Majd egy éve írtam utoljára blogot, így talán épp ideje. Ezt az 1 évet nem részletezem, nem évösszegzek, nem akarok virtuális mozizni és hosszan vállamveregetni.. Röviden: soha rosszabb évet minden szempontból!
Na de év végén gondoltam egy nagyot, mertem nagyot álmodni :) és Norobiék, Petiék iránt érzett megbecsülésem jeléül is :) beneveztem a szigeti triatlonra. Karácsony táján, mikor részletesebben elolvastam a kiírást és tudatosult benem a szintidő, épp vissza akartam mondani a nevezést, mikor is az angyal két, a felkészüléshez elengedhetetlen eszközzel lepett meg: az egyik egy görgő volt, a másik pedig egy úszásoktatás :)) elmondhatatlanul örültem, főként a az ajándék mögött lévő önzetlenségnek, tényleg elakadt a szavam. Gondoltam, itt már nincs visszaút. :)
Rá is készültem rendesen a januárra, az év utolsó napjaiban futottam rendesen, megszerveztem az első úszóedzést, összeraktam a görgőt. Január 1-én felmentünk Norbival a HHH-ra és a kilátótól lefele jövet sikeresen ki is bicsalkítottam a bokámat. OK, ez jól kezdődik :(. Azért a panoráma körön mág végigmentünk, de éreztem, hogy nem frankó, a bakonyi mikulás sem használt neki korábban.. kicsit le vannak lazulva a bokaszalagjaim.. a hegyi futásokat egy darabig ki kell hagynom.. De nem foglalkoztam vele, 1 napot pihentem, aztán a terv szerint folytattam a dolgokat.)
Jött az első úszóedzés, ajajaj. Már a telefonba tisztáztuk az edzővel, hogy mivel nem tudok gyorsúszni és szerintem 4 hónap alatt nem is fogok megtanulni, ezért mellben szeretném leúszni a 2,1 km-t. Annyira jól sikerült a velem szemben esetleg meglévő várakozásokat letornásznom, hogy a medencéhez menet az edző megkérdezte, hogy azért mehetünk-e a nagymedencébe? :)) A mellúszással szerinte nincs nagy baj (szerintem ő inkább a dicséretosztó típusú oktatás híve..), lábtempót kell javítani, de itt azért gondolom az úszó-állóképesség megszerzéséről is szó van (van ilyen?), szóval mindenfajta számomra megvalósíthatatlan gyakorlatokkal próbálkoztunk, amibe percenként akartam megfulladni. Vizet úgy kb 5 litert nyeltem, és a vizet utánam használókat sem irigyeltem.. kb. 800 métert úszhattam 1 óra alatt. A vízből kikászálódva kérdésemre, hogy "akkor ezt hogy" :), diplomatikusan azt válaszolta - kissé csökkentve reményeimet - , hogy ő szereti a kihívásokat.. :)) az úszás után futottam egy órácskát, 12 kilit, az legalább jól esett :) Viszont kb. fél órát depóztam, így azt még nem látom, hogy a pócsmegyeri tóból kijövet, hogy tudom majd azt megúszni, hogy fél órát bambuljak egy capuccinoval a kezemben.. no de van még itt idő..
A görgőt is kipróbáltam tegnap először, jót tesz majd a kellemes friss lakásillatnak, de talán így este a gyerekek lefekvése után nem anniyra tragikus.
Na szóval innen kezdem a felkészülést (az elejét gondoltam megörökíteni), nagy örömmel és várakozásokkal, hogy a fölös 5-10 kilót is ledobom..
Addig is nyúzom Petiéket, hogy a szintidőt azért módosítsák :)
ejha!
lesz kihívás az évre.:-)