Az velünk a baj, hogy számos, mást érintő problémára tudunk megoldást javasolni. Lelki vigasz, sportorvosi jótanács, táplálkozási javaslat, stb. Csak magunknak nem tudunk megfelelő tanácsokat osztogatni. Vagy legalábbis megfogadni azt, amit lelkünk mélyén a kisangyal súg. De ilyenkor jönnek az önjelölt sámán-barátok és megmondják. Bele a szemünkbe. És ez lecsendesíti a kisördögöt, meghalljuk tudatalattink sikolyát, lehiggadunk. Elhisszük, amit tudnunk kéne. Talán tudunk is. És pihenünk. Eszünk. Gyógyulunk.
Ha másért nem, már ezért is megéri itt-ott irogatni. Mert érezzük, hogy valaki figyel ránk.
Tanuljunk meg pihenni, feltöltődni, gyógyulni. Vagy, ha nem megy, akkor fogadjunk szót a bennünket kívülről látóknak!
Ha valaki magára ismer, az nem a váletlen műve! :))