kicsit megkésve, de csak most jutok hozzá, hogy idekanyarintsam idei legnagyobb sportélményem krónikáját. elöljáróban annyit, hogy hatalmas élmény volt, aminek minden percét baromira élveztem. még a futás első harmadát is, amikor azért nem voltam valahogy a futóhelyzet magaslatán. és a befutó! még sokszor-sokszor újraélném..

mivel még nem voltam triatlon versenyen, de még tv-ben sem láttam soha, ezért jó korán érkeztünk a helyszínre. a bringás depo még nyitva sem volt, azaz nyitva volt, csak őrzés/ellenőrzés nélkül.. kicsit filóztunk is, hogy ott merjük-e hagyni a cuccokat, de aztán megérkeztek a bírók, meg az egyik barátunk is, aki ottmaradt, amíg mi átkocsikáztunk a másik depohoz szigetmonostorra. ott kocsi otthagy, bringa fel, szigorúan 15ös átlaggal visszakerekeztünk pócsmegyerre.

a úszás rajt gyorsan eljött, majdnem lekéstem, mert még el voltunk foglalva, hogy a rajtszámunkat a karunkra és a lábunkra tetováltassuk. korábban a triatlonversenyekről csak ezt hallottam, és baromira tetszett, ezért ezt semmiképp nem akartam kihagyni.. mondjuk a karomra leginkább az 1es rajtszám lett volna a hely szempontjából a nyerő, de azért a 152 is vhogy ráfért :)kicsit viccesen éreztük magunkat tomi barátommal elnézve a sok leszálkásított profi emberkét.. a mi sportmúltunkkal nem igazán illettünk oda, ezért inkább már az elejétől az ön-poénkodás ment..

és hopp rajt. a 3as menetben indultam, meg voltam győződve, hogy utolsóként fogok kapálózni, de meglepően jól ment. na meg volt pl. olyan, aki azért hátúszásban nyomta. róla még esetleg később.. szóval egész tűrhetően ment, cikk-cakkban úsztam ugyan egy jó darabig, de a felétől már kezdtem fogni az irányokat. páran beértek, meg én is egy-két nagyon lassú női indulót, de összességében nem volt rossz érzés, nem akartam megfulladni, csak a fél órával korábban elfogyasztott energiaszelet akart minduntalan kibújni. a még inkább meglepő az volt hogy majd végig gyorsban úsztam, a fordítók előtt váltottam mellre, azokat nem tudtam volna bevenni a jelenlegi gyorsúszó-tudásommal. a felétől kezdtem el nagyon élvezni és onnan a bringa végéig vigyorogtam folyamatosan. amíg el voltam foglalva azzal az örömmel, hogy képes vagyok nyílt vízen para nélkül úszni, addigra valahogy hirtelen vége lett az úszásnak. 42:03 lett. nem akartam elhinni, annyira örültem. a vízből kikászálódva kicsit megszédültem a neoprén, meg a víz súlyától. amíg futottam, az ép arra volt elég, hogy nagy nehezen lehúzzam a zipzárt a ruháról. depo 1: öltözés, törölközés. egy hölgy bezavart egy viskóba öltözködni, mondván kizárás jár, ha pucérkodunk. addigra a sok öltözéstől már sztem kb 180 pulzusom lehetett. a cipőt 2x kellett felvenni, a kesztyű nem akart a vizes kézre feljönni, stb. szóval alig vártam, hogy bringára ülhessek és, hogy beálljon egy jó utazópulzus. a depo 6 perc 3 másodperc lett, én negyed órának éreztem, de utólag ezzel nagyon elégedett vagyok. a neoprént bevágtam a zacsekba az utcai ruháimra, ezt később nem tartottam jó ötletnek. :)

na szóval bringa. vigyorogtam, annyira élveztem. 30-31es átlaggal kezdtem és ezt tartottam végig (nekem 81.57 km-t mért az órám, így 30as átlagú tekerésem lett, de hivatalosan kevesebbre jött ki). a nagy vigyorgás közepette azért felfigyeltem arra, hogy vannak bringások, akik ennél a tempónál szó szerint állva hagynak és ez több, mint a felére igaz volt.. a kedvencem a favorit típusú bringás, kínai tornacipős pacák volt, aki szó szerint letolt a pályáról :) hiába itt is csak tekerni kell :) nem baj, én csak tekertem könnyen, könyöklőm nem volt, nézegettem a profikat, ahogy bolyoznak :) és iszogattam. sajna addig iszogattam, amíg a végét a frissítésben elrontottam. kedves barátom már korábban átment a futáshoz és a kulacsokat elvitte. Vizet kaptam, de valahogy annál most több kellett volna, viszont az utolsó izós helyen elfelejtettem kérni. szóval kicsit száradtam tekertem az utolsó 10 kilit és ez bizony meg is látszott az eredményen, visszaestem, ami a közben kissé feltámadt szélnek is köszönhető volt.. már épp a végénél voltam, amikor valahogy rámtört szó szerint hogy nekem most mindjárt kell futnom egy félmaratont. ugyan futok már 3 éve épp, van egy-pár maratonom is, de vhogy egy félmaraton még midig csak egy félmaraton, pedig nagyjából minden hétvégén futok egy hosszút.. szóval itt fejben kicsit ráparáztam, megdőltem..  a bringa 2 óra 45 perc lett. érzésre nagyon könnyen ment, ezért ma már azt gondolom, hogy tolhattam volna jobban, csak persze nem tudtam, hogy mi vár rám később, ezért inkább óvatoskodtam.. viszont látva a futást, amire gy is úgy is megdől egy kicsit az ember, végül is mndegy lett volna..

szóval vissza a fejhez: a depóhoz ezen súlyos gondolataimmal elfoglalva érkeztem, és valahogy nem akaródzott ráhangolódni a futásra.. a depóm 50 mp lett, ezt nem tudom hogy csináltam, de itt is sokkal többnek tűnt. kifele sétáltam és éreztem ez nem jó jel. és akkor kezdődött a futás. mikor elkezdtem épp nagy hanggal konferálta a szpíker, hogy 2008 országos bajnoka:....... no ezt viccesek találtam. az első kör szörnyű volt, ronda vánszorgásnak-csoszogásnak éreztem, viszont később kiderült, hogy ez volt a leggyorsabb. elhatároztam, hogy nem sétálok bele, de mivel igen kompromisszum-kész, konszenzusépítő típusú ember vagyok, megállapodtam magammal, hogy minden frissítőnél (3,5 km) megállok enni-inni, pihenni :). ettől a világért sem tértem volna el, még akkor sem, amikor már teljesen jól voltam. az első kör végére megérkezett a család a kisebbik lányom kivételével és ez nagyon sokat segített. beszélgettem velük, puszi stb. kitaláltam, hogy Lilivel fogok befutni és ez nagyon sok erőt adott. időközben egy kis kólától valahogy teljesen rendben jöttem. ha futottam, az kb 5.20-5.30 között tempóban ment, de a hosszú pihenések miatt az átlagidőm nem lett egy PB :). amúgy ezek a körversenyek tényleg jók, az első körömben még láttam csomor erikát is, aki épp készült befejezni :)) 10 kilométerig lényegében semmiféle futómozgáshoz hasonlót nem produkáltam, utána viszont vhgy feléledtem, vki meg is jegyezte az út szélén hogy teljesen frissen mozgok. utolsó kör. alig vártam a befutót Lilivel. előtte szóltam neki, hogy készüljön és már alig várt, láttam rajta. nagyon koncentrált és szépen bekocogtunk, kaptunk nagy tapsot, ő egy plusz fagyit, nekem volt egy-két könnycseppem, az egészet csak az rontotta egy picit, amikor a szpíker kedvesen konferálta, hogy "megható jelenetnek vagyunk tanúi, medgyessy gergely épp kisfiával fut be a célba.." pedig Lilinek csak rövid a haja :)))) a futás 2:08 lett.

no ez jó hosszúra sikerült, gondolom nem sokan jutottak el idáig, de végül is ezt leginkább magamnak és a családnak írom. szóval óriási élménnyel lettem gazdagabb és megcsináltam, amit elterveztem és ez mindig jó érzés. persze lehet mondani, hogy ennyi edzéssel sokkal jobb időt lehetett volna menni (05:44:09 lett a vége) és persze vannak a lazák, akik ennek a felével sokkal jobbat, vagy hasonlót csinálnak, dehát ahány ember, annyi adottság, hozzáállás. ráadásul én inkább alaposabb, lassabb, mint küzdő típus vagyok.. az igazi császár azért számomra mégis inkább a hajtás-pajtás arc marad, aki a rozzant munka-bringájával (hátul a szokásos logó koronggal) utcai ruhában tekerte-futotta le a távot (ő volt amúgy a hátúszó) úgy, hogy a sok piercing és rasztahaj kinézet miatt a rendezők be sem akarták engedni a depóba, gondolom minden előítélet nélkül .:)))a kósza jövő évi ironman gondolatokat azonban egyelőre hessegetem, viszont ha már ennyi energyt beletoltam ebbe a felkészülésbe azért füreden szeretnénk még csinálni egy olimpiai távot és a zánkai féltávon is gondolkodom.. na meg a balaton átúszás, azt hiszem erre az évre még ez egy nagy projekt..Minden teljesítőnek nagy gratula és persze a szervezőknek is, mert sztem baromi jó versenyt rittyentettek, dehát nekik már elmondtam külön is..