Áldott volt a mi napunk aznap!2007.08.26-án reggel a gyékényesi tó hasonló hőmérsékletű volt, mint a levegő, hisz átláttam a túlpartra. Igen messzinek tűnt, hogy oda kétszer is elússzak ma, de ha már hatszor sikerült, hetedszer is sikerülni fog. Helyezkedtem a rajtnál, hogy ne kelljen agyonveretnem magam a vízben. Jó ötlet volt az úszósapka alá felvett szemüveg, így senki nem tudta lekapni rólam. Én még fülemre is ráhúzom a sapkát :). Viszont soha nem értettem, minek előznek meg kétoldalról a vízben, ha utána összezárnak és lelassulnak. Ez taktika, hogy direkt visszafogjanak engem? Szörnyű (első stressz)! Na ússzak tovább a saját tempómban.Keresek lábvizet, mert úgy könnyebb. Vízben szabad bolyozni. Iránytartáshoz "bemellezek" egy kicsit, így a pulzusom is visszaesik. Jól sikerült a felkészülés, nincs lábikragörcs, flessem van végig.
Gyors neoprén lerángatás, persze ezáltal lassabb is, ha higgadtan lehúznám már készen lennék. Fel: cipő, rajtszám, sisak, szemüveg, kaja. Indulás a bicóval. Most 160 a pulzusom, le kell vinnem legalább 140-re, ezért laza tekerés pulzuskontrollal. Sikerül, hisz még nem szabad fáradtnak lennem.Közben frissítek, ez így telik az emelkedőkig. Ott feljebb váltok, lazán, nem akarok izomkodni. Vizet 5 km-enként két- három korty, 2 kulacsból 1 már a 68-as útig üres. 10 km van még a versenyközpontig, pulzus és átlagsebesség ellenőrzés. Rendben, újból frissítek, de most darbosat (szendvics). Már épp befejezem, amikor szerencsétlenül, valahogy letértem az útról,nem néztem időben fel vagy mi lehetett és zutty bele az árokba! Én okés voltam, bár néhányan meg akartak állni, jó hogy nem tették. Pumpa, kulacs szerte szét, lánc leesve. A bal karom felhólyagosodott, mert csalánba estem, de a mezemen, a bal vállamon furcsa színű és mégfúrcsább szagú folt keletkezett, legjobban a kutyaszarhoz tudnám hasonlítani.
Kulacs, pumpa helyére, lánc vissza (de jó, hogy nem szakadt el).
Nos miután felültem a bicómra észrevettem, hogy a bal könyöklőm is lefittyent egy kicsit, ne nagyon nehezedjek rá. Jó, jó, de 110 km-t csak nem fogok felegyenesedve tekerni. Így aztán a nem kipárnázott kormányra nehezkedtem, a térdem kilengő módban járt, nos innen kezdtem mégis izomból menni, nem beszélve arról, hogy szerintem "gigamikron" mennyiségű adrenalin akarta szétszakítani az arcomat, az ideg pedig szét akart vetni. Időt nem veszítettem, mit idegeskedek, rosszabbul is járhattam volna: például defektet kapok, miközben elfolyik a kulacsomból a víz.
A frissítés minde körben 2 szendvics (húsos,mézes), müzliszelet tubusban (mixer+méz+víz+nyál hűtve indulásig), 2 flaska víz, (magnéziumos-Pí víz).
Mondjuk csak-csak eltelt az a kis idő míg a három kört letekertem, de a végén már igen-igen akartam is ezt! Soha nem lesz vége. De aztán, amikor a legmelegebben sütött a nap le kellett szálnom a nyeregből. A depó nem az én helyem, ezért sokat nem időzök ott. Futófelszerelést bármit leadhattam volna, ha az idő úgy akarta volna a "producermenedzserkisérőmmel" módosítunk a szerelésen. Futópulzuskontroll: 145-150-nél nem lehet magasabb, mert savasodok. A bal térdem megfájdult valószínű az esés okozta kilengő tekerésmódtól. Csak egyenletesen és csak folyadékot inni, izmokat hűteni. Fuss, meg ne állj! Ez volt kiadva a szúrkolótábornak, mikor elhaladtam előttük.És én csak futottam, futottam, kisebb holtpontom volt, mint egy darázscsípés és valahogy, valahogy sikerült.
Vegyes érzelmekkel értem célba. Emlékszem az első milyen katartikus volt. Ez hozzá még nem is hasonlított, viszont nagyon örültem. Második legjobb eredményem majd 10 éven belül és ha hozzávesszük, hogy ha nem estem volna el, meg ha nem lenne az a sok HA! Jó volt na!