Megjött a bluetooth jeladó az androidhoz. Nagyon jó,Már kétszer használtam és nincs probléma.

Már hamarabb is megvehettem volna ,mondjuk januárban akartam,de vettem egy polart ismét.Nem baj ,Jó a GPS a háznál.Lobi tökre el van vele.Hurrá Gyereknap

Május éjszakán…Mátrai csillagok éjszakai TT Különösebb készülődés és stresszelés nélkül vágtunk neki az útnak Gyöngyös felé Lóbi, Kati, Tamás, Roland és én. Üres rajtterembe érkeztünk, tettünk egy rövid sétát a városban és a későbbi kellemetlenségek elkerülése érdekében szigorúan tudományosan lemondattuk magunkat a fagyiról. Mire visszaértünk dugig megtelt indulókkal a Kolping-ház, de 10 perc indítási procedúra után már megtehettük az első futólépéseket. Utólagos tapasztalataink után mondhatom, hogy egy nagyon kellemes, csaknem 29 kilométeres pálya várt ránk, amely optimális arányban tartalmazott és ötvözött minden olyan terepformát, amellyel futóként találkozhatunk. Futós-gyaloglós felfelék, unaloműző technikás sziklás ösvények felfelé és lefelé, kitett domboldalak, gyors gerinc-utak, erdők, mezők és monoton aszfalt szakaszok követték egymást. A várost elhagyva a Sárhegy botanikus ösvénye ezernyi virággal pompázott, s a Szent Anna kápolna felé haladva visszatekintve láthattuk a magunk mögött hagyott lomhán és mélyen elterülő Gyöngyöst. Kati versenyre próbált kelni magával, méregette a tavalyi részidőket, Roland pedig a nappal, meddig is kellene eljutnunk sötétedésig. Tamás talált egy öregebbnek vélt ősz hajút, aki lehagyott minket és az ő egóját, amit ő persze nem hagyhatott, így Mátrafüredig nyomtuk, hogy utolérjük az ősz urat, és az ő önértékelése is helyére kerüljön. Hál’ Istennek, őszhaj elment Kékesre, a versengés szellemét pedig az egyre erősödő szél fújta el, így csak a sötétedő ég, a félhold és a jóízű este maradt velünk, mondván, hogy élvezzük. A Kozmáry-kilátónál már fel-felkapcsoltuk a fejlámpát, Sástónál pedig végleg ránk esteledett. A lámpáink voltak a legfényesebb csillagok, bár az égen is pislogott néhány, de inkább vakítottak bennünket a közeledő vihar földig érő villámlásai új versenyre hívva, vajon beérünk e előtte, vagy bőrig áztat minket. Lajosháza után a Haluskási, erősen kitett ellenőrzőponton stílusos szalonzene fogadott, s mi a legkevésbé sem röstellkedtünk táncra perdülni,-természetesen Rolandot kivéve- ezen a csodás „május éjszakán”. Gyöngyössolymos után bizony már éreztük a fáradtságot, amit nem csak a sziklás terepnek, hanem a szokatlan időre tett versenynek is köszönhettünk. Bábakő után a Gyöngyös felé tartó aszfaltos bicikli úton összeértünk a tizenötösökkel. Ezen az utolsó öt kilis szakaszon Roland, Lóbi és Kati meghúzták a saját tempójukban, Tamás és én, ugyancsak felvettük az iramot és kihoztuk magunkból a legjobbunkat, amit csak erősített Lőrincz Olivér őszinte szurkolása. Hát bizony ám, kifutottam magam. Talán a Tortúra óta nem éreztem a futás ilyen igazi örömét, a teljes jó értelemben vett megsemmisülés érzését és azt a fajta mozgásképtelenséget, ami azt igazolja, hogy igenis a teljesítőképességünk optimális határán, az erőnket jól beosztva, a mozgás minden percét élvezve teljesítettünk egy pályát, úgy, hogy abban öten, ötféleképpen, de mindenképpen együtt, közösen leltük örömünket. …ülünk a padon Gyöngyös belvárosában. Lassan öltözünk, a lábunkat nem nagyon mozgatjuk. Nem zavar a félmeztelenség, fesztelenül öltözünk. Ráérősen tanulmányozzuk a tudományosan gyűjtött adatokat. Az ellenőrzőpontokra kapott pecséteket vizslatva meglepődve állapítom meg, hogy minden ellenőrzőpontot jóval a nyitás előtt értünk el. Tamás az óráját figyeli, de szemüvege nem lévén nem látja. Katit kérdi, ő látja e… vak és világtalan barátaim végül is összeolvassák az eredményeket, Lóbi, Kati Roland 3:50 körüli, míg, Tamás és én, ugyancsak 4:00 alatti nettó raj-cél idővel tettük meg a távot. 1:36-kor két pohár jéghideg tej után nyakig betakarózva hallom, hogy utolért a vihar. Győztünk… Nehéz leállni, túlpörögtem. Rá is megy az éjszakám…a Mátrában barangolok és útvonalterveket gyártok reggelig.

                   Tegnap este 28km a  Mátrában Rolanddal ,Rékával ,Tamással.Lobival .Jobban szívemcsücske mint a Téli Mátra.Lényegesen könnyebb mint -10 fokban,hóban a Kékesre.

  A Sárhegyre felfelé Roland megkérdezte ,hogy mit szólnánk jövőre egy közös Cortina D' ampezzohoz.Nagyon jól esett,Réka szeret velem futni,nagyra becsülöm Rékát és ...hát ez megtiszteltetés nekem.

    Nagyon szuperul nyomták,de ez nem meglepi ,nagyon stabil ,jó  állóképességük van. Haluskás felé megállapítottam,hogy  most menne a negyvenes kör is ,valszeg jól meghalnék de megtudnám csinálni.

Gyöngyössolymostól láthattam a víhart úgy ahogy itt a Bükkben soha.A másik dolog ami nyomot hagy bennem azok a bizonyos tempó futások Rolanddal .Lobi úgy elhúzott ,nem is láttuk, pedig 4:30-cal nyomtuk .Nem mondom ,hogy nem élvezem,fáj egy kicsit de jó.Célban örömködtünk egy kicsit egymásnak .Én erősen szemezgedtem a közeli szőkőkúttal,csöppet leizzadtunk.Réka pikk-pakk haza hozott benünket és már a pehelypaplan alatt félig elszenderegve vettem tudomást a szakadó esőről.

       Sajnos nem aludtam sokat ,ötkor mint rendszerint felébredtem .Mit csinál az emberlánya ha keveset alszik? Irány  Lillafüred szénhidrátot pótolni!

         Ma biciklizni akartam menni .Erről ennyit ,mindig elromlik az idő ha ezt akarom 

            Teljesen rendhagyó este volt.Megbeszéltük hogy este megyünk futni kenyérsűtés után én  hát mi csináljak takarítottam.Nem szoktam ilyenkor csinálni ,teljesen bele jöttem.

   Végre elindultunk,ilyenkor mindig nagyon nehéz elindulni.Réges rég mindig este futottam,kész vagyok az alkonyattol,ilyenkor érzem magam a legjobban.

Ma egy hosszabbat tervezünk.Lillafüred oda-vissza.

         Reggel tombolt bennem a hiszti nem igazán tudtam ,hogy menjek vagy ne menjek a többiekkel,néha jobb egyedül.

        Mindenki nagyin örült nekem és ennek örömére izibe bele is kötöttem Thomasba Ezzel el is voltunk az egész Bükk Hegyi kör alatt .Jól ment,néha még élveztem is.Mocsok egy pálya még mindig

      Ebéd után szúnyáltam egy akkorát ...micsoda boldogság ,majd felmentünk Lillafüredre forrás vízért.Lobi még sosem volt az eszperantó-forrásnál.Csöppet hanyat estünk megint ,hogy mekkora jó hely.
Beégett az emlékeimbe az az augusztusi futás Marcsival.Nyári meleg ,a lombok között beszűrődik a fény és a smaragd vízben hal csobban.

         Eredeti terv este egy tizes de meggoldoltam magam és futottam egy hosszút,eredetileg a vadász völgyi dózerre gondoltam de ez is más hogy alakult.

Tegnap nagyon vacak volt a koplalós nap után,íszonytató magas pulzus ,gyengeség miegymás..

        De a mai igazán jó volt.  Madár trilla.szellő susogás , zöld és illatok.

         Hajnalban azt gondolta ,hogy sehova ,reggel meggyőztem magam ,hogy egy húszas szükséges és kibírom...Kibírtam.Volt jó meleg sok hernyó.Még jó hogy nem harapnak !

Ez a húszas volt olyan mint egy pihent harmincas.