.

Mindenkit bemutattak, ezért már a méregetés is megkezdődhetett. Jómagam csak álltam és vártam a rajtszámomra, ami 20-as volt. A barátnőm a megérzésére hagyatkozva –ami néha rossz csak- azt mondta, a 20. leszel, úgyérzem.

Remélem nem!

Úszásra átvittek busszal Dombóvárra, a Gunarasfürdőbe. Kicsit felborult a gyomrom a buszban, de azért, mert sok volt a kanyar, meg a hegymenet. Tudtam, ezen kell majd visszajönni úszás után. A fürdő kifogástalan. A víz jó, én úgy döntök, neoprénben úszok.

A rajt után lazán kartempóztam.Tudtam előbb-utóbb felmegy a pulzusom. Egy óra úszás után ez így is történt. Szorítani kezdett az úszósapka. Megfájdult a hasam. Frissítettem magam mézes teával,de nem lett igazán jobb a közérzetem. Lassabb lettem. Sebaj. Célbaérek utolsó elöttiként, 3 óra utáni idővel. Most jön a kerékpározás. Csak 360 km. A visszaút már ismert. Dimbes, dombos, de haladós. Egy-kettőre beérek Bonyhádra. Itt megkezdődik a körözgetés. A jobbak mint a szélvész haladnak el mellettem. A pálya nagyon nehéz. Minden körben fel és le kell menni a  dombon kerékpárral. Jól eltöltöm itt az időt. Beesteledik. Nincs lámpám, szerezni kell. Amíg ezzel bajlódnak a sgítőim, eszek és pihenek. Ez 45 perc lett. A lábamat is lemaszíroztattam. Innentől jobban ment hajnali 3-ig. Ott, akkor egy enyhe holtpontom volt. Nem tudom hogy, de továbbindultam. A reggeli tejeskocsi, a piacra induló idős asszony, a pirkadat új erőt adott. Reggel 8- kor végeztem a bicajjal. Leszálltam, megfürödtem, átöltöztem, masszíroztattam és  közben ettem. A 84 km futást 9:30- kor kezdtem, jó kedvvel és gyorsan. Tudtam, ha nem kezdek be, esélyem sem lesz befejezni. Ezért nyomtam. Az utolsó előtti helyen álltam. 3-an már feladták. Én nem juthatok el oda. Amíg rám nem tört a meleg, 5:40-es km a futási sebességem. Többen szóltak, hogy túl gyors. A versenybírók 2 versenyzőnek ismertették, hogy így nem fogják tudni teljesíteni a távot, a limitidőre nem fognak. Beérni. Feladták. Nekem is rezeg a léc, de tartom magam és rajtam kívüli rosszabb idővel csak egy Magyar lány, Hoór Anikó rendelkezett.

A végén már a cipőcsere sem segített. Elfáradtam, 8:40 es ezer métereket totyogtam, de nem álltam meg. Menni kellett. Menni,menni,menni. Az utolsó körökben gyerekek kísértek, szurkoltak, segítettek. Megittam vagy 80 liter folyadékot a nap folyamán. Ki kellett adnom magamból, de hogy tegyem, amikor mögöttem vagy 30 gyerek, fiú lány vegyesen futott. Mit volt mit tenni, szóltam nekik: -én most pisilni fogok a bokorba!- mire hátul a gyerekek: -én is, én is, én is. Jó, akkor ezt megszervezzük. A lányok elfordulnak, a fiúknak sorakozó. És ott álltunk a bokrok mellett, minden a legnagyobb rendben zajlott és folytattuk az utunkat tovább.

Akkor éreztem azt, hogy ezért csinálom. Azért, hogy a gyerekeknek legyen pozitív élményük. Pozitív mintaképük. Nem feltétlenül én, hisz mindannyiunkat kisérték. De jobb ez, mint bármi más, ami rombolja a világról kialakuló nézeteiket. Ezért aztán a beérkezés a célba ennek jegyében történt, euforikus érzelmi töltettel. Mindenki meghatva, nagy örrömmel üdvözléssel fogadtak. Köszönet nekik!

Ironman Nagyatád 2008...

Amire számítottam, bejött: maradt a szép idő. Rengetegen voltunk. A vízben 650 m-ig csak pofozkodtunk. Lassabb voltam, mint szoktam lenni, tartalékoltam az erőmet a  következő hétre (dupla Ironman-re).

Leúsztam, amit kellett, majd felszáltam a "lovamra". Szembeszél lassan de biztosan tudja kivenni az emberből a szuflát. Újabb döntés: pörgetés. Igaz, a haladás lassabb, de nem annyira fárasztó. Rossz idővel, de biztosan beérkeztem.

A futás csak lazán, megszokva az egyenletességet. Se görcs, se vízhólyag nem volt rajtam mindvégig.

Jövőre azért keményebb leszek.   12:45!