na ez is egy jó kis hét volt.. bár szó, mi szó, azt férfiasan bevallhatom, hogy a múlt heti barlangos túrafutástól 3 hónap kihagyás után totál leamortizálódtam.. vagy attól, vagy már bennem volt, vagy mindkét dolog miatt kiütött rajtam az influenza, kicsi hőemelkedés, ronda köhögés, torokfájás, teljes legyengülés stb.. hiába tömtem tele bucira a fejem vitaminnal..sikerült is átadnom a család egy részének.. szóval küzdöttem a hét elején és vasárnap után csak csütörtökön futottam elöször..

a múlt heti túrafutás viszont anniyra tetszett, hogy rögtön erre a hétre is beterveztem a margita 20-as távjának a lefutását. itt csak 460 m szint volt, így kicsit nyugodtabban vágtam neki, újfent remek kis társaságban.. a köhögésem csillapodott kissé és az erőmet is nagyjából visszanyertem, de azért nagyon lightosan terveztem, mint ahogy az egész rehabos első 2-2,5 hónapot.. szerencsére ez így is sikerült..

a túra eleje és vége "szokásos" aszfalt, városkörnyéki, de a közepe baromi szép kis szaksz volt.. emelkedőkkel, sárral, homokos lovaglóösvényekkel, hangulatos erődrészekkel, összességében jól futhatóan.. kevés ellenörzőponttal (3), de nagyon kis korrekt elllátással (csoki, tea) 2:26 alatt futottok a 20,3at, de nagyon ráérősen, minden emelkedőt gyalogoltunk és még talán máskor is.. ennek köszönhetően nem fáradtam el egyáltalán, nincs amortiza, a náthámnak nem tett rosszat (remélem).. így ma futottam is egy lazább szigetkört..

egy kis bökkenő azért volt a túrán, mégpedig, hogy elvesztettem a kocsikulcsom :(((, amitől rendesen beparáztam és amíg nem jött meg pestről gödöllőre a második kulcs, nem nagyon akartam elmozdulni az autó mellől, kiizadva, átfázva (mindenem az autóban volt :o).. miután megjött a második kulcs, visszamentünk az aszfaltos gödöllői szakaszra, de nem találtuk..már el is búcsuztattam a 10 centis avarréteg alatt, mígnem ma reggel egy gyors ötlettől vezérelve felhívtam a főszervezőt (számát a netről néztem:), és megkérdeztem félénken, h nem találtak-e egy autókulcsot az erdőben.. és vannak "csodák", de! valamelyik ellenőrzőpontnál rántottam ki az itinerrel együtt és az ottani pecsételők találták meg. ezer köszönet nekik és a szervezőknek a figyelemért és a korrektségért!!! összességében happy end-el zárult az egész, de persze nem csak ezért lesz maradandó túra :)

Utoljára azt hiszem 12 éves koromban túráztam, akkortájt aránylag sokat, mert az egyik osztálytársam szülei addiktív túrázók voltak és pár srácot az osztályból minden szombaton elvittek magukkal egész napra, gondolom a szülők nem is kis örömére. szóval nem mondhatnám, hogy gyakorlott túrázó, vagy teljesítménytúrázó lennék, mert ugye annak már kb. 24-25 éve..:) azt meg pláne nem mondhatnám, hogy valamikor is futottam volna ilyen terepen ennyit..

a túra a szemlő hegyi barlangtól indul (katlan klub, a 80as évek végének bulizás/pörgésből megtért moszkva teres csapatának így talán ismert..:), onnan mátyás hegy, nagy rét, nagy hárshegy, vaskapu-barlang és vissza a szemlő hegyi barlanghoz..

én baromira élveztem, talán kivéve a legelején és a legvégén lávő aszfaltos részeket.. budán nőttem fel, ott csináltam mindent, de meglehetősen elámultam a budai-hegység "csodáin", útjain, kilátásain, stb.. a túra persze nem volt végig (sztem kb. 2/3 részben) futható, gyakorlottabb túratársaim szerint nem is tartozott a legkönnyebbek közé..  erre nincs összehasonlítási alapon, de tény, hogy voltak olyan emelkedők, csúszós, sáras részek, ahol gyalogosan is oda kellett figyelni.. a kis kövekre, sziklákra szintén.. volt is bennem para tegnap, hogy jó döntés-e 3,5 hónap teljes kihagyás és 2 hét 5 kilis futásai után belevágni, de szerencsére jól döntöttem, nagy élmény volt és fő, hogy nem fájt a lábam.. (ettől függetlenül az elkövetkező 2 napot azért kihagyom..), eltekintve az utolsó egy kilitől, ahol az aszfalt azért adott egy kicsit az érzésnek.. az idő fantasztikus volt, egy kicsit talán túl is öltöztem, így, no meg a 850 m szinttől kicsit melegem is lett a végére :) az erdő pedig helyneként nagyon szép volt, klassz jó érzés volt keresztül vágni rajta..

egy párszor jól el is kavartunk, mondjuk rögtön az elején futottunk feleslegesen 2-2,5 kilit a szépvölgyin felfele, aztán vissza és onnan ugyanazt a szintet egy másik úton.. ) közben is kavartunk el egy párszor, meg álltunk is rendesen a térképet nézegetni, de nem sajnáltam, mert azok nekem azért pont kellettek.. összességében 3 óra 2 perc alatt megcsináltuk, nem egy extra nagy idő, de nekem nagyon jól esett és örültem, hogy végig beértem és no pain. pont ez kellett, a füvön, terepen jobban is esik a lábamnak a futás, egy 20ast asszem a szigeten pl. nem bírtam volna megcsinélni.. igazi szakirodalomszerű futókirándulás volt.. kifejezetten jó társaságban!! :)

a tea, vagy víz egy kicsit hiányzott nekem útközben, mert nem vittem semmit , de különben a szervezés kedves és jó volt..

ez a túrafutás egy klassz dolog tényleg, csak az igénybe vett idő miatt kicsit nehezen tolerálja a család, és arra várni kell még azért, hogy a gyerköcö(ke)t be lehessen vonni. (de nem lehet állandóan a szigeten tolni a kiliket..:)

mindenestre egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttem el és bizakodó is vagyok a lábammal.. csak a mértékletességet tudnám tartani :)!

a túloldalról beszélnek neki, de nem hall semmit, ő már csak ilyen, csak domb meg a basszus zakatol a füleiben...

dob meg basszus, dob meg basszus, dob meg basszus zakatol a füleiben...

majdem olyan jó volt, mint a cigarettes and alcohol a múltkor :)) a ritmus is kezd vissza jönni, egyelőre azért csak rövidtávon.. na talán egy kis hegyecske a hétvégén.. jó lenne szél nélkül.. de délután nagyon szépek voltk a fények