3 és fél hónap kihagyás és egy lábközépcsontos fáradásos törás kálváriája után először futottam egy 5öst nagyon lassan, szinte csak lépkedtem.. nem akarom elkiábálni, de egyelőre nem fáj és ezért akkor és most is madarat lehetne fogatni velem.. persze, ha gyorsabban akartam egy kicsit futni, aakkor rögtön éreztem az ellépésnél.. de azt gondolom, hogy ez most már jó lesz.. leginkább azért, meet 3 és fél hónapot teljesen kihagytam, csak úsztam és bringáztam, azt is lightosan, heti 2-3X vízben 1 -1,5 kilit, bringával, meg csak kb. 10-20 kilit kb ugyanennyiszer..

a fáradásos törést azért írom le, hátha vki tanul belőle egyszer. szóval nagyon röviden, de majd egyszer talán hosszabban: heti 70- 80 kili kb. másfél évig folyamatosan, heti 2 résztávval (hosszú, rövid), 0 futómúlttal és versenysport múlttal (kicsi tenisz, atlétika gyerekként), 16 év dohányzás, piálás, pörgés, stb. után.

5 hónapon belül 2 maraton (3: 39, 3: 47).a harmadiknál (a második után 5 hónappal) kiállás a fájdalom miatt. orvoskálvária: 5 db orvos, sok röntgen, ultrahang, szteroid, félrediagnosztika, végén mri és ct.. 5-ik orvos megállapítja, hogy fáradásos törés, de előtte még 1x azért rásárültem a bébun (egy 21 kilis szakaszt azért lefutottam még, a mésodik kili után ököllel a számban). szóval igazi hülyén csináltam, aminek a hülye nem látta (ez én és az összes mindenki, akivel futottam-at jelenti), hogy ennek egyszer ez lesz a vége..

szóval pihi volt és most újrakezdés. olyan elvonási tüneteim voltak, mint cigi, pia és más után soha. (hánykolódód futós álmok, para, depi hónapokig, meg lehet kérdezni a feleségem erről :). kb. 5 percenként jutott eszembe, hogy miért nem tudok vajon futni. már minden spirirituális lószart is kipróbáltam.. szóval szar volt na, de most már remélem arccal előre.. máshogyan és mást is (nemcsak futi, de uszi, és bringi is)

a tegnapi nagy boldogságra ma nem is csinálok semmit, majd holnap.. asszem, nehogy valamivel elrontsam ezt az érzést. nagyon jó volt, de ezt csak azt tudja, aki ennyit kényszerült kihagyni, nem saját akaratából.. ma már a 6perces és az azon felüli kiliket is úgy meg fogom becsülni, mint kevés dolgot az életben.. a mozgáskoordinációm is elment különben, vicces volt futni.. meg persze a hasamtól is. a hátizmaim is elszoktak ettől, dehát nem csoda.. plána 36 évesen fura lenne, ha ennyi után nem fájnának..

szoval nagyon lassan, de azért remélem úrakezdem..