IRONMANElső rész 

 Ezt a versenyt egy teljes év „felkészüléssorozata” előzi meg. Mindenki számára, aki elindul az a cél lebeg: így vagy úgy, de megcsinálni!

Egy széles folyó partján állunk és át akarunk érni a tulsó oldalra úgy, hogy sehol egy híd, egy csónak, amivel átmehetnénk, csak magunk erejére támaszkodva kell küzdenünk és valami üldöz, kerget minket, hogy elinduljunk a másik part felé. Sokszor álmodtam ezt, mielőtt a versenyen elindultam, évekkel ezelőtt. Ami a különleges, hogy még a mai napig visszatér az álom, de már másképp: a folyó túlsó partjáról integetek az üldözőim felé és nyugodt vagyok, lélekben megtisztult, boldog, mosolygok és ezen a parton sokan vártak, akik szeretnek.

Mindenkinek kívánom ezt az érzést, mert „földöntúli”. Olyan, mint a Karácsony, az emberek megállnak „szeretni” egy kis időre. Büszkeség, de nem önteltség vesz rajtam erőt. Meg lehet nézni azokat az IRONMAN-eket: bölcsebb, szerényebb emberek, akik tudják milyen eljutni erre a szintre. Megvan a maguk foglalkozásuk, életük más területei, amiben valószínűleg ugyanolyan rendes emberek (lettek), mint itt a versenyen. Tehát: MEG LEHET TENNI!

Jómagam keveset edzettem, az év folyamán, főleg a kerékpár, mint közlekedési eszköz vált népszerűvé nálam, pedig az úszásra is kellett volna egy kis időt fektetnem. A futás kiegészítőként szinten tartottam. Volt állóképességem, nem gyorsítottam. A verseny előtt pedig figyelmeztetőt kaptam az égiektől, hogy most már ne edzek, mert a verseny előtt elütöttek. Nem történt semmi bajom, csak az edző kerekem lett tropa. Ennek örültem, közben pedig híreket hallottam másokról, akik a verseny előtt eltörték a kezüket, elrontották a gyomrukat, gerincfájdalmai lettek és azt mondták nem indulnak. Elképzeltem magam: egész évben edzek, rászánok jócskán pénzt, időt és hogy ne induljak, az nem lehet. Innentől kezdve már óvatos voltam, kíméltem magam, figyeltem mit eszek, legyúrattam magam, hogy az izmaimat is kényeztessem, habár a gyúró nem egy fiatal szőke nagymellű nő volt, hanem egy 90 kilós, pocakos szőrös fickó. Úgy legyúrt, mintha kenyeret dagasztott volna, alig bírtam felkelni a padról. Viszont ez áldásos volt a verseny napjára. Feltöltődve, lazán álltam a gyékényesi tó partján és vártam az ágyúszót. Eszembe jutott, hogy innen nincs visszaút. Akarom ezt? Igen. Vagy mégsem, mert fájni fog! Mindenkinek erről meséltem otthon. Várják az eredményt, nem mondhatok csődöt, vagy akkor ennyi vagyok és kész? Nem. Megcsinálom! Ezzel kezdetét vette a rajt és belevetettem magam a vízbe. Jól taktikáztam, lassan szoktam meg a víz közegét, figyeltem a ritmusra, az egyenletességre, no meg az előttem haladóra Csak a víz hangja volt a fülemben a partról távolodtak a hangok. Nem fáztam. Éreztem, hogy kezdek fellazulni, a torkom viszont kiszáradt, nem akartam nyelni vizet. Kezdtem érezni, hogy tudnék előzni, de eszembe jutott, hogy tartalékoljak. Bennem volt a versenyszellem, mégis féken tudtam tartani magam. De jól tettem!

A második kör közepén kicsit megborzongtam.Csak a hideg futott át a nyakamon, meg a hátamon.Ez annak a jele, hogy kezd elég lenni a vízből. Sajnos egy kicsit nyeltem is vizet időközben, de  nem számít. A lényeg az, hogy nem görcsölt be a lábam, hogy már hamarosan vége, nem erőlködni, nem kapkodni! 1 óra 23 perc. Kicsit rosszabb idővel jöttem ki, mint vártam, de nem baj. Szervezett öltözködés után már bringán ültem szárazon. Ez is jó döntésnek tűnt, mert még a reggeli hideg levegő vizesen nem lett volna jó! Sok energiát kivett volna belölem. El kezdtem enni rendesen: rántott hús, meg mi egymást. Ez az én számom. Szerettem biciglizni. Már gyerekkoromban is. Három évesen a kemping biciglit állva tekertem. Kisnövésű voltam, így verseny kerékpárom csak 14 évesen lett előszőr, no meg a rendszer miatt is, merthogy nem lehetett akkoriban kapni. Csak favorit(Csehszlovák) volt, meg szputnyik (Russzki) típusú és amikor a Keravill-ba érkezett, azt úgy hallottuk másoktól.

Kezdtem túlságosan is megnyomni a bringát a szintemhez képest 34-es átlagot mutatott az órám. A pulzusom azt nem tudom, mert az úszás során az érzékelőm lecsúszott a hasamhoz, így az nem mért. Na szép. Közben a másik órám, ami a jobb kezemen volt, az pedig beázott, és nem mutatott semmit. 8 éve vettem. Rászolgált, hogy tönkremenjen.Mennyi kört mértem vele! Na nem baj semmi sem tart örökké.Így bíztattam magam, azzal már el is ment a fele a kerékpár távjának. Hú, miért mindig szembe fúj a szél? Gyengébb áttételt kerestem , éreztem, hogy fáradok. Inni eleget! Na legyen már vége! Közben a kis kitérő Beleg faluban egy megkezdett, de számomra rosszul eső energiaitalt ítéltem oda, egy „nyerő játékosnak” , ott még jól jöhet. Lassultam érezhetően, az átlagot néztem folyamatosan az órán. Hogy az időt kihasználjam, megálltam pisilni és közben enni. Borzasztó volt, de már újra a nyeregben voltam és tekertem. Megfájdult a seggem és minden bukkanónál  az alkarom, amire a könyöklőn támaszkodtam.Később ez ki is sebesedett. Végre 6 óra alatt letekertem. Na ezt így terveztem, 30-as átlag.

Én is egyik részese lehettem a hétvégi nagyatádi triatlon verseny résztvevői között egy nagyon nagy küzdelemnek. Csak magammal küzdöttem, hogy a lehető legjobb idővel érjek célba. Viszont az edzésnaplóm elárulja, miért szenvedtem. Bármire foghatnám, hogy miért nem ment jobban. De azzal magamat csapnám be! Keveset edzettem. Tudom, hogy az időm sem engedte, nem lustaságból nem treníroztam magam. Viszont ehhez ez kevés! Az IRONMAN versenyt tiszteletben kell tartani, mint a tüzet, amit ha nem tudsz féken tartani, nagy kárt okozhat. Nem mondhatom, hogy menni fog így is, amikor a szervezet nem emlékszik két hétnél távolabbi időre, hogy akkor milyen terhelésnek volt kitéve! Regenerálódott és mivel nem volt újabb impulzus, kezdett gyengülni, visszafejlődni. Ezért sikerült idén negatív rekordot küzdenem.De tanulság volt és ennek örülök -a 6. IRONMAN-nak- a legjobban, mert minden eddiginél nagyobb erőfeszítésbe került!

Sajnos allergiás vagyok a parlagfűre immár x éve és kezdem érezni, hogy idén sem marad el. Bár az ilyen időjárás kedvez nekem, mert nem tűz annyira a nap, nem keveredik, koncentrálódik felerősödve a porral és a kipufogógázzal, mégis az orrfolyásos előjeleit érzem. 100-as papírzsebkendő, szemcsepp szükségét érzem és egy kicsit gyengébbnek érzem magam a 30. tüsszentés után. Most a nagy (IM)versenyre készülve már csak a "töltéssel" foglalkozok, de átmozgató tekeréseket, meg begyorsító futásokat szervezek magamnak, de ezek olyan kis távok, hogy az edzésnaplóba be sem írom. Ma gumit cseréltem a bicón, kapott egy új külsőt és jó, hogy szétszedtem, mert már régi volt a belső, a szelepnél meg is adta magát. Pörgettem a fixivel, éreztem, hogy kimelegszek, csak ez volt a cél. Nem fárasztjuk magunkat, csak szombaton, de akkor majd nagyon fogom... A szám elé szelepes maszkot vettem, nem volt tüsszögő rohamom utána.Így kéne maradnia szombatig, illetve jó lenne, ha már ott lennénk!  

Azt már be sem jegyzem, hogy vasárnap(13) tekertem vagy 6 km-t. Amolyan levegőzés volt a szempont. Levegőzni csak jó levegőn lehet(ne).Igen ám, de most jön a parlagfüves időszak és én bizony allergiás vagyok rá. Igaz évről-évre egyre gyengébb volt eddig, de most már érzem, hogy megint itt van. Ma pedig egyenesen sprintelgettem, annyi erő szorult belém.

Me szünnapom van, de a tegnapi kerótól amúgy is sokáig aludtam volna. Enyhén szeles, de szép tiszta napos idő volt délután. Séta a citadellára, kis kocogás a rakparton. Most a kaját tudatosan, megfontoltan, nem összevissza ettem: csináltam sült csirkemell csíkokat finoman befűszerezve tésztával (olaszcsavart).Ez volt a vacsorám (fél liter hideg kakaóval). A tésztát megfeleztem és házitúróval öszzekeverve betettem a hűtőbe, azt holnap eszem. A maximális teljesítményt úgy képzelem el, mint egy egyenőszárú háromszöget, amelynek a csúcsaiban a következők állnak: 1.edzés, 2.pihenés, 3.táplálkozás. Ha egyensúlyban van ez a három dolog, a teljesítményem a maximumon van. Ha valamelyik irányban ez a képzeletbeli háromszög eltolódik (pl. nem vagyok pihent, vagy kevesebbet ettem, vagy kevesebet edzettem), az a teljesítmény rovására megy.

Éjszakás voltam és volt időm gondolkodni az idei fő versenyemről.Arra a megállapításrajutottam, hogy szerintem idén keveset edzettem.Beteg ugyan nem voltam idén, de mindig az edzéstervről egy hullámhossznyival kevesebbet edzettem.Hát hogy akarom én bebizonyítani magamnak és a barátaimnak, hogy ez a sport, a triatlon az enyém? Nem mondok le róla.És ahogy ilyenformán spanoltam magam feljebb és feljebb óráról órára, arra a megállapításra jutottam, hogy reggel, bármilyen álmos is leszek, egy hosszút tekerek.Az álom kissé alábbhagyott kis idő után, de a lábamból, mintha kiszívták volna az izmokat.A legkisebb emelkedőre is lihegni kezdtem, a lábam helyén meg két bot mozgott.De mentem.Mindig eszembe jutott, mire gondoltam este.Talán építő jellegű lesz ez a szervezetemnek.S ha mégsem, legalább azt csinálok, amit szeretek.Igaz aludhatnák is, de a többiek is alszanak? Neeem! Ilyen gondolatokkal a végére úgy elfáradtam -nemtudom volt-e már valaki olyan fáradt- hogy leültem egy székre. Mondom az izzadt pólót, mindent bedobok a mosógépbe, én lefürdök, eszek, stb., de csak ültem, ültem és mindez csak a fejemben zajlott le. Fél óra kellett, hogy újra feltápászkodjak és tegyem a dolgom. Nem mindenkinek ajánlom ezt, de én valamit akarok és azért dolgozni kell! Így aztán mindent mégegyszer másnap... Most már tényleg kivagyok!

 Hétfő. Laza fixis tekerés AZONOS fordulatszámon végig.Az idő a nagy edzésekhez kíváló, de nekem ilyen csak szerdán és pénteken lesz. Pedig én is szétszaggattam volna a láncot, miután teljesen bemelegedtem, de vissza kellett fognom magam.A dunapart mellett friss és tiszta volt a levegő délelőtt.A kerékpárúton való tekerés teljes felszabadulást hozott! Mintha kicseréltek volna!Hazaérve tettrekész lettem az élet más területeiben (konkrétan kitakarítottam). No és a napom ilyen szépen is telt!

Vasárnap az aktív pihenést választottam, hogy regenerálódjak. Délelőtt zenehallgatás közben főztem. A menü reggelire lecsó, ebédre csirkemell főtt tésztával, vacsora túrós tészta. Nahát ezeket nem volt nehéz elkészíteni! 

A tervem az, hogy az IRONMAN versenyen idén az eddigi legjobb formámat hozzam.Szombat reggel nem esett, de hűvös, borús és szeles idő volt. Futás, ma futás lesz.Erre kiváló alkalom. Személyes dolgaimat elvégezvén beterveztem, hogy ma egyenletes, hosszantartó, kimerítőt futok. "Mivelhogy jobb akarok lenni idén, mint tavaly és persze a többiek sem lazsálnak" Így motíváltam magam. Széldzsekit vettem a pólómra, mert a szél hűvös volt 9 órakor, ne hűtsön! Anyámék 12 km-re laknak tőlem, mielőtt hozzájuk indultam volna, odatelefonáltam, hogy megyek és éhes leszek! Egyenletes ötperceket nem tudok mérni pontosan, a km.ek nincsenek bejelölve, csak úgy érzésre, beosztással.Náluk konstatáltam, minden rendben 1 óra volt az út.Evés, pihi.Vissza már nehezebben lendültem bele, de pár km után kilazultam.Otthon sok folyadék, izzadás.Féltem, hogy rossz lesz az időm, ezért a végén belehúztam.Egy óra pihenés evéssel olyan volt, mintha csak pár perc lett volna, ráadásul olyan éhes lettem, hogy ettem, amit találtam össze vissza.Ezután már csak a félig futottam anyámékhoz, addig bírtam, visszafordultam és hazajöttem.Úgy kivoltam, hogy 2 órát aludtam.Na talán még fejlődök 21 napig.

Volt tegnap egy szabad röpke fél délutánom, amikor a terv szerint a kerékpáromat is felkészítem a hosszútávú versenyre.A munkamenet a következő volt:

-szétszedtem a kormányt: 1.betekerő, fékkar le 2. stucni ki

-szűkebb profilú koskormány, nyújtott stucnival vissza

-könyöklő hosszan előre felrögzít, fékkarok, betekerők vissza (az egészet csak akkor húztam meg erősen, véglegesen, ha a beállításokat jónak találtam)

-hajtómű csere(nagyobb első tárcsával, ami 53-as fogazatú)

Az egészet este kipróbáltam, azt hiszem nem lesz baj vele, még az új külső gumikat kell lecserélnem, hogy nehogy kipukkanjak!A többi felszerelés rendben:-neoprén, uszócucc, futócipő,bringáscipő,kerós gatya, futós gatya.Lesz még két nagyobb edzésem, hisz a nagyatádi verseny augusztus 26-án van, utána már csak a (szénhidrát) feltöltődési időszaké lesz a főszerep!  

Ma inkább mentálisan, többször a versenyre gondolva próbáltam az erőmet összpontosítani.Szemügyre vettem, hogy hol kéne még erősödnöm ahhoz, hogy akadálymentesen lepörögjön a verseny.Átgondoltam, milyen a gyékényesi tóparton álldogálni és várni a rajtra.Miközben képzeletemben az úszószemüveget igazgattam és mély levegővel próbáltam csillapítani a versenylázam, valamint karjaimat lazítgattam, melyekből elillant az erőm, éreztem, hogy jobban ver a szívem.Felvettem a képzeletemben lejátszódó eseményt.Igen, azt hiszem a karomat kelene még erősíteni!